Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha azt mondom möbius egyesek felfedni vélik emlékeikben a hurokelméletet, de senki sem asszociál a hazai underground egy régóta szétesett zenekarára a Másfélre. Pedig tehetné. A 2002-ben végérvényesen pihenőpályára küldött eredeti felállás néhány tagja tovább vitte a nevet, de ez már nem az a zenekar volt. Akik pedig disszidáltak, szintén új életet kezdtek. A banda szigorú arcú basszusgitárosa, Seki Myster Möbius nevű formációjával júniusban három koncert erejéig meglátogatta kis hazánkat, mi pedig elkaptuk, kifaggattuk, és megtudtuk, mi a helyzet a galloknál.
Mi történt 2002-ben a Másféllel? Ez a téma akkoriban hiánycikk volt a sajtóban, de felvetődtek olyan pletykák, miszerint nőügy van a háttérben.
Igazából semmi különös, Eszterrel kiléptünk a zenekarból és elmentünk. Viszont ez sokkal bonyolultabb. Van magánéleti része is persze, de soha nem egy oka van a dolognak. A zenekar abba a tipikus krízisbe lépett amikor rengeteget játszik. Egy másik periódusba érkeztünk: akkor már 13 éve zenéltünk és egy kissé befáradtunk. Meg ugye idővel mindenki változik a maga irányába, mi is különböző irányba változtunk és már nem igazán értettük meg egymást az utolsó néhány évben, sem emberileg, sem zeneileg. Nagy gáz soha nem volt, de egy zenekarba kell a csapatszellem, na az egy kicsit elment.
Hogyan jött Franciaország?
Már 7 éve turnéztunk rendszeresen Franciaországban, elég komolyan kezdtek alakulni a zenekar kinti dolgai, plusz megismerkedtem kint egy hölggyel…
Azért mégiscsak volt egy csaj a dologban!
Persze nem is tagadom! De azért ezt könnyű így leegyszerűsíteni hogy egy csaj miatt ment el a csávó. A többségnek a zenekar élet-halál kérdése volt, nekem most is az. A sorban az első, kicsit kegyetlen módon még nőügyben is.
13 év után abbahagyni a zenélést elég nyomasztó tud lenni. Mihez kezdtél a kiköltözés után?
Kísérlezetgettem, elég radikálban nyomtam. Amikor abbahagyod zenélést az marha veszélyes állapot, bele lehet kicsit keseredni, befáradni meg leülni, én inkább elkezdtem egyből zenészeket keresni és zenélni, mondhatni terápiás céllal. Kipróbáltam különféle zenészeket, projekteket, hirdetés útján toboroztam. Minden fronton próbálkoztam. A Möbius például úgy jött, hogy a gitárosunk egy kinti zeneiskolában látott engem fellépni, amikor ő még csak tanítvány volt ott. Tetszett neki ez a zene, ez a gondolat, jött és csinálta.
Ismerték a múltad, vagy mutattál nekik Másfél albumokat?
Már ismerték a zenekart, ott kint elég ismert volt a Másfél. Máig van valami neve. Most jöttem rá mióta kint élek, hogy zenei körökben igen jó kicsengése van még mindig a Másfélnek, 10-15 évvel ezelőtti koncertekre emlékeznek.
Ezt az ismertséget azért valamelyest fel lehet használni most is, nemde?
Ameddig ízléses, de csakis kizárólag addig.
A Möbius amúgy mióta megy?
Komolyan körülbelül 3-3,5 éve csináljuk.
Kezdő zenekaroknál szokták feltenni ezt a közhelyes kérdést: honnan a név?
Hát nem a hangzás miatt válaszottuk, az amúgyis olyan béna hangzás alapján választani nevet, ugyanis az már jellemzi a zenekart, ha más nem úgy, hogy na, ezeknek olyan jól hangzó nevük van, de semmit nem jelent. Nagyon fontos a név, de nagyon nehéz találni. A möbius nálunk alapból jön, már a Másfélnek és nekünk is az egyik fő zenei gondolatunk, hogy hurkokban gondolkodunk, mint a techno vagy az elektronikus zene, csak visszapörgetve hangszerre. Nagy zenei hurkokat, ismétlődő, repetatív zenét csinálunk, de mivel kézzel játszott, azaz élő a zene ezért szabadabb: lehetőség van arra, hogy egy ideig hurokszerűen építkezel, majd gondolsz egyet és ki tudsz belőle lépni akármilyen irányban. Önmagába visszatér a rendszer. Vagy mondhatnám azt is, hogy az ismétlődés a változás egy formája, ami egy képzőművész jelmondata. Sokat rágódtunk a többiekkel, hogy miért vonz bennünket ez a repetatív zene, mi ebben az érdekes, és rájöttünk: a transz az, amit keresünk benne, ami megfogott. Csakúgy mint mondjuk az afrikai zenében vagy Steve Reich kompozícióiban vagy a kortárs zenében. Nagyon bírtam Hamvas Bélának azt a mondatát, hogy szerinte kétféle zene van: tücsökzene és a madárzene. Szerintem mi tücsökzenét játszunk.
Ebből a tücsökzenéből egyébként hogy lehet megélni Franciaországban?
Erről a tücsök és a hangya meséje jut az eszembe (nevet), annak is a Hajnóczy Péter féle változata. A la Fontaine féle tanulság ugye az, hogy szorgalmasan kell élni, ez a kispolgári megoldás, Hajnóczynál viszont megfordul a dolog: a hangya kérdezi a tücsköt, hogy mi van veled, erre a tücsök, hát zenélek itt ott, mire a hangya válaszol, hogy én meg melózok éjjel-nappal mint az állat, hogy a feleségemnek új bundát, autót, tévét vegyek, nincs egy szabad hétvégém, de veled mi van tücsök, hát én elég szarul élek, nincs új autóm, nincs új mosógépem, nincs új színestévém, de jövő héten megyek Párizsba játszani, erre a hangya megkéri egy szívességre, ha elmész Párizsba keresd már meg azt a „lafontent” és mond meg neki, hogy menjen a büdös picsába! Nem biztos hogy pont így van de a vége az ez.
Közismert a francia zenésztámogatási rendszer, de milyen ez egy olyan ember szemszögéből aki ebből él?
Ez a rendszer sajnos néhány éve kezd összeomlani, a jobboldali vezetés és a jobbos gondolkodás ezt a témát végleg ki fogja nyírni. A támogatáshoz 50 hivatalos dátumot kell összeszedni 10 hónap alatt, ez rettenetesen nehéz, és direkt emelik a felső határt egy pár éve. Ki akarják nyírni ezt a gyönyörű rendszert ami létezett eddig, aminek megvannak a hátrányai is nyilván, de amúgy egy zseniális szisztéma.
Mint azt látjuk a gyakorlatban is. Rengeteg kurva jó francia zenész és zenekar van, akik ezt azért tudják csinálni, mert nincsenek mellette olyen hétköznapi problémáik, hogy be kell menni a melóhelyre, meg bizonytani kell a főnöknek, hanem reggel felkel és azon gondolkodik hogy hogyan volt az a tegnapi riff, vagy mi volt az az énektéma.
Ez teljesen normális, hogy ha valamit profin akarsz csinálni, akkor az teljes embert kíván, pont erre találták ki eredetileg ezt a segélyt, hogy eljuss arra a szintre amikor már megélsz a zenéből. A nevében is benne van: átmeneti műsor segély, tükörfordításban.
Ha jól tudom akár 1000 euro is lehet ez az összeg?
Pont ebből vannak a gondok, hogy sok visszaélés van, hogy túl lehet pörgetni. Az összeg elvileg attól függ, hogy hány dátumod, hány koncerted volt és azt könyveled minden évben.
1000 euróból hogyan lehet kijönni nálatok?
Tök jól. A létminimum 850 euró körül van. Az 1000 euróból már el lehet lenni, de attól függ kinek mi az igénye. A nyugat európai igények mások, magasabbra vannak programozva az emberek, hogy megvegyék a legújabb lófaszt is, aminek igazából nincs semmi értelme. Egy ezresből meg lehet élni, a jó pénz az 2-3000 euró.
Ezen a támogatáson kívül űztök valami polgári foglalkozást?
Tanítok, basszusgitár órákat adok, és mellete van egy gyerekműsorom egy mesélővel.
Vicces, hogy az egykori Másfél szigorú arcú basszerosa gyermekműsorokat csinál.
Ezek elég sötét és horrorisztikus mesék, és nagyon élvezem ijesztgetni a gyerekeket (röhög)! Na jó, ez vicc volt, de egyébként van benne valami. Nagyon élvezem ezt a dolgot.
Más projekt, zenei kalandozás?
Csinálok egy performanszot egy képzőművésszel, illetve annak a zenéjét. Én EGY rockzenekart akarok csinálni, ami az elsőrendű. Azok közé tartozom, akik szerint egy zenekar egy csapat, de mellette lehet csinálni mást is, ami tényleg különböző emberileg, zeneileg és időben is. A gyerekeknek inkább hétköznap játszunk iskolákban, így semmi konfliktus nincs az időpontok között.
A hazai rajongókat megnyugathatjuk hogy valaha még hazatérsz, vagy egyelőre nyugodjanak bele abba hogy kint maradsz?
Nem tervezem hogy hazajöjjek de bármikor szívesen játszok itthon, sőt, imádok hazajönni. Játszani.
