Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Watch My Dying – Moebius
(2009 Szerzői Kiadás)
A Watch My Dying legutóbbi lemeze komoly mérföldkő volt, ott állt be a zenekar arra az irányra, ami az egyéniségüket meghatározza, és a maga nemében teljesen egyedi zenét hoz létre. Lehet, hogy ezek után furcsa, amit mondok, de a Fényérzékeny mégsem volt a kedvencem. Valamiért nem sikerült annak a dalcsokornak tökéletesen megszerettetnie magát velem. Ennek nyilván több oka is volt, de, hogy csak egyet mondjak, az a hangulata. Nem talált el, de attól még egy jó lemez az, csak éreztem, hogy nem a karrierjük csúcsa.
Éppen ezért vártam már nagyon az időközben megfogyatkozott csapat új – sokak szerint a jelentőséggel bíró harmadik – nagylemezét, amely a dolgokat a helyére tenni volt hivatott és messze felülmúlta a várakozásaimat. Attól joggal tartottam, hogy kissé az öncélú kísérletezés felé fordulhatnak, ismerve a kreatív mag ambícióit, de minden félelmem fölöslegesnek bizonyult, mert kiváló és „felnőtt” lemez született. Talán nem mondok túl nagyot, ha azt állítom, hogy ez minden idők legfontosabb magyar extrém lemeze. A csapat teljesít mindent, ami ahhoz kell, hogy ezt ki merjem jelenteni. Van egyéniségük, amire persze lehet mindenféle skatulyát erőltetni, de messze köröket vernek a vezető hazai csapatok zömére, ami igen jelentékeny kreatív vénával párosul, és mindezek felett az énekesi posztot egy rendkívül jó képességekkel megáldott ember fogja, amivel jóval többet teljesít és tesz hozzá, mint azt mostanság szokás. Még akkor is igaz ez, ha itt számtalan vendég (a teljesség igénye nélkül: Lukács László, Áron András, Lukács Eszter, Persóczki Gábor, Gabó Ádám, Tóth Gergő, Molnár Máté stb.) színezi a hangjával a lemezt, mert a káoszt is uralni kell.
Itt most tényleg egy egységes lemezről van szó, amiben minden számnak megvan a helye és egyenként nem is érthető egyetlen dal sem. Ez történt, mikor a Hattyúdal kikerült a netre ízelítőnek, és sokan megrettentek tőle, féltek utána a teljes lemeztől. Akkor az egy rosszabb döntés volt, bár legalább lelohasztotta a magas elvárásokat. Bevallom én is meglepődtem, de így egy egységes egészként ismerve a lemezt, a Hattyúdal is kiváló és abszolút érthető.
Azzal már nem is kezdek el szöszölni, hogy a hangzás remek, hiszen egy jól bejáratott és kitalált koncepció van mögötte. Az Audioplanetben biztosan sokat hozzátettek, de egy laikus ebből mit sem hall. Így szól a WMD és kész. Tiszta és érthető minden, ha meg beteszem a nagy cuccomba, akkor azonnal mentőt kell rendelni az utcában lakó nyugdíjasoknak.
Nagyon nagy lemez ez, ugyanakkor teher is lesz a csapatnak, mert felülmúlni nem lesz egyszerű. Vagy még jobb dalokat kell írni, vagy egy teljesen meglepő lépéssel elidegeníteni mindenkit. Kíváncsian várom, hogy koncerten miként lesz, de ez így egy komoly és őszinte ötös.
