Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ozorán eddig nem voltunk. Illetve voltunk, egy videó készült is az utolsó hajnalról a fesztblogon, de beszámoló nem. Egy olvasónk felajánlotta szolgálatait, és csak annyit kért, hogy ha odaírjuk a nevét, akkor legyen elég annyi, hogy "egy tigris". Élménybeszámoló alant:
Tizenvalahány intenzív Szigetelés után néhány éve egyszer csak elég lett az egészből. A folyamatos brutális drágulásból, az egyre nagyobb tömegből, hogy már nem lehet leülni sehova nyugodtan szusszanni egyet, a nyomorultul szóló, izzadtságcseppeket permetezeő sátrakból, az egymásra szervezett koncertekből, a napi közel tíz kilométeres gyaloglásból. a kalandparkból, a hostessekből. Abból, hogy egy alapvetően zenei rendezvény az ország legmonumentálisabb vurstlijává vált. De fesztiválozni muszáj, mert fesztiválozni fasza.
A Hegyalja viszont legalja, a Volt az kábé mini Sziget, a Soundra nem készült el a nonfi tetkóm meg a csajom szilikoncsöcse, az egyéb ifjúsági, egyetemi fesztiválok pedig már valahogy annyira nem vonzók. Nem rossz persze a Kispál meg a ’Csapda ötszázadszorra, de annyira azért nem is jó, hogy őszinte mosollyal fogadjam az alkohol ízére épphogy rákapó tinédzsercsürhe visongását. Ozora viszont pont emiatt tűnt egészen épkézláb megoldásnak. Megint.
A helyszín a leghangulatosabb, legszebb, amit a magyar fesztiválok valaha fel tudtak mutatni, és az sem túlzás, hogy nemzetközi szinten is topkategóriás. A szelíd lankák között megbúvó völgy egy Birkás fedőnevű helyi földesúr tulajdonában van, aki jószágait gondosan kiterelteti a feszt előtt néhány héttel, hogy stabil két-három centis fű fogadja a látogatókat.
A zene
Napijegy nincs, ezért a jelenlévők létszáma valószínűleg sosem kúszott 17-18.000 fölé, ami még mindig egy picit több a kívánatosnál, és ami a tavalyinak körülbelül háromszorosa, ám nem valószínű, hogy a jövőben ennél sokkal többen lennének. Ennek elsősorban pedig a finoman szólva is kevéssé eklektikus zenei kínálat az oka. Psytrance, progresszív house, trance, goa-trance, minimal illetve ambient a játék neve, ami a külső szemlélő számára gyakorlatilag nagy sebességű, kiállásokkal meg mindenféle szintetikus hangokkal dúsan meghintett ütemes kattogást, illetve lassan csordogáló zenefolyamot jelent. Tény, hogy ez agyzsibbasztó lehet olyasvalaki számára, akinek nincs sok affinitása ehhez a zenéhez, hiszen mást itten nem kaphat. Aki azonban odavan ezekért, az két karját az ég felé tárva kurjongathat örömében, mert a hivatalosan öt napos – az afterrel együtt inkább olyan hét – partira sikerült a scéna krémjének jó részét Magyarországra rángatni. Így többek között tisztetelét tette Ozorán Atmos, Jaia, Echotek, Hallucinogen, Talamasca, Transwave vagy éppen a kultkategóriás Shpongle.
A két helyszínen összesen százhúsz különféle koncert, dj-szett hangzott el eme rövid idő alatt, ami már jelzi azt, hogy az ilyen jellegű pszichedelikus fesztiválok egyik sajátossága Ozorán is megvolt. Azaz a gyakorlatilag non-stop partizás. Más eseményekkel ellentétben, itt az élet nem este nyolckor kezdődik, sőt a legnagyobb mulatozás a kora délutáni órákban zajlik. Ez pedig remek. Remek szundikálhatsz éjjel, nem kell a dögmelegben kómázni, remek, mert világosban bulizhatsz, ha akarsz zenére focizhatsz, nézegetheted normálisan a lenge ruhájú hölgyeket/urakat. De persze az éjjeli-hajnali baglyok is ugyanígy megtalálhatják a számításukat, talán csak egy kicsit kevesebben lesznek a tánctéren.
Hangulat & Közönség
Ozora az egyik legjobb hangulatú fesztivál már évek óta. Leginkább a korai éra Szigeteihez hasonlítható, amikor még volt tér sátrazni, mászkálni, játszani, enni-inni, közösségi életet élni, vagy dugni. Mivel a terület nincs körülkerítve, ezért senki nincs rákészerítve arra, hogy más szarát szagolgatva éljen egy héten át. Bár az idei létszám már megrezegtette a lécet, még mindig bőven jutott mindenkinek hely a tánctéren, lehetett heverészni nyugodtan a fűben, tíz perc alatt megvolt a legnagyobb tömegben is az üdítő, és még a legforgalmasabb helyeken sem másztak egymás arcába, taposták egymást agyon az emberek. Akik között megdöbbentően nagy koncentrációban vannak jelen a modern idők hippijei. Szétvarrt raszták a régi sulis VW maffiabuszaikkal, bő lenninges párocskák, minden ami kell. Persze volt rengeteg ütnivaló exhbicionista majom is, de most már biztosnak tűnik, hogy ez az állatfaj kiírthatatlan.
A goapartik, psyfesztiválok kapcsán szóba kerül az a bizonyos spirit, amit a közös transzos-táncos tudatállapot megnevezésére használnak. És, ami nyilván a különféle tudatmódosítóktól üt be igazán, meg tudod azt is, hogy egy ilyen rendezvényen ugyanúgy ott van a maffia, úgyanúgy meglopják, átbasszák, megcsalják egymást az emberek, mint máshol. Spirit nincs, szerintem nem is volt soha, de tény, hogy boldogabb lenne ez az ország, ha, minden fesztivál olyan békés, családias, nyugodt és mókás lenne, mint O.Z.O.R.A. 2009 volt.
