Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A brit Porcupine Tree a klasszikus progresszív rock egyik leginkább titkolt favoritja. A kilenc lemez után sem átütő népszerűséggel rendelkező zenekar talán azért nem lép nagyobbat, mert zenéjuk bársonyos, mások szerint giccses, de mindenesetre mindenféle szélsőséget nélkülöző. A zenei virgázást elkerülő, Pink Floydot, vagy újabban Toolt idéző stílusuk nem is nemesíti őket másra, mint a kult státuszra. A Time Flies az új lemez első hosszabb ízelítője, meghallgatjuk, milyen lett.
Elképzelhető, hogy a videoval ellátott dal nem is teljes, a progrockerekre nem jellemző a tömör fogalmazás. Akárhogyan is lesz, a myspace oldal, és a Time Flies alapján bizonyos, hogy nagyot nem fordult a Porcupine Tree. A késői Rush-vonalat idéző hangulat, a lágy, akusztikusgitáros hangzás, a szokásosan súlytalan ének alapján inkább csak az biztos, hogy az előző lemez (koncepció miatt) tüskés világa nem tér vissza. Ha valamit, akkor a sound minden részletét lehet egekig magasztalni egy új Porcupine Tree-munka kapcsán, félelmetes, hogy mennyire ért Steven Wilson a stúdiózáshoz.
Talán éppen ez az oka, hogy hatalmas várakozás a hamarosan következő magyarországi koncertet sem övezi. Saját tapasztalat, hogy nem is szabad nagy eseményt várni, a zenekar valahogy nem boldogul színpadon, bár eljátszik mindent szinte matekos alapossággal. A lemez mindenesetre jó lesz, a többi legyen hab a tortán.
