Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hamarosan új Pannonia Allstars Ska Orchestra-lemez jelenik meg, amiből a Lángoló Gitárok olvasói természetesen kapnak majd ízelítőt, de ez egész pontosan csak négy hét múlva lesz. Addig a zenekar itt nálunk mutatja be négy részben a boltokban már régen kapható DVD-jük turnéfilm részét, méghozzá négy részben, minden héten egyben. Az elsőhöz készítettünk egy interjút is KRSA-val, a fehér ruhás énekessel.
2003. óta a PASO az egyik legnépszerűbb zenekarrá vált Magyarországon? Szerinted minek köszönhető ez?
Jó helyen voltunk, jó időben és olyan zenével és erős koncerthangulattal álltunk elő, ami magával ragadta az embereket. Ez talán a legfontosabb, hiszen emiatt terjedt a zenekar híre szájról szájra, emiatt segített minket sok underground-, vagy az undergroundra figyelő média és emiatt kaptunk meghívást a fesztiválokra, úgy, hogy még hivatalos lemezünk sem volt. Az is segített nyilván, hogy fanatikusan álltunk a dologhoz, mozgalmat szerettünk volna építeni, így ismeretterjesztő tevékenységbe kezdtünk (sok interjút adtunk a témáról, a műfajról; saját, ska tematikájú rádió műsort- és soundsystemet indítottunk; stb.) és amikor már lett akkora táborunk, hogy ezt megtehessük, külföldi zenekarokat hívtunk meg, illetve a fiatalabb, a stílusban alkotó zenekarokat kezdtük el segíteni, ska esteket, koncerteket szervezve.
A PASO lyukat tömött be ezek szerint? Hiszen a ska stílus nem volt túlképviselt idehaza.
Igen, de amint a korábbiakból és későbbiekből látszik ez önmagában nem volt és most sem elég ahhoz, hogy valamelyik zenekar szélesebb körben sikeres legyen. Ha megvizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy létezett több ska zenekar is Magyarországon, mielőtt a Pannonia Allstars Ska Orchestra indult (még ha nem is a jamaicai típusú ska-t játszották), illetve utánunk is alakult rengeteg banda, de egyiknél sem történt meg az az áttörés, ami nálunk. Hogy ennek mi az oka, azt nem könnyű megfogni, hiszen ezek a zenekarok sokszor sokkal populárisabb fajtáját játszották a ska-nak, olyan rock-os, az átlagos zenehallgató fülének jóval megszokottabb hangzású dolgot, amik külföldön nagyon sok helyen komoly sikereket arattak, míg mi ezt a jóval koszosabb, régiesebb hangzást preferáltuk. Ennek ellenére valamiért mégis több embert ragadott meg a mi zenénk, így a PASO a közönség szempontjából kilépett az adott zsáner korlátaiból - azaz a mi koncerteinkre nem csak a ska rajongók járnak, hanem mindenféle közegből érkeznek emberek. Így történthet meg, hogy míg egy PASO koncerten sokan vannak, addig a ska műfajnak általánosságban jóval kisebb a bázisa, hiába próbáljuk mindenfelé népszerűsíteni magát a műfajt is, nem csupán a saját zenénket. Itthon az emberek vevők a PASO-ra, de csak jóval kisebb százalékuk vevő más ska zenékre.
Te már csak a zenélésből élsz?
Nem, van polgári állásom is.
Akkor honnan van ennyi energiád a sok projektre?
A munkaidőm rugalmas, illetve időszakosan sűrűsödnek be a dolgok, így tudok előre tervezni azt illetően, hogy mikor mire kell jobban koncentrálni. Persze vannak olyan pillanatok, amikor minden egyszerre pörög, akkor ez nyilván az alvás rovására megy. Sokan rendelkeznek fix munkaidejű állással is a zenekarból. Ők az éves szabadságukat használják el arra, hogy turnézzunk. Sokat nem pihenünk, az biztos. A bandán belüli másik jellemző típus a képzett zenész, aki más formációkban is megfordul, esetleg van saját zenekara. Az egyik legjellemzőbb példa trombitásunk, Subicz Gábor jazz kvintettje, ahol a névadón kívül játszik még például a billentyűsünk, Benkő Dávid és az alto-szaxofonosunk, Lukács Gábor is - a dobosuk pedig Mihalik Ábel, akit a Kispálból ismerhet a nagyérdemű. De mindenkinek megvannak a kattanásai, projektjei. Én például nagyon szeretem azt a típusú dancehall-t is, ami már nem fér bele a PASO repertoárjába, így néha fellépek a Budapest Riddim Band kíséretében dancehall-reggae programmal is, illetve nagyon bírom az instrumentális surf rock-ot, így hobbiból dobolok egy ilyen formációban, amit úgy hívnak, hogy Cowabunga-Go-Go!; és akkor még a metál-rap crossover Chuck Norris Action Sqaud baráti társaságot nem is említettem. Lipi Brown, a dobosunk a rocksteadyért és az early reggae-ért van oda. Ilyesmi zenét csinál a T-Rex Riders nevű bandájával, mellette pedig dj karriert és barkács stúdiót üzemeltet. De napestig sorolhatnám, a lényeg, hogy sok világból áll össze az, amit PASO-nak hívunk.
Egyéb stílusokban is fel szoktál tűnni, így rálátsz a különböző színterekre. Mennyire van átfedés köztük? (pl.: rock-ska, dance-ska)
Igen, vannak az előbb említett projektek, amik révén a ska-reggae színtéren kívül kapok némi rálátást a rockabilly-, surf színtérre. Sok évvel ezelőtt voltak olyan koncertek, amikor többször párosítottak ska és rockabilly zenekarokat, az alapján, hogy mindegyik tánczenét játszik. Ezek működtek is, de mivel mára mindkét színtér jóval kiépültebb, több a zenekar, ezért nem annyira jellemző az ilyesmi. Ahogy szintén nincs már ilyesmi a punkkal sem, ahol meg a hozzáállás miatt volt közös nevező és sok közös koncert. Egy-két dnb és breakbeat dj-vel való közreműködésem és közös fellépésem, valamint a Freestylers és a Folkfree közös miniturnéja, vagy brainses vendégszereplések miatt talán van valami képem az elektronikus zenei közeg egy részéről is. Úgy vettem észre, hogy a közönség ezekben a buliban tudja, hogy ki vagyok, ismerik a PASO-t, de erősen kétlem, hogy tisztában lennének a hazai ska színtérrel. Inkább amiatt lehet ez, hogy a fesztiválokon azért nagyjából mindenhol minden stílusban ugyanazok játszanak, így a fesztiválozók ezeket a zenekarokat, dj-ket ismerik, év közben leginkább az ő klubestjeikre mennek el szórakozni. A fesztiválozó zenekarok közönségében pedig nagy az átfedés – és valóban, úgy vettük észre, hogy a mi közönségünknek elég nagy a közös halmaza az alternatív zenekarokéval, vagy elektronikus formációkéval, nemcsak olyan zenekarokéval, akiknél a stílus miatt azt gondolná az ember.
A ska-színtér elég zártnak tűnik, a vonalon ún. kommersz zenekar, aki a médiában futna, nincs is. Ez miért van szerinted?
Alapvetően a ska egy tánczene, ami Jamaica szigetéről indult, ahol az ország hivatalos zenéjének is kikiáltották és az 1962-es világkiállításra Byron Lee, ska előadót küldték, hogy képviselje az országot. Ott tehát erősen mainstream volt a műfaj. Az Egyesült Királyságba viszont főként a bevándorlókkal érkezett a ’62-ben felszabadult gyarmatról, akik a hasonló társadalmi státuszú helyi munkásokkal osztoztak mindennapjaikon. Ott már olyan tartalommal töltődött fel, ami már kevésbé populáris, hiszen az utcai erőszakról, a rasszistákkal való konfliktusokról, a nyomorról szólt a dalok többsége. Nyilván voltak más témájú darabok is, amik megjárták a slágerlistákat is, de ettől fogva a ska-hoz már kapcsolódott egy underground attitűd. Ezt az attitűdöt örökölték meg a későbbi ska zenekarok is, így a korábbi gyökerekhez hű együttesek nem nagyon szerepelnek a mainstream médiában. Másfelől azért a zene is behatárol. Azok a zenekarok, akik nagyon népszerűek lettek nem feltétlenül a ska számaikkal lettek azok – a Madness például rengeteg más angol popzenéből merített, ami már jóval könnyebben befogadható, így könnyebben feljut a slágerlistákra is, több kapcsolódási pontot talál vele az átlag zenehallgató.
Térjünk vissza a PASO-ra. Májusban kiadtatok egy DVD-t, mi van rajta?
A DVD két fő részből áll. Egyrészt látható rajta egy turnéfilm, ami a 2008-as nyarunkból dolgozza fel a koncertjeink kb. harmadát, 12 bulit. Ezt Horváth Illésné, azaz Horváth Viktor és Illés István készítette. Főként a koncertek közötti eseményekre, az utazásokra, backstage jelenetekre és a zenekartagokkal készített interjúkra koncentrál, de persze a koncertekből is láthatunk részleteket. A Sziget nagyszínpados fellépés és számtalan hazai fesztiválkoncert mellett, két külföldi buli is bekerült a válogatásba (a szerb EXIT fesztivál és egy tengerparti horvát ska fesztivál), illetve olyan fellépések, amikor olyan különleges vendégeink voltak, mint például Bergendy István. A DVD másik nagy részét az ötödik születésnapunkon felvett, PECSA-s PASO koncert adja. Itt a hangot is külön rögzítettük és végül egy órányi felvétel került a korongra. Itt is számtalan vendégünk volt, közülük Harcsa Veronikát, Kiss Erzsit, Erik Sumot és a Ladánybene tagjait láthatják viszont a DVD nézői. A kiadvány extráit a Babylon Focus című klipünk, annak werkfilmje, illetve a nagyszínpados Sziget koncert utolsó dalának teljes kép- és hangfelvétele adja.
Ha valaki nem kattint a videora rögtön, azt mivel győznéd meg, hogy érdemes megnézni?
Egy kellemes hangulatú, kicsit trágár filmet láthat minden kedves érdeklődő, amiben beleshet egy turnézó zenekar életébe és kalandjaiba, az útlevélelhagyástól, a közös zenekari nyaraláson és egy fesztiválon ünnepelt születésnapon át, a sokezres közönség előtt tartott koncertek backstage-ében zajló eseményekig.
Készül az új PASO-lemez. Mivel lehet meglepni egy ska-rajongót?
Nem elsődleges célunk a rajongók meglepése, az kerül a lemezre, ami természetesen jön a zenekarból, nincs ilyesfajta irányítottság a dalok írásakor. Ettől függetlenül egy autentikus ska rajongót biztos meglepne a felvételek egy része, hiszen elég sok más zenei hatás is hallható rajtuk. Némelyiket, például a roots reggae-t, a rub-a-dub-ot, a jazz-t, vagy a funkot biztosan természetesebbnek értékeli, hiszen sok egyéb zenekar is operál ilyen fúziókkal, viszont akad pár jóval bizarrabb házasítás is. Ilyen a ska, vagy a dancehall párosítása régiónk zenéjével. Ebből talán már az olvasók is ismernek egy-két dalt. Ilyen például a magyar konyha dícséretét megéneklő Hungarian Dish, vagy az előző lemezről a Tenkes Kapitánya.
A végén még szeretnék átadni egy közérdekű információt. Október 30-án az A38 Hajón lépünk fel és ruhagyűjtést rendezünk a hajléktalanok számára. Az összegyűjtött ruhák a Menhely Alapítványhoz kerülnek (a Fedél Nélkül kiadója), ők juttatják el majd a rászorulóknak. Bármilyen meleg holmit, takarót szívesen fogadunk és természetesen anélkül is le lehet adni őket, hogy valaki látogatná a koncertet. Ha tudtok, segítsetek!
