Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Trousers nem kevesebbet tűzött ki célul, mint hogy színteret építsen Magyarországon, de azt sem bánnák, ha ez a határainkon túlra is kihatna. Hogy milyen színteret? Azt a fajta glammel kevert garázsrockkot nyomják, amit például a hamarosan leálló Backyard Babies is játszik, de ide lehetne sorolni a már megszűnt Hellacopterst, vagy a Glucifert is, hogy az amerikai elődökről (pl. Stooges) ne is beszéljünk. Nem egyedül kezdek bele az építkezésbe, ugyanis a Joystix, vagy az Electric Bastards is besorolható ebbe a kategóriába. Most a Trousers énekes-gitárosával, Kőváry Zoltánnal beszélgettünk, és három dalt be is mutatunk a készülő új lemezükről.
Nemrég készült el egy új videótok és közben szorgalmasan dolgoztok a következő lemezen is. Hogy áll most ez az album?
A 11 felvételt tartalmazó és Soul Machine névre keresztelt album jelentős előrelépés lesz a debütáló Planetary Processhez képest: egységesebb, keményebb, érettebb muzsikát tartalmaz. Jó néhány ismerősünknek mutattunk részleteket a készülő anyagból, és a visszajelzések (akárcsak a koncertek utáni visszajelzések) egyöntetűen arra utalnak, hogy nagyot fejlődtünk az elmúlt egy évben. A lemezt a budapesti Artist Factoryban csináljuk, jó részt magunk, hiszen a dobosunk, Csészi ismert hangmérnök és nagyon jó szakember. Azon még gondolkodunk, hogy esetleg külső mastert alkalmazunk.
Lehet már valamit tudni a lemezbemutató időpontjáról?
Szervezés alatt áll egy márciusi lemezbemutató, ha minden rendben megy, egy világhírű banda előtt fogunk játszani. Ha mégis másképp alakul, és nem jön össze ez a nagy dobás – erről érthető módon nem akarok részleteket elárulni – akkor is kora tavasszal lesz a bemutató, miközben folyamatosan járjuk majd a klubokat a hasonló felfogású bandák társaságában.
Az előbb említett Doctor Keep Your Hands Off Me című szám ősszel második helyre került egy belga rádió listáján. Más külföldi megjelenéseket is terveztek?
A dalt a belga rádió az év top 20 felvételének jelöltjei közé is beválogatták, november 28 és december 12 közt lehet majd szavazni ránk a www.rnc.be.cx oldalon. A klip egyébként felkerült a svájci Rock Label TV oldalára is, ez idáig mintegy 500-an nézték meg. A külföldi megjelenések, koncertek folyamatosan tervben vannak, zajlik a kapcsolatépítés, és ha megjelenik az új album, nyomni fogjuk mindenfelé, ahol vevők az ilyen típusú zenére. A Myspace biztos bázis, noha önmagában még kevés, hiszen irdatlan mennyiségű, sokszor kétes minőségű csapat van világszerte, nem könnyű meggyőzni az embereket, hogy hallgassák meg a dalt, nézzék meg a videót.
Pár hete nagy sikerrel léptetek fel a Tűzraktérben, ez most az új cél, hogy létrehozzatok egy új színteret? Meguntátok az eddigi stílust/trendeket vagy egyszerűen csak egy (régi) szenvedélynek hódoltok vele?
A koncert egy rendszeresnek tervezett buli sorozat, a „Wild Side” bemutatkozó estje volt, a következő februárra várható. A szcénaépítő szándék abszolút tudatos, egy olyan közeget szeretnénk létrehozni, ami teret biztosít a kemény rock and roll zenének. Ezért döntöttünk úgy a Trousers, az Electric Bastards és a Joystix egyesítik erőiket, hiszen sok a közös pont a törekvéseinkben. Szeretnénk ebbe bevonni a többi hasonló zenekart és rendszeresen meghívunk külföldi bandákat is, akik visszahívnak bennünket saját városukba. A cseh Bitch ’n Chips nagyon jó első választásnak bizonyult. Szinte hihetetlen, hogy a hagyományosan garázs/punk/glam fellegvárnak számító Skandinávia és Dánia mellett milyen borzasztó erős színtér van például Észak-Olaszországban is.
Jártatok Koppenhágában egy garázs-rock fesztiválon, ott hogyan fogadták a zenéteket?
A szervezők nagyon örültek nekünk, hiszen a Gutter Island Garage Rock Festival eddig kizárólag skandináv, németalföldi és angolszász együtteseket foglalkoztatott, az évek során fellépett már ott a The Hives, a Flaming Sideburns, a Fuzztones és számos kisebb és nagyobb formáció. Nagyon nagy mázlink volt, hiszen közvetlenül a dán Blue Van előtt léptünk fel, részben az ő cuccukon és nagyon jó fejek voltak. A Blue Van a szcéna egyik szupersztárja; Angliában a Jet előtt játszottak, én Londonban láttam őket először, Amerikában pedig egy mobilreklám zenéjével kaszáltak nagyot. Nagyon jó hangulatú buli volt, egy álom vált valóra, hiszen korábban sokáig epekedve nézegettük a Gutter Island éves line-upjait.
Néhány új számotokat éppen most meg lehet itt az oldalon hallgatni, köztük egy nagyon jól sikerült Stooges feldolgozást is, pár szóban mit mondanál róluk?
Az első lemez Blood for You című slágere miatt sokan indie, brit pop zenekarnak vélik a Trouserst, ami előítélet, hiszen az eklektikusabb Planetary Processen is dominált a hard rock és a garázs műfaj. Ez olyan – persze megfelelő distinkciókkal - mintha a pl. a Thin Lizzyt a Whiskey in the Jar okán folk zenekarnak tartanák. Sok rockbanda, ahogy halad előre a karrierjében, egyre slágeresebb, emészthetőbb zenékkel jön ki a nagyobb közönségsiker érdekében. Mi pont az ellenkező irányba haladunk: ez a két dal is ezt bizonyítja. A Too Tough to Tame nyers hard rock/rock and roll felvétel, néhányan a Wolfmothert emlegették a dalt meghallgatva. A Mortal Moon viszont arra jó példa, hogy a zenekari hangzás masszívabbá válása nem feltétlenül jelenti azt, hogy a dal-jelleg háttérbe szorulna. Az egyik barátom az alaptéma „mániákus menetelésének” hipnotikus hatását emelte ki, ezzel én is egyetértek. A Stooges-klasszikust régóta játsszuk koncerten és egy rádiós felkérés nyomán rögzítettük. Olyan jó lett, hogy bónuszként a lemezre is felkerülhet. Egy német menedzser ismerősöm a Turbonegróhoz hasonlította a megszólalást, mit mondjak, megtisztelő hasonlat.
Ha valakinek el kellene magyaráznod mi is ez a garázs-rock / glam, mit mondanál?
A műfaj, amit képviselünk, sok forrásból táplálkozik. Ha évtizedekre kéne lebontani, és itt most a „mozgalmunk” összes bandája nevében beszélek, benne van a 60-as évek végi rock and roll és garázs, Rolling Stones, Stooges, MC5. A 70-es évek glam, punk és hard rock előadói, New York Dolls, Ramones, Motörhead, a 80-as, 90-es évek mocskos rockja, Mötley Crüe, Cult, Warrior Soul, nagyon meghatározók, akárcsak a 2000 körül berobbant skandináv „speedrock” bandák, Hellacopters, Gluecifer, Backyard Babies. A közös nevező a klasszikus, lendületes, nyers, de dalcentrikus rock and roll.
Az Electric Bastardsban testvéreddel együtt zenélsz és készül ott is az első EP. A közönség is annyira élvezi ezt a zenét, mint amennyire nektek a szívetek csücske?
Eddig két koncertünk volt és a reakciók biztatóak. Egyelőre még a feldolgozások dominálnak, de egyre-másra születnek az új dalok. Az évtized közepén még kevésbé lett volna értelme egy ilyen formációt futtatni a korszellem miatt. De ha megnézzük a rock történetét – példákat hadd ne mondjak most - a 70-es évek óta visszatérő jelenség, hogy míg az évtizedek közepét, második felét a tánczene és a pop, addig az évtized-váltások és az évtizedek első néhány éve általában a rockról szólnak. Szóval, ha ez igaz, akkor megint jön föl a rock és ennek örömében aktívan szeretnénk osztozni.
Mennyire fontos a zene mellett a stílus külső megjelenési jegyeinek viselése, ebben is szeretnétek új divatot teremteni? Vagy éppen csak valami régit visszahozni?
Ma már elég nehéz bármiben újat felmutatni, a futó műfajok és stílusok totál káoszt mutatnak. A rock, ha tetszik, ha nem, legalább annyira szól a megjelenésről, mint a megszólalásról. Én mindig is az olyan műfajokat kedveltem, amelyek életenergiát sugároznak, felpörgetik az embert és a zenekarok külsőleg is rendben vannak, „igazi” rock-banda benyomását keltik. Az idei SZIN-en például feljött utánunk a színpadra játszani egy zenekar térdgatyában, szandiban, XL-es kínai pólóban, zsíros lófarokkal, hónaljig húzott Stratocasterrel és félig leszopott kakasos nyalóka alakú basszusgitárral. Lehet választani…
