Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Magyarországra érkezik szombaton a horvát Orange Strips zenekar, hogy a Borsodi Zenei Fesztiválok Tehetségkutatón mutassa meg magát a magyar közönségnek december 5-én az A38-on. Az erősen érzelmes indie popot játszó formáció bejárta már egész Európát, hozzánk pedig a HungaroConnections keretében, a Hangmás cserezenekaraként érkezik. Valdet Luboteni (énekes/gitáros) adott gyors választ néhány kérdésünkre.
Szombaton első alkalommal léptek fel Magyarországon, maradtok tovább is vagy csak a fellépés idejére?
Már korábban is lett volna itt fellépésünk, de néhány szerencsétlen eseménynek köszönhetően az sajnos elmaradt. Éppen ezért most a legjobbat szeretnénk kihozni belőle és az egész hétvégét Budapesten töltjük. Akik meghívtak minket őrült jó fejek, biztos vagyok benne, hogy nem fogunk unatkozni.
Európa rengeteg országában megfordultatok már, melyik volt a legkedvesebb koncertélmény?
Olyan szerencsések voltunk, hogy játszhattunk Szerbiától Skóciáig szinte mindenütt. Angliában gyűjtöttük a legnagyszerűbb tapasztalatokat. Éjjel-nappal zenéltünk, lefeküdtünk az egyik városban, aztán másnap továbbutaztunk egy másikba, felléptünk és így tovább. Nagyszerű hozzászokni ehhez az életformához. Egyszer csak 2000 km távolságra találod magad az otthonodtól és tudod, hogy a zenéd miatt lehetsz ott, ahol éppen vagy. Annak a lehetősége, hogy otthon ülünk és nem csinálunk semmit meg sem fordul a fejünkben.
Miért tartjátok fontosnak a más országokban élő zenekarokkal való együttműködést, mint most a Hangmás esetében is?
Ha lépést akarsz tartani, ha nem akarsz lemaradni, akkor kapcsolatban kell állnod rengeteg különböző emberrel a zenei világból. Szuper lenne, ha még több együttes tudná megvalósítani ezt az együttműködést, sok mindent megkönnyítene mindenki számára. Horvátországon kicsi a piac, főleg egy olyan bandának, mint mi, így terjeszkednünk kell amerre csak tudunk. Ráadásul a barátság rettenetesen fontos számunkra.
Két magyar együttessel fogtok szombat este fellépni az A38 Hajón, ismeritek őket?
Mindig egy nagy talány volt számomra, hogy Horvátországban miért tudnak olyan keveset arról, ami Magyarországon történik. Szomszédok vagyunk, vagy nem? Amióta kapcsolatba léptünk Papp Péterrel, ő a felelős a mi ideutazásunkért, azóta sokkal nagyobb figyelmet szentelünk a magyar zenei szcénára. Annyira jó! Meghallgattunk pár magyar együttest és rájöttünk, hogy származhatnának akár Angliából vagy Amerikából is. Nagyon modern a hangzás. Egyértelműen nagyon magasra tették a mércét; Hangmás, Neo, Amber Smith, The Kolin, mind nagyszerű zenekarok!
Nem az anyanyelveteken szólalnak meg a számaitok, hanem angolul. Azért választottátok ezt a nyelvet, mert az indie stílusotok ettől még hitelesebb lesz?
Igen, ezért éreztük szükségesnek, meg különben is, vajon felléptünk volna valaha is Londonban, ha horvátul énekelünk? Szeretjük az anyanyelvünket, nem arról van szó, hogy le akarjuk tagadni honnan jöttünk. Egyszerűen csak az angol mostanra egy eszperantó nyelv lett. Játszhatunk akár Kínában vagy Mexikóban, akkor is megértik. Minden zenésznek fontos, hogy minél nagyobb számú emberhez juttathassa el a zenéjét. Ezt az angol bármilyen más nyelvnél jobban lehetővé teszi. Néha valóban furcsa otthon úgy kiállni a színpadra, hogy angolul szólalnak meg a dalok. De abból a szempontból meg egyáltalán nem különleges, hogy az országunkban a Top 10 legjobban fogyó művész mind ezt a nyelvet használja.
Hogyan magyaráznád meg az indie stílust?
Az indie inkább annak a definíciója, ahogyan csinálod a dolgaidat, nem kizárólag a zenei stíluson van a hangsúly. Teljes mértékben saját magunkat finanszírozzuk, magunkat menedzseljük, mi szervezzük a koncertjeinket, mindent mi csinálunk. Függetlenek vagyunk, nem kell senkinek elmagyaráznunk semmit. Azt tehetünk és mondhatunk, amit csak akarunk, amit meg is teszünk. Amikor indultunk egy nagy helyi kiadó szeretett volna velünk szerződést kötni, de csak akkor, ha lefordítjuk a dalszövegeinket. Erre nemet mondtunk. Később is több szerződést ajánlottak különböző kiadók, akiket már az angol nyelv sem zavart, de annyira felbosszantottak a korábbi egyezkedések, hogy újra nemet mondtunk.
Nemrég jelent meg bemutatkozó nagylemezetek Follow címmel, mesélj róla egy kicsit!
Amikor 2002-ben elkezdtünk együtt zenélni, egyikünk se tudott rendesen játszani a hangszerén. Csak azt tudtuk, hogy zenekart akarunk. Két hónappal az első koncertünk előtt tartottuk az első próbánkat. Akkoriban délután megírtunk egy számot, aztán másnap fel is vettük. Borzalmas volt, de hittünk benne, hogy többre is képesek leszünk. És tessék, hat évvel később kész az első, igazi stúdióalbumunk. A számok is erről az időszakról szólnak, de már készen is állunk a következő lemezre. Ez sokkal összetettebb lesz, hiszen ezeket a számokat az elmúlt egy évben készítettük.
Legutóbbi videótokat, a Song Without a Hero című számhoz egy olyan rendező készítette aki már a Radioheaddel is dolgozott együtt, milyen volt a közös munka?
Tobias Stretch nagyon laza és nyugodt fickó. Mindenféle előzetes elvárás nélkül vettük fel vele a kapcsolatot, így nagyon meglepődtünk, hogy mennyire pozitívan reagált ránk. Ő belement, hogy elkészíti a klipet, mi pedig teljesen szabad kezet adtunk neki, ami végül nagyon jól sült el. A felvételek ezen a nyáron készültek Philadelphiában és a visszajelzések mind nagyon pozitívak.
Kiket hallgattok mostanában, kik a nagy kedvencek?
Nem igazán tudom megmondani. Hatan vagyunk a zenekarban, fogalmam sincs mit hallgatnak a többiek otthon. Általánosságban azt elmondhatom, hogy főleg gitárzenét…
Játszottatok már a Maximo Parkkal, a Koshennal vagy a Mando Diaóval is. Milyen érzés ennyire ismert zenészekkel együtt fellépni?
Az az általános elképzelés, hogy ezek az emberek nagyon lazák és könnyen megközelíthetőek. Másrészt viszont vannak olyan zenekarok, akik igazi seggfejek tudnak lenni és a zenéjükből kiindulva képtelen vagy megmagyarázni, hogy miért?!
Mi mindent terveztek a jövőben?
Ahogy már említettem korábban lassan elkezdjük az új lemez felvételeit. Addig még van három kislemez, amit kiadunk a Follow LP-ről, videókkal együtt. Az első két héten belül debütál az MTV-n. Továbbá azon is dolgozunk, hogy a saját kiadónkat egy kicsit kibővítsük, hogy olyan lehetőségeket adhassunk a hozzánk szerződőknek, amit eddig még máshol nem kaptak meg. Hamarosan aláírunk egy megállapodást egy helyi szervező irodával, akik segítségével még több helyre eljuthatunk és talán pár eddig zárt ajtó is kitárul előttünk.
Mit vártok a szombati fellépéstől?
Soha sincsenek elvárásaink, de azt megígérhetjük, hogy a közönség a legjobbat fogja kapni belőlünk!
