Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A közelmúltban újabb PANKKK pályázat jelent meg, amiről biztosan sokan szeretnének bővebben is olvasni. A Magyar Zenei Exportiroda is amolyan homályos folt a magyar zenei piacon. A kettő, fontosnak minősülő témáról Berta András programigazgatót és Bodrogi András programkoordinátort kérdeztük.
A 2009-es év elején szervezeti változás történt: hogy áll fel ma az Exportiroda és mit csinál pontosan?
Berta András: Egy zenei exportiroda (egyébként sok ilyen van a világ minden táján) röviden összefoglalva három feladatot lát el: hírügynökségi tevékenységével külföldön promótálja a hazai zenei produkciókat, adatbázisokat épít és bocsát az iparág rendelkezésére, valamint célzott támogatásokat biztosít külföldi zenei projektek (pl. turnék) megvalósításához. A Magyar Zenei Exportiroda korábbi formájában 2008 végén szűnt meg, majd 2009 szeptemberétől indult újra a tevékenysége, immáron a PANKKK Programiroda részeként. Az új szerkezet lényege, hogy egyrészről jóval olcsóbb a működtetése, így több jut direktben a zenekaroknak támogatás vagy egyéb szolgáltatás formájában, másrészről nagyon jól illeszthetőek az exportcélok a hazai zenei színtér fejlesztéséhez.
Mi történik az Exportirodában egy munkanapon?
Bodrogi András: A PANKKK - Magyar Zenei Exportiroda alapvető kommunikációs stratégiája, hogy különböző online felületeken (a saját www.mxh.hu weboldalon és számos közösségi oldalon) folyamatosan híreket juttat a külföldi érdeklődőknek. Tehát rengeteg energiát mozgósítunk az online felületeink folyamatos szerkesztésére. A friss hírek megszerzése érdekében tartjuk a kapcsolatot a hazai zenekarokkal, a másik oldalon pedig próbáljuk biztosítani, hogy ezeket a híreket valaki el is olvassa, tehát folyamatosan bővítjük a nemzetközi adatbázisunkat. Decembertől havonta hírlevelet küldünk külföldi partnereinknek, amelyben aktuális magyar klipeket, zenekarokat, koncert helyszíneket és egyéb információkat osztunk meg velük. Szintén folyamatos feladat a külföldi promóciós lehetőségek és együttműködések keresése és ezek lebonyolítása (pl. jelenleg az egyik legjelentősebb világzenei szaklaphoz szerkesztünk magyar betét-CD-t).
Miért fontos, vagy egyáltalán, mi az értelme az exporttámogatásnak a zenében?
Berta: Talán a legegyszerűbb válasz a kérdésre, hogy az elmúlt években ugyan sok mindent támogatott a PANKKK, átfogó zenei exporttámogatás viszont nem volt még Magyarországon, és rengeteg zenekartól hallottuk, hogy erre nagy szükség lenne. Korábban is említettem, hogy a zenei exporttevékenységek és a hazai iparág fejlődése kölcsönösen segítik egymást. A kinti tapasztalatok felhasználásával itthon is professzionálisabb körülmények teremthetőek, ráadásul vannak olyan minőségi hazai produkciók, amelyek akár világszerte ismertté válhatnak, ez szintén pozitívan hatna a teljes magyar könnyűzene megítélésére. Egy jól működő támogatási rendszer hatása könnyen lemérhető a finn vagy akár az izlandi zenekarok sikerén. A kezdeti támogatások után a folyamat mára szinte öngerjesztővé vált ezekben az országokban (amelyek jóval kisebb belső piaccal rendelkeznek, mint Magyarország), kiépült a hatékony iparág és a kulturális misszió mellett nemzetgazdasági szinten is érzékelhető bevételt teremt ez a szektor. Persze a lemezipar ott is válságban van, de ott már egyértelműen belátták, hogy a lemezipar és a zeneipar korántsem azonos. Na ettől a szemlélettől vagyunk még igencsak messze, de az odavezető út adott, csak végig kell rajta mennünk.
Ugyanez a támogatási rendszer hogy néz ki más európai országokban, mik a külföldi példák?
Bodrogi: Az András által is említett finn és izlandi példa klasszikus: kicsi belső piacuk miatt nagyon fontos az export, mindent meg is tesznek ennek érdekében. Az egyik lényeges elem, hogy sokkal több pénzből gazdálkodnak, tehát jobban meg tudják tolni az egyes produkciókat, a másik, hogy nem csak közpénzek kerülnek bele a támogatási rendszerbe, hanem a közös jogkezelők (szerzői, előadóművészi jogvédők, hanglemezkiadók szövetsége) is felismerték ennek szükségességét, elvégre a zeneipar fejlesztése saját, jól felfogott érdekük.
A svéd nagykövetségen a Sziget ideje alatt Backyard Babies-sajtótájékoztató volt, aminek a sémáját immár a német nagykövetség is átvette. El tudjátok képzelni, hogy valaha egy magyar nagykövetség ugyanilyet vállal majd fel?
Berta: Én személy szerint igen. Ez generációs kérdés is, lassan, de biztosan átveszik ezeket a hídfőállásokat a pop/rock-on felnőtt kultúrdiplomaták, ráadásul a PANKKK-kal a könnyűzene is deklaráltan a kultúra részeként lett elismerve, immár majdnem öt éve. Egyébként mi magunk is folyamatosan keressük az együttműködés lehetőségét pl. a kinti magyar intézetekkel. Egyes helyeken nagyobb a fogadókészség, más helyeken kisebb, de dolgozunk rajtuk.
Könnyűzene támogatására nincs lehetőség uniós pénzeket megpályáztatni, akár kultúra címkével ellátva? Világos, hogy vannak akciótervek, prioritások, de nem létezik olyan kiírás, amibe beleférne a könnyűzene, és annak „háttérintézményei”?
Berta: Ezekben a hónapokban vesszük fel újra a kapcsolatot a brüsszeli Európai Zenei Irodával, amelynek pont az egyik legfontosabb célja, hogy legyenek ilyen EU-s pénzek. Velük és több más exportirodával együtt beadtunk egy közös EU-s pályázatot, amely két projektről szól, az ETEP (European Talent Exchange Program) lényege, hogy különböző európai fesztiválok befogadjanak feltörekvő, más országbeli zenekarokat, az ETS (European Tour Support) pedig egy hagyományos turnétámogatási együttműködésről szól. Ennek az EU-s pályázatnak áprilisban lesz eredménye, bízunk benne, hogy pozitív.
Mik a szempontok, mit igyekszik elsősorban támogatni a PANKKK az export frontján?
Berta: Mivel ez az első kiírás ebben a témában, az is célunk, hogy felmérjük az igényeket. Ennek megfelelően nem határoltuk be túlzottan a támogatható projekteket, tulajdonképpen a pályázók fantáziájára van bízva, hogy mire kérnek pénzt. Azért vélhetően a külföldi turnék és promóciós kampányok lesznek túlnyomó többségben. A szempontokról talán annyit, hogy ez a pályázat már feltételez némi háttéripart a zenekarok mögött, tehát előnyt jelenthet, ha ki vannak építve a külföldi vonalak is, pl. van kinti szervezője, terjesztője az adott produkciónak. Nyilván nem csak ez fog dönteni, de ha valaki az első külföldi koncertjére szeretne támogatást kapni, az sokkal több eséllyel pályázik a szintén általunk kiírt HungaroConnections pályázatban.
Újabb PANKKK pályázat jelent meg. Mik ezek, mit kell tudni róluk?
Berta: Az exportpályázattal párhuzamosan kiírtunk egy videópályázatot is, amely klipek és egyéb zenei mozgóképek elkészítését támogatja. Ráadásul megjelent egy hír a jövő évi tervek kapcsán is, de ezek egyelőre csak tervek. Az szinte biztosra vehető, hogy a kulturális tárca a továbbiakban első sorban az amatőr és feltörekvő zenekarokra (tehát a tömegbázisra) és a vidéki programkínálat növelésére költene pénzt. A célunk emellett annyi, hogy a fent is említett iparági pénzek bevonásával bővüljön a keret, tehát továbbra is legyen pénz iparágépítésre, exportra, know-how átadásra. Ezen is dolgozunk, egy-két hónap múlva többet fogunk tudni.
A koncert „csereprogram” pályázata kifejezetten egyszerű volt. Most mi az, amire nagyon felhívnátok a figyelmet, ami típushiba lehet?
Berta: A HungaroConnections cserekoncert program talán a világ legegyszerűbb pályázata, ami annak köszönhető, hogy nem állami pénzből írjuk ki, hanem az Előadóművészi Jogvédő Iroda támogatásával. Ezzel szemben az export pályázat minisztériumi pénzből megy, ennek megfelelően bonyolultabb, de azért vagyunk, hogy ha gond van, segítsünk a pályázóknak. Szakmai oldalról lényeges, hogy minél konkrétabb és potensebb terveket mellékeljen a pályázó, legyenek meghívólevek, esetleg előszerződések, amelyek jelzik a projekt komolyságát.
