Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az internet előtti sötét korokban úgy terjedt a zene, hogy a zenebolond spanodtól kaptál egy kazit kölcsönbe (hogy visszakerült-e vagy sem, az már lényegtelen). A szép az volt ebben, hogy olyan cuccokat is lehetett így szerezni, amelyeket magadtól sosem hallgattál volna meg. Mostantól újra vannak ilyen spanjaid. Mostantól nem egyedül nézel szembe az egymillió zenekarral. Hétről hétre magyar zenészek mondják meg mit hallgatnak mostanában, mit érdemes "kölcsönkérni".
Molnár Máté (Road)
Egy DVD boxban akadtam rá az AC/DC Show Business klipjére. Amúgy is komálom az őskori rock&roll videókat, mert nincs bennük nagy trükközés, így a valós feelinget adják vissza, emiatt pedig kurva vicces a hangulatuk. Élő kép és hang '75-ből. Iszonyat fénytechnika, nulla video trükk, megtévedt koncepció, néha nem ott van a hang, ahol a kép, sőt az egyik gitár el-eltűnik, és úgy szól az egész, hogy nem hiszed el. Egy nyamvadt kis blues nóta, mégis hiteles, őszinte és tökös, ahogy azt az AC/DC egyszerűen a pofánkba veri. Mellesleg, ha a kölyökképű, végig bólogató Angus és az idétlenkedő Bon Scott egyszer azt mondja, akkor az aztán tényleg Rock&Roll.
Máté Éva (Angelus, Buttercup)
Valószínűleg azért is ütött nálam nagyot a Sólstafir, mivel teljesen véletlenül ismerkedtem meg a zenekarral, tavaly ősszel a Diesel klubban. Fogalmam sem volt, milyen bandákat fogok megnézni/fotózni azon az estén, nem is számítottam sok jóra, de miért is ülnék otthon vasárnap este, ha egyszer koncertre is mehetek. Aztán leesett az állam, amikor színpadra lépett az izlandi formáció, hazaérve pedig azonnal beszereztem lemezeiket, melyek azóta már jó párszor üvöltöttek a lejátszómból.
Szalkai Tibor (Idoru)
1994-ben, 17 évesen keresztezte sorsomat a Total Car nevezetű vendéglátó ipari egység. Akkoriban ez volt az egyetlen olyan szórakozóhely, ahol igazán kemény zenét is toltak. Itt ismerkedtem meg az eredeti és hiteles hardcore-ral, miután a DJ srácot megkértem egy bizonyos szám hallatán (Judge - New York Crew) és láttán (hogy a közönség egy bizonyos szegmense mit művel a tánctéren), hogy másoljon tele nekem egy 90 perces kazit ilyesféle zenékkel. A multi zeneterjesztői hálózatok hatására (akik a rap-metalt egy kalap alá vették a HC-vel) az idáig elhittem, hogy igazi hardcore-os vagyok, pedig elég távol voltam az igazságtól. Zenei téren és gondolkodásban az elkövetkezendő majd 10 évemet a stílus előnyei és hátrányai befolyásolták a legmarkánsabban, amit valószínűleg sosem fogok megbánni.
