Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Interjú Roger Faxonnal, az EMI Music Publishing elnök-vezérigazgatójával
A zene legális felhasználásának védelméről tárgyalt Magyarországon az EMI Music Publishing (zeneműkiadó) elnök-vezérigazgatója. Roger Faxon az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium EU-ügyekért felelős szakállamtitkárával, Fazekas Judittal, valamint a Szabadalmi Hivatal és az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület vezetőivel folytatott tárgyalásokat, hogy a legális zenefelhasználás és a szerzői jogok terén megerősítse a magyarországi tevékenységet.
Mik voltak a tárgyalásaik eredményei az Artisjus-szal és az Igazságügyi minisztériummal?
Én nem hívnám őket tárgyalásoknak, inkább csak egyeztetésnek: mi egy dialógust szeretnénk kezdeményezni Európának ebben a szeletében, hogy egyetértésre jussunk, hogyan tehetjük a piacot jobb hellyé befektetés szempontjából, a zenészek érvényesülése szempontjából és így tovább. Sok ember azt gondolja talán ebben az országban, „ugyan mit számítunk mi globálisan”? Ez rossz kérdés! A magyarországi csapatunkkal régóta gondozunk nagyszerű dalszerző és előadó tehetségeket. Mi kreatív energiát keresünk és azt szeretnénk, ha ezt a hivatalos intézmények is elismernék: a jogvédő hivatalok, a kormány és így tovább. Természetesen a mi dolgunk az, hogy fejlesszük a piacot, de szükségünk van segítségre.
Mostanság sokat hallani arról, hogy az EMI csoport komoly pénzügyi gondokkal küzd. Ez az EMI Label problémája egyedül vagy az egész csoport gondban van?
Az EMI Label valóban küzd gondokkal, de ez sajnos mindenkivel máshol is így van a zeneiparban. Az EMI Publishing (EMI Zeneműkiadó) azonban él és jól van. Fontos látni a különbséget. Mi birtokoljuk a kiadás jogait. A mi munkánk arról szól, hogy biztosítsuk: a jogdíjaink fizetve vannak. Az internettel és több más dologgal együtt ma már egyre több csatorna nyílik, ahol zenét lehet játszani. Ezért, úgy gondolom, a „music publishing”, azaz a zeneműkiadás iparága tovább fog erősödni: Ugyanakkor valakinek gondoskodni kell róla, hogy a szerzők és a jogdíj tulajdonosok megkapják a nekik járó részt.
Hogyan látja a kihívásokat a zeneiparban, milyen irányban haladunk, már ha egyáltalán iránynak lehet ezt hívni?
Nos, úgy gondolom paradigmaváltáson megyünk keresztül. Nem tudom ön, hogy volt ezzel, de én mindig is birtokolni akartam lemezeket, birtokolni akartam a zenét. Van egy falam, tele CD-vel, a régi időkből pedig bakelit lemezekkel. Az internet azonban most mindezt megváltoztatta, mert megadja az embereknek a lehetőséget, hogy zenét hallgassanak bárhol és bármikor, anélkül, hogy az a tulajdonukban lenne. Megváltoztak tehát a dolgok abban, ahogy az emberek a zenét „fogyasztják”. Ami ugyanakkor várat még magára az a felismerése ennek a paradigmaváltásnak a szélesebben vett zeneiparban. Az EMI Publishing értékelni akarja ezt a változást. Ez pontosan a mi üzleti modellünk, hogy felfedezzük, miben és hogyan változott meg az emberek zenehallgatási szokása. Meg kell találjuk az értéket ebben a váltásban. A paradigmaváltások általában nem egy pillanat alatt történnek. Eddig, úgy vélem, sikeresen változtunk az iparággal együtt. A lemezgyártás iparág azonban nehezebb változáson megy keresztül. Az ő feladatuk az, hogy eladják a lemezeket, vagy eladják a zenei letöltéseket. Ez több időt fog igénybe venni. Egyes kiadók túlélik ezt az időszakot, mások nem. Az EMI Publishing mindenképpen túléli, sőt még virágozni is fog, meglátja.
Tehát az üzlet jövője a zeneiparban a szerzői jogok biztosítása lesz és nem a lemezek eladása?
Igen, így van. Még ekkor is, persze, az egyik legnagyobb kihívás az, hogyan kerül el a zene az emberekhez. A hagyományos út eddig az volt, hogy a lemezkiadó vállalat készített egy felvételt és azt marketingeszközökkel piacra dobta. Ahogy az üzleti oldala mindennek megváltozott, nekünk most új utakat kell találni arra, hogy a zenét hallgatóság tudatáig elhozzuk. Sok út kínálkozik erre, de mindeközben meg kell róla bizonyosodnunk, hogy az intellektuális tulajdon a zenei termék mögött értékelve van és ezt az értéket tiszteletben tartja mindenki, aki kereskedelmet létesít belőle. Sok ember van, aki manapság azt hangoztatja, hogy „minden zene szabad”, „a zene ingyen jár mindenkinek” stb. Sokan ezen emberek közül magukat a fogyasztók szószólójuknak hívják, de valójában nem védik a fogyasztót, mert bevételek híján a dalszerzők és előadók nem fognak miből megélni, és az előadások és felvételek minősége csökkeni fog. Nekünk bátorítani kellene embereket, hogy írjanak irodalmat, szerezzenek zenét, hiszen a társadalmunk kultúrája ezekre épül. Az internet ráadásul ezt mindenki számára végtelenül elérhetővé teszi, ami egy jó dolog. Addig azonban, sajnos, amíg társadalmunk tolerálja a kalózkodást, egy olyan társadalomban találjuk magunkat, ami folyamatosan veszít el erejét.
Fotó: Barakonyi Szabolcs
Milyen lehetőségekkel tud érvényesülni egy magyar zenekar a világban? Hogyan tud egy multinacionális cég, mint az önöké, a segítségükre lenni?
A jó zene az jó zene, ha a világ bármely szegletéből is jön. A problémát igazából csak a piacok összekapcsolódása, összehangoltsága vagy annak hiánya jelenti. A kreativitás elé nem lehet falakat építeni és azt hiszem ebben a folyamatban az internet úttörő szerepet játszik. A zenei világpiac folyamatosan nagy mennyiségű, minőségi zenét követel és nekünk késznek kell lennünk „etetnünk a gépezetet” . Ha az ember a legjobb bandában játszik, képesnek kell lennie megmutatni magát. Előbb bárokban játszik, majd kipróbálja magát nagyobb helyeken is. Ugyanakkor nem lehet elbújni egy sarokban és azt mondani, nincsen hely számomra a globális zenepiacon. Ki kell tudni menni oda. A mi munkánk az, hogy meghatározzuk ezt a zenei világpiacot előadók és dalszerzők számára. A siker, amit learatnak, az övék: a mi feladatunk előkészíteni ezt a sikert. Azt hiszem, jobban kell dolgoznunk ezen a jövőben, mint bármikor korábban.
Mi volt az utolsó koncert, amelyre elment? Van egyáltalán ideje koncertekre járni?
A legutolsó koncert, amin voltam az a Grammy kiosztó gálaest volt és azt hiszem ez a legjobb Grammy volt, amelyen valaha voltam. A Michael Jackson-tiszteletadás fantasztikusan sikerült, Ben Harper döbbenetes volt, de a Lady Antebellum és Beyoncé is top formában voltak. Persze most főleg az EMI Publishing művészeit emeltem ki. Egyébként ha tehetem, járok koncertre.
