Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Type O Negative, 1997. július 19., Budapest, Petőfi Csarnok
Az October Rust volt az aktuális lemez, amivel kapcsolatban még a rádióbarát jelző is felmerül, de erről majd később. A koncert előtt az MCD lemezboltban volt egy dedikálás, ahol nem csak aláfirkantották a jegyemet, de Pete Steele még fel is állt a székből, és így, két méteresre tornyosulva fogott kezet velem, amin eléggé meglepődtem. Még ennél is jobban meglepődtem azon, hogy a légkondicionált lemezboltban miért izzad, mint a ló, ahogy ez a mellékelt fotón is látszik. Valamiért eszembe nem jutott volna, hogy bárki megizzadhat bárhol, ha bizonyos kemikáliákat vesz magához rendszeresen. Az óriás mögött egy szőke metál-lady üldögélt egykedvűen, talán az egyik a My Girlfriend’s Girlfriendben megénekelt játszótársak közül.
De hiába a Playgirl magazinban is megvillantott erektált szerszám, ha Pete lelkébe gyakran köszönt be a legzordabb tél, amit a koncerten szépen szállingózó műhóval illusztráltak. A basszusgitárját láncon hordó nagy ember egy üveg Bikavért kortyolgatott, Josh Silver őrült druidaként dobálta a fél mázsás hajkölteményét a szintik mögött, miközben az egy négyzentcentiméternyi bőrfelületre jutó legtöbb tetkó világrekordját is döntögette, úgy mellékesen. Az aprócska Kenny Hickey kezei alatt sírt a gitár, és a Pecsa beleremegett, amikor John Kelly rábaszott a pergőre egy nagyot. Az egész dolog nagyon ott volt: a megfelelő időben, három lemez után, sikereik csúcsán, erejük teljében csinálták meg az első magyarországi koncertet (mert ugye a második, 2007-es fellépésről jobb nem beszélni. Illetve annak az volt a legmaradandóbb momentuma, hogy azon láthattam Fiala Jánost egy törölközővel a nyakában, ökleit emelgetve szórakozni Type O-koncerten). ’97-ben még az is megtörténhetett, hogy a Danubius Rádió (!) egy teljes műsort szenteljen ennek a gótmetálba oltott New York-i HC-zenekarnak, amit a koncert másnapján, hazafelé autózva csíptünk el.
