Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A keddi nap legizgalmasabb történésére már csak szerda reggel derült fény: a Folkfree Mc-je, Lomex erőteljesen lemellelte a buszt. A körülményekről nem beszélnék, természetesen véletlenül sem játszott szerepet semmiféle alkohol a sztoriban. A koncertekkel nem lesz gond, de a paintballozásról lemondott. Merthogy ugye volt paintballozás, már Győrben. A városban, ahol megtalálható a világtörténelem legrondább kollégiuma, és valami furcsa oknál fogva kicsit szarabbnak éreztem az közúti közlekedést, mint Budapesten, pedig ez nagy szó. A Veszprémből odáig tartó, nem túl hosszú buszúton már látszott, hogy összemelegedett a társaság, és az is, hogy megvoltak az első pertuk, ezért szép csendben szálltuk meg a várost.
A Bahnhof Egyetemi Vigadó, amit szokás szerint a városban gyakorlatilag senki sem így emleget, hanem Laposként, egy igazán király hely. De tényleg, a Duna-parton lévő hely jobb napokon olyasmi szerepet tölthet be, mint a fővárosi Gödör, csak ez sokkal jobban néz ki. Finom ételeket csinálnak, profi kiszolgálással, és van zárt része is, eső esetére. Ami jól is jött, mert amint elképzeltem, hogy este milyen faszán fog majd mindenki hippulni a fűben, elkezdett zuhogni az eső. Ez azért különösen kínos, mert a koncertnek egy külön fesztiválsátrat húztak fel, és gondolom senkinek sem kell magyarázni, hogy mit jelent a fos-állagúvá ázott föld ilyen esetekben.
Az elmélet végül nem jött be: bár sanszos, hogy jó idő esetén még többen lettek volna, nagyjából a Folkfree végére összegyűlt annyi ember, amennyi miatt már egyik fellépőnek sem kell kínosan éreznie magát. Ami izgalmas volt, hogy a közös zenélés jegyében most Kovács Attila, az ország legnagyobb Bud Spencer-rajongója, mellékállásban a Superbutt gitárosa rokksztárkodott egy sort a Biotrance c. darabban. A PASO fúvósai is hozzáadták a magukét a Folkfree-hez, de őket valahogy most sem lehetett hallani, úgyhogy elzárkóznék a nagy szavak elől.
A már Veszprémben látott Hősök-produkciót is megismételték. Nekik amellett, hogy ismét hibapont nélkül hozták a részüket, kijár pluszba a legelhasználtabb zenekar címe is: dj Zomblaze-nek paintball közben kiment a lába, ezért egész nap (és feltehetőleg a turné hátralévő részében minimum) öregurasan kell közlekednie. Ha ez még nem elég, Eckünek is egyre inkább emlékeztet a hangja Charlie-éra – azért remélem a Flashbacket nem cseréli le a Nézznézzazégfelére. Amiért mindenképp örülök, hogy a turné összes állomásán zavarhatok, az, hogy láthatom az összecsiszolódás folyamatát teljesben: a vendégszereplések egyre jobban sülnek el.
A Superbutt például remekül át lett vezetve a Hősökből, és talán mondhatom, hogy ez az ő napjuk is volt. Nekik már nem kellett sokat variálni a vendégszereplésekkel, mert az első nap is jól működött, viszont kaptak végre egy rendes méretű színpadot. Ezen kiderült, hogy ha lenne zenekarom, Praznek Tamás gitárost tuti bevenném. Még akkor is, ha nem lenne a zenekaromban gitár, csak úgy a mozgás miatt. Amit tegnap elfelejtettem elmondani, hogy maximális respekt Makai Lászlónak, aki Szűcs Péter dobos sajnálatos kéztörése után egy héttel már tudja az egész repertoárt, és megy metálkodni a külföldi állomásokra is. A Cypress Hill-feldolgozás a Hősökkel most is működött ofkorsz, csak most egy jó sátornyi emberrel többen voltak, akik ezt értékelték is. Azt már ki lehet jelenteni, hogy Senior Hal bármennyire is erőlködik az Easy eléneklésével, a turné sztárja a tekerőlant, aminek itt már a nevét is vígan skandálták. Hajas Gábor, a Folkfree tekerőlant-felelőse lehet nem gondolta volna, mekkora rokksztár lehet ennek a hangszernek köszönhetően. A koncert egyik fontos eleme volt a rendőrség megjelenése, valószínűleg érezte a hatóság a veszélypotenciált abban, hogy páran jól érzik magukat szerda este. Minden esetre semmimet sem lopták el, szóval dolgoztak a srácok biztosan.
A PASO pedig megint sztárzenekar volt, megint ők vonzották be a nőket is, Krsa pedig megint végighelybenfutotta az ő részüket. Győr sem lett az a hely, ahol ezt meg lehetett unni, a meghívások természetesen sültek, és ami egészen meglepő: a Veszprémi kakofóniába torkolló közös zenélés helyett az „Mixtúra Allstars” most a Hello Gagarinra szállta meg a színpadot, és teljesen jól működött. Sokan azt hihetik , hogy ezt a showt Prepelicza Zoltán Superbutt-basszusgitáros viszi el az éneklésével, de a bennfentes emberek már most tudják, hogy a szintén Superbuttos ordibátor Vörös András dobemelvényről történő seggrezúgása volt a koreográfia csúcspontja.
A koncertek után elkezdődött a buli, aminek keretein belül kiderült, hogy a Laposnak van egy pince része, ahol a lehető legótvarabb lakossági dizsi szól (panelprogram), travi-külsejű nők táncolnak a rácsok mögött, és a férfiak komoly részének dekoltázsa is van, erősen árnyalva a helyről alkotott pozitív képemet. A bulit persze nem sikerült elrontania, a négy zenekar, és a teljes crew úgy viselkedett már, mintha mindig is egy buszban laktak volna. Ez persze gyanús, hogy az elfogyasztott alkoholnak is köszönhető, minden esetre ma kiderült, mennyire tartós ez a testvéri viszony. Ugyanis ma irány Szeged, 300 km, ha itt nem öli meg egymást senki, akkor felügyelet nélkül is elengedhetőek valahova. Majd elmondom, holnap is.
