Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A zenei élet egyik legrondább irányzata a crustcore, de a death metalból indult Entombednek köszönhetően elismert stílus a metál undergroundban. A d-beat ütemre, a zörgő gitárokra, a morgó basszusra, és az üvöltöző vokálra épülő hangzás egyik jeles képviselője a szűken ötéves Black Breath. A myspace oldalukon az új lemezükről két szám is fent van. A Kurt Ballou (Converge) szakértelmével készült hangzás pontosan olyan, amit egy ilyen zenekartól elvár az ember. Csúf, és zajos. A Black Breath abban jobb a többi, hasonló zenekarnál, hogy jó dalokat ír. A We Who Cannot Be Named például a stlíusra amúgy is jellemző doom hangulattal indít, amiből egy szokásosnak mondható d-beat csépelés alakul ki. A hangulat, és a lendület példaértékű. Nem mondható, hogy a kórus könnyen beleül a fülbe, de hallhatóan nem is a könnyű befogadás a célja a zenekarnak.
A Black Breath november 12-én a Dürer Kertben lép fel, ami örömteli, hiszen hosszútávon a crustcore lemezek unalmassá válhatnak, és egy zord koncert adja meg az igazságot ezeknek a zajos daloknak.
