Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az OK Go már megint fillérekből csinált netslágert, az Alice In Chains új klipje egy szépen kivitelezett torture porn, Neil Young gatyájába már nem mert bemászni az operatőr. A The Ting Tings felszabadítja az elnyomott munkásokat, angolul és magyarul is megcsinálta első klipjét a 5 Yards, poros padláson zenél a The Mighty Manlifter. A The Flaming Lips új klipjében pedig furcsa női nemi szervek kapták a főszerepet.
5 Yards - Trip of a Loner / Harc után
A szolnoki October zenekar tagjaiból nemrég létrejött 5 Yards első videoklipje ez, ami máris kettő, van belőle angol és magyar nyelvű verzió is. A videót az Instar Films jegyzi, Pásztor Tamás és Sipos Zoltán munkája, története nincs, ha csak azt nem számítjuk annak, hogy az együttes tagjai a szolnoki Tisza Szálló leeresztett gyógymedencéjében zenélnek lelkesen. A képek szépek, a kivitelezés profi, a zenekarnak nemrég jelent meg első, négyszámos anyaga (ami a kliphez hasonlóan valójában 2x4 szám, angolul és magyarul) The 1st Yard címmel. Kezdésnek nem rossz.
OK Go - White Knuckles
Ha van zenekar, amelyik tökélyre fejlesztette, miként kell fillérekből ütős klipet gyártani, akkor az az OK Go. Ennek a remek példája a White Knuckles is, amiben a főszereplők ezúttal kutyák (bár van ott egy kecske is), akiknek nem lehetett egyszerű betanítani a koreográfiát, pláne úgy, hogy az egész videót egyetlen vágás nélkül készítették. Ha ehhez még hozzávesszük a zenekar tagjainak mutatványait, meg azt a rakás ide-oda tologatott IKEA bútort, simán érthető, miért kellett 124-szer nekifutni a felvételnek. Ennyiből egyébként, az együttes szerint, lettek részleteikben sokkal jobb változatok is, ők azonban mégsem akarták feladni, hogy vágás nélkül készüljön az anyag, így végül a 72. verziót választották klipnek. Fárasztó meló lehetett, ami viszont gyorsan megtérült: a premier szeptember 20-án volt, azóta már több mint 5 millióan láttak a Youtube-on, ráadásul ebből egy milliónál is többen az első 24 órában. A rendező Trish Sie, az énekes húga volt, Damian Kulash helyett pedig a basszusgitáros imitál éneklést a klipben.
Neil Young - Hitchhiker
Pár napja jelent meg hivatalosan az idén 65 éves zenész legújabb albuma. Young most éppen azt játssza, hogy pár hét leforgása alatt majdnem az összes, az albumon szereplő dalhoz megjelentet egy videót. Sok különbség közöttük nincsen, úgyhogy mi most találomra ezt választottuk. Adott egy nagy ház, felette rohannak a felhők, a házban egy nagy terem, de még bent is rohannak a felhők, közepén meg ott áll Young a gitárjával és zenél. Az operatőr pedig egyre közelebb merészkedik, de annyira, hogy egy idő után unalmában már azon gondolkozik a néző, vajon mikor fog már végre belebújni Neil gatyájába. Ez persze elmarad, helyette néha megjelenik egy kevés szín az amúgy szinte végig fekete-fehér klipben, majd úgy öt perc után már az operatőr is megunja az egészet és elindul visszafele. Ezzel aztán vége is. A további klipekben nagyjából ugyanez történik, annyi kiegészítéssel, hogy legkésőbb a második megnézett videó végére biztosan rájövünk, valószínűleg ebben a teremben, ilyen formában rögzítették az egész albumot, és nem csak a klipek elkészítésére szolgált. Ennél több eseményt viszont tényleg ne várjon senki.
Alice In Chains - Lesson Learned
Rövid időn belül ez a második, és így összesen már a negyedik videó a zenekar tavalyi, Black Gives Way To Blue című, visszatérő lemezéről. Látványos, hangulatos, persze cseppet sem derűs rövidfilm, ami egy idő után leginkább olyan, mint egy igazán aprólékosan és szépen kivitelezett torture porn. A klipet - több mint hatezer fénykép felhasználásával, stop-motion technikával - az a Paul Matthaeus készítette, aki az elmúlt években egy csomó népszerű tévésorozatban is dolgozott, így például a Sírhant művek (Six Feet Under), a Dexter, a House, a True Blood - Inni és élni hagyni, Kés/Alatt (Nip/Tuck), a Szellemekkel suttogó (Ghost Whisperer), vagy a Ments meg! (Rescue Me) munkálataiból vette ki a részét mint creative director, vagy title designer.
The Mighty Manlifter - Ötös
A szám címe azért ötös, mert ez az ötödik dal az EP-n, ilyen egyszerű. Nagyjából ugyan ez mondható el a klipről is: egy réginek és lepukkantnak tűnő, poros padláson zenélnek az arcok, nyomják keményen, szépek a képek, a vizuális és a zenei hangulat ügyesen passzol. Tényleg rendben van a klip, a gond csak az, hogy több mint hét percen keresztül nem túl érdekes mindez, 5 perc után már vártam, mikor lesz vége. És ennyi idő után ezen már a zene sem segített.
The Ting Tings - Hands
A számról már korábban írtunk, de nem győzzük eleget olvasni a drága kommentelőktől, mekkora köcsögök vagyunk, amiért ilyenekről is szó esik ezen a blogon, úgyhogy most a klip is itt van. A kétfős zenekar a nagy visszhangot kiváltó és szép sikert arató első lemeze óta, a Hands alapján úgy tűnik, erősen rákapott a szintipopra, ami a hozzá készült klipen is jól látszik. Hogy mindez mennyire lesz domináns a hamarosan érkező új lemezen, egyelőre még kérdés. Reménykedjünk benne, hogy ha igen, akkor valamivel erősebben, mint ez esetben, mert bár a Hands egy alapvetően teljesen vállalható, jól megírt popdal, mégis pont olyan, mint a klipje: kevés benne az érdekesség és az izgalom. A videó három és fél percében egyébként Jules De Martino és Katie White mellett egy föld alatt, hegesztőmaszkban, keményen dolgozó fiút és lányt látunk, akik, úgy tűnik, rabságban sínylődve, izzadtan, koszosan, és persze éppen ezért baromi szexin, műanyag kezeket gyártanak valami felsőbb erő utasítására. Meg persze a zene ritmusára. Még többet, még gyorsabban. Aztán jön Katie és egy jól irányzott dobással kinyírja az elnyomót és felszabadítja a párt. Azok meg örülnek és felmennek a felszínre, ami ki tudja miért, épp egy tengerpart. Ott pedig örömükben nyilván tapsolnak majd.
The Flaming Lips - See The Leaves
Hát, naná, hogy azt a videót hagytuk legutoljára, amiben egy meztelen csaj bekötött szemmel rohangálva szanaszét dobál valami nehezen meghatározható, rajzolt, sárga izét a puncijából. Merthogy nagyjából ez történik a The Flaming Lips legújabb klipjében, ami a tavalyi Embryonic című album talán egyik legerősebb dalához készült. És akkor a hatalmas vaginagolyót még meg sem említettük. Hogy mindez öncélú baromkodás, vagy komoly művészi teljesítmény, arról nyilván minden zenebuzinak meglesz a véleménye, mint ahogyan erről a zenekarról is általában mindenkinek megvan. A klipet George Salisbury és Wayne Coyne rendezte, és egész biztosan sokat fogjuk még látni az év végi listákon.
