Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Spizzenergi @ Purple Turtle, London, 2010. október 8.
Péntek esti program: mini punk fesztivál. A fellépő négy zenekar közül lényegében egyiket sem ismerem. Kettőhöz köthető viszont némi kapcsolat. Az egyikben volt lakótársam kollegája, egy pakisztáni séf dobol. Egy másiknak az énekesétől pedig pár napja, személyesen kaptam szórólapot a mai koncertről, miután Glan Mattlock-kal elénekelte a Pretty Vacantet a 100-as klubban. Az előbbi zenekart simán lekéssük. Sebaj, engem úgyis az utóbbi, a Spizzenergi érdekel igazán.
A helyen, mintegy 80-100 ember gyűlik össze, de olyan érzésem van, hogy némileg cserélődik is a társaság az este folyamán. Van, akit egy bizonyos banda érdekel csak, és mikor ők végeznek, szépen hazamennek. Utolsóként lép fel az eredetileg ’77 és ’82 közt aktív Spizzenergi, amelynek eredeti felállásából már csak a Spizz névre hallgató énekes maradt meg. Színpadra ugyanabban a szerelésben lép, mint amiben pár napja osztogatta a szórólapokat. Spizzenergi feliratos póló és háromnegyedes nadrág plusz egy öv, amin fényújságként (!) folyamatosan koncert infók olvashatóak. Saját maga reklámhordozója, az igazi DIY.
Az egyórás produkció nem eget rengető, viszont kifejezetten szórakoztató. A tagok szinte folyamatosan vigyorognak, Spizz elemében van, ide-oda rohangál, pofákat vág, vagy épp lassított felvétel-szerűen menetel a Soldier Soldier alatt. Összességében jópofa az egész, de harminc éve lehetett csak igazán fasza. Fiatalon, sörhas nélkül. Az angolok viszont tényleg nem tudnak rendesen bulizni egy koncerten. Udvariasan tapsolnak a számok szünetében, aztán szevasz. Na, mindegy. Spizz szerencsére leköti az ember figyelmét, és a végén a leghíresebb számuk, a Star Trek ihlette Where is Captain Kirk? még a helyiekből is kihozza az állatot. Öt-hat angol ugyanis ugrálásra ragadtatja magát. Sőt mi több, ezen a ponton még közönség énekeltetés is belefér. Igaz elég haloványra sikeredik, de Spizz kivágja magát, és belassulva átvezeti a számot jazz verzióba, hogy utána még egy fél perces zúzással tegyenek pontot az est végére. Ez az a szám amúgy, amelyik az egyik jelentős angol zenei magazinban, a Mojoban pár éve bekerült a „minden idők legjobb punk single-jei” listára. És ki nem szarja le?- vetődhet fel a kedves olvasóban a jogos kérdés. A válasz, hogy végül is tényleg. A lényeg azonban, hogy ez valóban jó kis szám. Tessék megnézni a videót!
