Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Isten Háta Mögött – Ű
(EMI Music Services)
Múlt héten bemutattunk egy új Isten Háta Mögött-dalt Közkút címmel, ami, most már elárulhatjuk, nincs rajta a nagylemezen (viszont nem is remix, ahogy sokan gondolják, valamint teljesen komoly a zenekar részéről). Ettől függetlenül a változásellenes rajongók retteghetnek tovább, ugyanis az Ű (a cím egy csetelés közbeni elütéskor lett meg) tartalmaz még bőven meglepetéseket. Hogy ezt nyomatékosítsuk is, megírtuk a kritikánkat, plusz meghallgathatóvá tettük a teljes, digitálisan szerdán megjelenő lemezt.
A hazai rockszíntér egyik legérdekesebb jelensége az Isten Háta Mögött. A stílusilag bekategorizálhatatlan zenekarral kapcsolatban még a reakciók sem a megszokott utálom-szeretem skálán mozognak. Kellően sokan vannak azok, aki egyszerűen egyes szakmai körök lelkesedését tartják ellenszenvesnek, mert úgy gondolják, hogy erre a zenekar nem szolgált rá. Persze akaratukon kívül ők is hozzájárultak ahhoz, hogy az Isten Háta Mögött arra a túl magas pillérre került fel, amit sokáig a kevés, de lelkes ember nagy szavai tartottak, de most már egy terjedelmes, főképpen fővárosi közönség is mellettük áll. Az új lemez készítésekor így már nem csak a saját, belső elvárások nyomtak súlyt a négy zenész vállára. Persze ez a súly az Ű-n meg sem hallatszik, az lett volna csalódás, ha igen.
A zenekar korai demói nem voltak tökéletesek, sőt. Hallani lehetett, hogy ez a zene nem olyan, ami itthon megszokott lenne, de nagyon szét volt csapva az egész. Pálinkás Tamás énekes-gitáros már akkor sem bírt megülni a seggén, és talán ennek köszönhető, hogy ki tudták nőni a saját kereteiket. Amit viszont talán kevesen írtak le még velük kapcsolatban, ehhez a fejlődéshez kellett egy tehetséges dobos (Hortobágyi László), aki a többiek szétcsúszását ütemben tudta tartani. Így csináltak egy szintén nem kiforrott, de már ütőképes első lemezt.
Aztán persze valahol, valamikor a szakma szép szavai meghallgatásra találtak, és egyszer csak énekelte a közönség a dalokat, legfőképpen egyet, a Közelítő távolítót. A következő két lemez ennek a hangzásnak volt a kiterjesztése, simítgatása: csapongó, néha zavaros, de legtöbbször jó zenei elgondolások, alig érthető ének és egyedi hangulat. Ez utóbbi, ami miatt vitathatatlanul elismerést érdemel az Isten Háta Mögött.
Az előző Kényelmetlen lemez után a zenekar válaszúthoz ért: vagy kisebb alakítgatással megőrzik a korábbi hangzást, vagy letérnek az útról. Az utóbbi lett. Mint az ilyen drasztikusabb váltásokkor lenni szokott (bár ez nem feltétlen függ össze), tagcsere is történt, gitáros (Bokros Csaba) helyére billentyűs került, és bár a kommunikációban Sándor Dániel először még szimplán gitárosként (meg producerként) szerepelt, az új lemez tényleg eloszlat minden kétséget: az Isten Háta Mögött felállása immár ének-gitár-basszusgitár-billentyűk-dob.
És hogy milyen az Ű? Első sorban összeszedett. A dalforma immár tényleg kerek, és nem ovális vagy inkább amorf. A lemez ráadásul rövid is, és könnyebben megadja magát, de persze még mindig nem rádió-kompatibilis a hangzás. Gondolom, a zenekar kedvelői emlékeznek még a Jósolni bélből okozta traumára (vagy örömre, kinek mi). Nos, kb. hasonlót kell elképzelni, de sokkal több klasszikus és nem klasszikus szintetizátor-hangzással, elektromos pittyegésekkel, vonósokkal és bizony trance-es kiállásokkal. A zenekar persze a rockhangszereket nem hagyta el, de a zajongás nem olyan erős, mint korábban. Koncerten a gitárosabb szakaszok még így is hatásosabbak lesznek, mert erősebb a kontraszt.
Akinek a zene okozta meglepetés az egyik legfontosabb szempont, annak az Ű már elsőre szimpatikus lesz, hiszen nem csak az Isten Háta Mögött univerzumában különleges ez a hangzás. A meglepetés ereje után azonban kell maradnia valaminek, és most marad is, mert rendkívül jó számok vannak a lemezen. Nyolc dal, ezek közül mindössze egy, a Várj, míg felkel majd a nép az eddig megszokott tradicionális Isten Háta Mögött-vonal, ez bármelyik korábbi albumra felfért volna. Így aztán felesleges is szemezgetni a maradékból, a felfedezés öröme maradna el, hiszen kis trükkökkel, furcsa megoldásokkal tűzdelték tele. Egyet nem lehet megszokni, mégpedig hogy Pálinkás még most sem ejti tisztán a szavakat, és a nyakatekert fogalmazással együtt elég nehéz értelmezni a szövegeket, de leszünk jóindulatúak: ezzel csak arra akarják rávenni a hallgatót, hogy tipikus zenebuzi módjára olvasgassa a szövegkönyvet.
Az Ű az Isten Háta Mögött legegységesebb lemeze, és végre a magyar alternatív zenében egy valódi alternatíva, ami kisebb-nagyobb nyitottsággal, bárkinek bejöhet. Aki szereti a friss megközelítést, a különleges megoldásokat, bizonyára elmerül majd benne, de nagyon fontos, hogy prekoncepciók nélkül kell nekiállni.
