Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Heti válogatásunkban egy egészen jó, egy kolosszális és egy obligát büntető darab került kivesézésre. Főbb szerepekben: Joan Osborne, a Die Fantastischen Vier és Tasmin Archer.
Joan Osborne: One Of Us
Túlzás nélkül állíthatom, hogy ez volt az amerikai rádiórock-színtér válasza a Kacsatánc című slágerre: mindenki ismerte, ám kizárólag a szaktekintélyek voltak tisztában az előadó kilétével. Az általános vélekedéssel ellentétben – Isten ide vagy oda - a One Of Us nem volt kimondottan keresztény szellemiségű darab, ám elképzelhető, hogy a Vidám Vasárnap Dalkommandó valamely tagja már pukedlizett rá egy évzáró fergetegpartin. Joan Osborne emellett főként Kisvakond-nadrágos blues és soul szerzeményekben utazott, melyek funkciója nem lehetett más, mint hogy intenzívebb munkára bírják a tanyasi kecskék tejmirigyeit.
Die Fantastischen Vier: Die Da?
Bár a biográfia szerint nyugat-német illetőségű formációról van szó, a produkció alapján erős a gyanúm, hogy suttyomban a Stasi vallatta velük a renitens egyedeket. Miután aztán Hasselhoff Looking For Freedom-ja ledöntötte a berlini falat, Honecker személyesen vitte vissza őket a kertitörpe-kiskereskedésbe. Persze a valóságban a négy germán Geszti Péter a kezdetektől fogva a stuttgarti hiphop szcéna nagyjai közé tartozik, és mint ilyenek, vélhetőleg nagyon is tökös gyerekek. Már láthatjuk is lelki szemeinkkel, amint egy-egy bandaháborúban savanyúkáposztát dugnak a konkurens fél bőrnadrágjába.
Tasmin Archer: Sleeping Satellite
Avagy a „milyen zenét játsszanak a temetéseden?” jellegű kvízkérdések örökös dobogós helyezettje. (a Walking On Sunshine és az üldözéses Benny Hill outro mellett.) Meghalni rá, édes kínok között belepusztulni. Hiábavaló mindennemű ellenvélemény, ez bizony minden idők egyik legjobb one hit wonder szerzeménye. Legalábbis mérget vehetünk rá, hogy Tanita Tikaram és Sinead O’Connor egy újszülött sakál méhlepényét lelefetyelte volna, ha házi zeneszerzőjét fele ennyi tehetséggel áldja meg a sors. Persze örömünket némileg beárnyékolja, hogy Tasmin később totális vakvágányra tévedt, és klipes dalai annyi izgalmat tartalmaztak, mint egy állami vuvuzelazenekar hangversenye.
