Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
E-Force, Mörbid Carnage, Megazetor @ 2011. 01. 14., Tündérgyár
Ha egy zenekart elhagy egy jó énekes, a legtöbb esetben a zenekar is megszűnik. Ha ezt a zenekart Voivodnak hívják, nemhogy nem múlik ki, de két testben él tovább. Az egyik test most Budapesten járt.
Nem lehet elégszer leírni, elmondani, hogy a kanadai Voivod a világegyetem egyik legjobb, legkreatívabb metálzenekara. A thrashből – sőt, ha az 1984-ben megjelent első nagylemezre, a War And Painre gondolunk, a punkból – kiindulva olyan különleges, semmihez nem hasonlítható zenét és hangzást sikerült létrehozniuk, ami utánozhatatlan. Mert az megesik, hogy zenészek, rátalálva az isteni szikrára, összehoznak egy-két-pár jó lemezt, de hogy egy több mint huszonöt évet átölelő diszkográfiában ne legyen igazán gyenge darab, csúcspont viszont annál több, nos, az ritka, mint a színes bőrű jégkorongos (ha már Kanada). Mindebben, főleg az egyedi hangzás kialakításában, elévülhetetlen érdeme volt az alapító-fő dalszerző-gitáros Dennis D’Amournak, azaz Piggynek, így amikor ő 2005-ben eltávozott közülünk, hihettük azt, hogy soha többé nem látjuk színpadon a Voivodot.
Aztán a többiek másképp döntöttek, ami érthető, bár elég nehéz teher lehet, ám mellettük van még egy zenekar, amely évek óta tiszteletteljesen ápolja a Voivod-életművet, ráadásul „saját jogon”. Amikor ugyanis a szintén alapító énekes, Denis Bélanger (Snake) az 1993-as The Outer Limits lemez megjelenése után lelépett, Eric Forrest érkezett a helyére – aki most az E-Force élén ellátogatott hozzánk, hogy Voivod-dalokat (is) előadjon saját zenekarával. A Forresttel készített két album, a Negatron és a Phobos méltó folytatása volt az addigiaknak, sőt ha fémszívünkre tesszük a kezünket, a ’97-es Phobos volt talán a Voivod utolsó remekműve. Mert 2001-ben Forrest el, Snake pedig vissza, és ugyan az ilyenkor szokásos újradefiniálás – cím nélküli lemez 2003-ban – egyáltalán nem sikerült rosszul, azért mindenekfelett sem áll sajnos; majd jött Piggy halála, két album nélküle, de még az ő témáit felhasználva, a többit meg majd meglátjuk.
A rövid történelemóra csak azért volt szükséges, hogy átérezzük, bár az E-Force persze nem a Voivod, de az, hogy eljöttek, Piggy tribute-ként hirdették meg a koncertet, és Voivodot játszottak élőben, nagy eseménynek számított. Ennek megfelelően viszonylag sokan tiszteletüket tették a Tündérgyárban, ahol a némileg lepusztult környezet, a pici színpad, a közvetlenül a zenekarok előtt ugráló közönség és a gyilkos hangerő együtt kb. olyan hangulatot teremtett, amilyen egy kanadai klubbulin lehetett mondjuk úgy a ’87-es Killing Technology idején. És pont ez a körítés volt az, ami az amúgy is pazar előadást teljessé tette, egy PeCsában vagy Dieselben ugyanez ugyanígy biztos nem működött volna.
Zenekarok, írtam az előbb, mert az E-Force előtt két magyar vendég is volt. A Megazetorról lemaradtam, a Mörbid Carnage-ról viszont nem, szerencsére. A Mörbid Carnage ugyanis nagyon komoly. Százas szöges csuklóvédő, Exodus-póló, loncsos haj és bozontos szakáll, a tagok művésznevei Churchburner és hasonlók, a logóban hatalmas fordított kereszt díszeleg, a dalcímeik közt akad olyan, hogy Possessed By Metal, tehát minden metálos sztereotípia fent volt a színpadon, szépen egybegyűjtve. Ám mindez egyáltalán nem tűnt röhejesnek, ugyanis olyan elvetemülten zúztak, a szó tényleg legszorosabb, de jóleső értelmében, hogy senkinek nem juthatott eszébe, ezeknek a zenészeknek nem a metál az életük. És ez jó, mert csak így érdemes. Egyedül talán az énekes kommunikációján lehetne javítani, de az majd idővel kialakul, a death/black/thrash esszencia, amely ráadásul jó dalok formájában fortyogott, már most igen meggyőző.
Az E-Force nyilvánvalóan Eric Forrest bandája, ő alapította a Voivodból történő kilépése után, ő az énekes–basszusgitáros–vezető, és minden mondatán, gesztusán, mimikáján érződött, hogy szívvel-lélekkel csinálja ezt az egészet, habár a sikerek messze elkerülik. Pedig az E-Force egy-két dala elférne a Voivod-repertoárban is, ennél nagyobb dicséretet pedig nemigen lehet mondani metálzenekarról. Csak a szervezők koncert előtti információiból tudom, így talán sokaknak szintén újdonság lesz, hogy a Negatron és a Phobos mellett készült Erickel egy harmadik Voivod-lemez is, ezt azonban a tagcserék miatt már nem rögzítették. Nem emlékszem, hogy Forrest összekötő szövegeiből kiderült volna, mely dalok szóltak erről a koncerten, de az biztos, hogy több helyen fel lehetett kapni a fejet egy-egy voivodos megoldásra. Amúgy az E-Force önmagában sem áll túlságosan távol a legendás zenekartól, feltétlenül nagyobb rivaldafényt érdemelne.
Természetesen a legtöbben (mindenki?) Voivodot hallgatni érkezett. Az olyan dalokat, mint az Insect, a Meteor, a Rise vagy a Forlorn, valószínűleg könnyű lenne elgányolni élőben, de hát itt ugye az énekes eleve adott volt, és bizony Boris Lugan dobos, valamint Cyril Bernhard gitáros is derekasan dolgozott, egyedül Piggy fura gitárhangzásait nem lehetett megcsodálni, érthető módon, hiszen azokat képtelenség reprodukálni. Mindezzel együtt a közeljövőben az itt hallottnál senki nem jut közelebb a Voivod-dalok autentikus előadásához, és ezt a vége felé a Nanoman egyszavas refrénjét Forresttel együtt üvöltő közönség is tuti így gondolta. A ráadás aztán még az addigiaknál is kultabbra sikeredett, a Venom klasszikus In League with Satan dalával zárult a szűk másfél óra.
Velem lévő 17 éves barátom (nevezzük őt egyszerűen Andornak) az élő bizonyíték arra, hogy a jó zene halhatatlan. A poétikusan ifjú korban lévő srác még nem is élt, amikor a Voivod első nagyobb sikerű lemeze, a Nothingface már rég megjelent, a koncert előtt soha nem hallott az E-Force-ról, két videoklip alapján jött el velem (később kiderült, hogy azok nem is tetszettek neki különösebben), no meg azért, mert megesküdtem neki, hogy jó lesz ez. Aztán az egész estét heves ördögvilla-mutogatással töltötte, sőt ha jól hallottam, a dalok között néhány öblös jeee-vel is megrezegtette a levegőt. A Voivodra most már ő is mindig emlékezni fog.
Fotók: Kálmán Alida
