Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az elmúlt év felettébb eseménydúsan telt a thrash metal amerikai alapbandája, a Megadeth számára. 1990-es alapművük, a Rust In Peace kiadásának huszadik évfordulója alkalmából világszerte eljátszották a teljes albumot, közben pedig a műfaj Nagy Négyesének tagjaként (az Anthrax, a Slayer és a Metallica társaságában) is turnéztak, valóra váltva ezzel sokak régi álmát. Főleg mivel a basszusgitáros-posztra visszatért az alapítótag Dave Ellefson. Idén tavasszal a csapat újabb kört fut a Slayerrel Európában (European Carnage Tour 2011). Amíg azonban a Big Four egyik fele Budapestre is eljut, maga Ellefson foglalta össze az utóbbi idők történéseit és vetítette előre a jövőt. Az interjú eredetileg a New Noise magazin hatodik számában jelent meg.
2011 márciusától a Slayerrel turnéztok Európában, és április 8-án ismét Budapesten koncerteztek.
A Slayer és a Megadeth nagy csemege a rajongóknak. Ha mi együtt játszunk valahol, az jelentős metáleseménynek számít. Az évek során amúgy is rengeteg közös fellépésünk volt, úgyhogy velük játszani mindig óriási. Főleg most, hogy Budapestre is eljutunk. Emlékszem az első ottani koncertünkre sok-sok évvel ezelőttről, és örülök, hogy mára állandó turnéállomásunk lett Budapest. És hogy az országotok mennyit fejlődött azóta! Mindig izgalommal tölt el, amikor visszatérek hozzátok és látom, hogyan alakulnak a dolgok Magyarországon.
Tavaly is játszottatok nálunk. Hogyan emlékszel vissza arra a bulira?
Fantasztikus volt! Éppen a közepénél tartottunk az európai turnénknak, amelynek során lenyomtunk jó pár Big Four bulit is. Csodálatos évünk volt! Jómagam pedig, immár ismét a zenekar tagjaként, alig vártam, hogy újra eljussak azokba az országokba, ahol annyi éven át játszottunk.
Egy kis metal történelem az olvasóknak: a Megadeth 1990-ben is járt Európában a Slayerrel, mégpedig a legendás Clash Of The Titans turnén. Mit gondolsz, van értelme párhuzamot vonni a Clash és a Big Four között, vagy teljesen különböző dolognak tartod a kettőt?
Na, ez érdekes kérdés! A Clash Of The Titans inkább egyszeri pillanat volt, míg a Big Fourból lassan a négy banda közös márkaneve lesz. Most, hogy megjelent a DVD-nk is, tényleg önálló életre kelt. A Clash Of The Titans kezdetben a Slayer és a Megadeth európai körútját takarta a Testamenttel és a Suicidal Tendeciesszel, aztán '91-ben a Slayer a Megadeth, meg az Anthrax turnézott együtt ezen a néven, és az Alice In Chains volt a nyitózenekar. Talán folytatni is tudtuk volna, hiszen a Clash Of The Titans volt akkoriban a thrash metal csúcspontja. Utána azonban a zenei világ gyökeresen megváltozott. A heavy metal mozgalom jóformán a megmaradásáért küzdött. Mi a 90-es évek hátralevő részét roppant sikeres bandaként éltük át, szinte végig, viszont a Slayer és az Anthrax is változott, tagcseréik is voltak. És persze a seattle-i zene uralta a terepet. A „Nagy Négyeshez” tartozó valamennyi csapat szerencsésnek mondhatja magát, amiért túlélte mindezt, az érdem pedig szerintem a rajongóinké, mert rajongók nélkül végső soron zenekar sem létezhet. Szóval ismét jövünk, és úgy vélem – akár a Big Fourral, akár a Slayerrel kettesben térünk most vissza –, ez is bizonyítja, hogy mit akarnak látni és hallani a rajongóink.
Lesz-e még folytatása a Big Fournak?
Nem tudom. A Big Four nem akármilyen szervezési és logisztikai melóval jár, hiszen nagyon komoly buli, és nem csak egy vagy két bandát érint, hanem négyet. Szerintem azonban mindannyian bízunk benne, hogy tudunk még ilyen bulikat csinálni, ahol és amikor csak lehetséges. Az az érdekes, hogy a „thrash metal” elnevezést nem mi találtuk ki, hanem a média. Ugyanígy a „Big Four” nevet sem mi találtuk ki, hanem a rajongóink. Szóval a Big Fourt a rajongóink kérésére csináljuk, mert ők mindig is ezt akarták. Mindig is a thrash metal nagy négyeséről beszéltek, azok pedig mi vagyunk négyen az Egyesült Államokból. Ettől olyan különleges az egész. Ha elkezdenénk mondjuk „Nagy Ötössé”, „Nagy Tízessé” stb. bővíteni, akkor csak felhígítanánk. Ezzel most nem akarom leszólni a többi csapatot, amelyek szintén létfontosságúak voltak a színtér számára – Exodus, Overkill, Forbidden, Testament és társaik –, de az emberek ezt a négy bandát nevezik az elsőnek a sorban. A mozgalom elindítóinak. Ezért is övez négyünket akkora tisztelet a rajongók részéről.
Tavaly lenyomtatok egy huszadik évfordulós Rust In Peace turnét.
A történet kezdetben arról szólt volna, hogy Amerikában turnézunk márciusban, négy héten át. Ennyi lett volna elvileg az évfordulós túra. De a rajongók a világ többi táján is egyre csak azt kérték, hogy náluk is nyomjuk el a teljes Rust In Peace-t a turnén, így 2010-ben folyamatosan játszottuk, amíg úton voltunk. A fesztiválokon viszont átgyúrtuk a programot, hogy be tudjuk építeni a többi jól ismert nótánkat is. Ugyanígy arról is faggattak minket tavaly, hogy lesz-e 2011-ben huszonötödik évfordulós Peace Sells... turnénk. Ahogy azt Dave (Mustaine) is elismerte a 'neten, folyamatosan kapjuk az ilyen kéréséket, és persze nyitottak is vagyunk az ötletre. Az új Megadeth-lemez, amelyen most dolgozunk, elsőbbséget élvez, de szerintem aközben is játszhatunk olyan koncertet vagy koncerteket, ahol a Peace Sells... anyagát is nyomjuk.
A Rust turné jelentette a visszatérésedet a Megadeth-be. Hogyan zajlott ez a folyamat, mi minden előzte meg?
A lényeg az volt, hogy újjáépítsük a barátságunkat Dave-vel. De, hogy őszinte legyek, nem a régit építettük újjá, hanem újat hoztunk létre. Elkezdtünk olyan dolgokról dumálgatni, amelyeket zenésztársakként nem tudtunk volna átbeszélni, hiszen egy bandában a zenei dolgok előbbre valók a barátságnál. Nekünk most nem kellett szakmai dolgokkal (zenével, turnézással, felvételekkel), meg pénzzel foglalkoznunk. Egyszerűen csak együtt lógtunk, és jóban voltunk egymással. Az egész ment szépen a maga útján, és a végén visszakerültem a zenekarba, de azóta is próbáljuk a barátságot előbbre venni, a zenét pedig a második helyre soroljuk. Dave visszaterelte a Megadethet a megfelelő irányba, méghozzá menedzseri és produceri befolyás nélkül. Dave nagyszerűen, ösztönösen érzi, merre kell tartania a Megadethnek, és hát a 90-es évek végére, de legkésőbb 2000-re, 2001-re el is jött az újratervezés ideje. Amíg távol voltam, Dave prímán meg tudta oldani ezt. Most, hogy ismét a csapat tagja vagyok, Dave-vel ketten hozzuk a jól ismert klasszikus Megadeth-hangzást, ehhez pedig vedd hozzá Shawnt és Christ, meg a mostani dalszerzési felfogásunkat és a dallamokat – na, ebből szerintem igen erős Megadeth lemez fog kisülni!
Milyen most a hangulat a bandán belül?
Jó! Ahogy az ember idősödik, bölcsebb is lesz, a bölcsességgel pedig együtt jár a higgadtság. És ez Dave-re is igaz. Azelőtt igen heves, a pillanat hatására cselekvő arc volt, de megtanult egy csomó mindent lazán kezelni, és ez a javára vált, mert így vele is könnyebb kijönni. Sőt, a zenéje és a gitárjátéka vagy a színpadi teljesítménye élét, dühét sem vesztette el eközben. Jó érzés figyelni, ahogy mások a korral ilyen bölcsességre tesznek szert. Úgy gondolom, a színpadról ez önbizalom formájában jön le.
Az utóbbi években mindkettőtök életében meghatározó lett a vallás. Ez is közrejátszott ebben az érési folyamatban?
Efelől semmi kétségem. A Példabeszédek könyvének is a bölcsesség a lényege ugyebár. Minden napra jut belőle egy-egy példabeszéd. Dave-vel megtaláltuk a közös nevezőt. Amikor sok-sok éve elkezdtük, még nagyon fiatalok voltunk, vadak és fékezhetetlenek. A Megadeth hangzását is nagyrészt ez határozta meg. Aztán voltak mindenféle kábítószer-és alkoholproblémáink, amelyekből kimászni lényegében véve az életben maradást jelentette számunkra. Ennek hatására új utat kezdtünk járni. Spirituális vagy éppen vallási forrásból bölcsességet meríteni jó dolog. Ezt hívom én úgy, hogy G.O.D., azaz Good Orderly Direction („jó, helyes irány” – de lehetne akár „az Úrnak tetsző irány” is, mivel a rövidítés betűit összeolvasva az „Isten” szót kapjuk).
A Rust In Peace-re kialakult felállásotok (Marty Friedman gitárossal és Nick Menza dobossal) volt a legsikeresebb, a legstabilabb, és sok rajongó szerint a legjobb is. Te hogyan látod ezt? Miben látod a fő különbségeket a mai és az akkori felállás között?
A jelenlegi felállásunk rendkívül összetartó. Ilyen volt a Rust In Peace korabeli tagság is. Nagyon összetartó és céltudatos. Egyetlen cél lebegett a szemünk előtt: erőinket egyesítve a lehető legjobbat kihozni a Megadeth-ből. A mostani felállás szerintem pontosan ugyanilyen. Shawn Drover igen elkötelezett, Chris Broderick pedig fantasztikus gitáros, aki szépen megtalálta a helyét és a stílusát a Megadethen belül – ahogy Marty Friedman is a Rust In Peace idők kezdetén. Ez is hozzásegít ahhoz, hogy a Megadeth új, kiérleltebb, kidolgozottabb hangzással rukkoljon ki 2011-ben. És persze mi is ott vagyunk Dave-vel, akik megtapasztaltunk már egyet s mást, úgyhogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, mi válik be, és mi nem.
Hol siklott meg annak idején a Megadeth sikertörténete? A Risk lemez kapcsán kezdődtek a gondok?
Nick egyéb dolgok miatt nem tudott kellően összpontosítani, ezért már a Cryptic Writings turnénkon is Jimmy DeGrasso dobolt. Marty meg ráunt a heavy metalra, tovább akart lépni, és valami mást szeretett volna játszani. A Risk lemez pedig nem volt éppen móka és kacagás. Roppant stresszes és erőltetett volt számomra az egész. Nem mondom, vannak rajta jó kis nóták, de talán nem Megadeth néven kellett volna kiadni, mert a rajongóink merőben más stílusú zenét vártak. Utólag meghallgatva tényleg akad rajta egy-két igazán jó dal, de egyértelműen jelezte, hogy a 90-es években lezárult egy korszak, a következő tíz év pedig a változások jegyében telt el.
A Megadethet több alkalommal is jelölték Grammy-díjra, sőt a Countdown To Extinction dalotok környezetvédő körökben is igen elismert lett.
Az úgy történt, hogy Doris Day színésznő létrehozott egy alapítványt, hogy védje az állatok jogait, illetve az állatokat a trófea-vadászat ürügyén végzett értelmetlen és aljas mészárlástól. Arról a módszerről van szó, amikor az állatot ketrecbe zárják, hogy a vadász könnyen, akadálytalanul végezhessen vele. A Countdown To Extinction dal pontosan erről szól. Senki nem gondolta volna, hogy egy heavy metal együttes is tehet valamit az ügyért, de a Megadeth rengeteg különböző témáról ír szövegeket, ráadásul sokrétűbben és mélyebben, mint a legtöbb tipikus rock n'roll vagy pláne heavy metal banda.
Van-e más olyan ügy is, amely mellett kiálltok, és amelyért hajlandóak lennétek a zenétekkel kampányolni?
Nem kampánycéllal írjuk a számainkat. Ami engem illet, sok könyvet olvasok politikai, vallási vagy éppen az emberi természettel kapcsolatos témákról, meg ezer más különböző dologról. Engem ezek inspirálnak, az ilyesmiből érdemes ihletet meríteni a dalszerzéshez. Viszont egy rockbandának nem muszáj a hordószónok szerepében tetszelegnie.
Interjú: Tauszik Viktor
