Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Viszonylag hosszú ideje készíti második nagylemezét a Turbo, a várakozásnak azonban ma vége. A Lángoló Gitárok most bemutatja a Lost Measure albumon található mind a 11 dalt az elejétől a végéig. A zenekar szerint a az anyag sokkal érettebb és összetettebb, mint eddig bármely közös vagy egyéni projektjük volt. A felvételek a Turbo saját próbatermében készültek, ahol Hidasi Barnabás volt a segítségükre, ahogy a keverésnél is ő felügyelt. Élőben május 20-án lehet majd megnézni őket a régi Vágóhíd, azaz az R33 Báltermében megrendezésre kerülő lemezbemutató koncerten, ahol a Calcutta Trio, a Hentesek és a Trillion lesz a Turbo vendége. Az alább található premier után bónuszként elolvasható a nyomtatott Lángoló Gitárok magazin legfrissebb számban megjelent, Vígh Dávid gitárossal készült interjúnk is.
Mire megjelenik ez a lap, kint lesz az új lemezetek is?
Ha áprilisban, akkor remélem igen. Általában én vagyok, aki szeret határidőket kitűzni, a többiek pedig hajlamosak az elúszásra. Én egy kicsit produceralkat vagyok, poroszos gondolkozással, és vannak dolgok, amiket egyedül nem tudok megcsinálni, szóval muszáj hajtanom a társaságot.
Mi a munkamódszer?
Élőben rögzítjük, itt a próbateremben, Hidasi Barnabás segítségével. Az alapokat felvesszük egyben, aztán a következő körben jönnek a további gitárok, a billentyű és az ének. Ha minden megvan, következik a keverés, amit szintén Barnabás csinál.
Volt koncepció?
Igazából nem. Azt szerettük volna, ha olyan zene születik, amit mindannyian élvezünk, és amit egyben kihívás is eljátszani. Folyamatosan tologatjuk a saját határainkat, és új dolgokkal próbálkozunk. Az egyik ilyen, hogy többet játszunk a dinamikával: egyes számokon belül letesszük szinte nullára az egészet, aztán újra teljes erővel belecsapunk. Az is új, hogy a felvételeken jammelések vannak, a szólórészeket alig dolgoztuk ki előre.
Ez nem könnyű feladat, ha jól gondolom.
Igen, de bele mertünk vágni, mert a zenekar összeérett, a jammelésekhez pedig ott van nagyszerű tapasztalatnak Jávor keddenkénti sorozata az Insantban, ahol Jero is rendszeres vendég, és ahol az alapkoncepció szerint semmi nincs előre megírva, örömzene az egész. Az utóbbi másfél-két évben egyébként is kezdjük megtalálni a saját hangunkat, ami nagyon fontos, hiszen ez a lelke a dolognak.
Szövegek tekintetében is igaz ugyanez?
Azt szoktam viccesen mondani, hogy vagy csajozós szövegek vannak, vagy misztikus-eksztatikusak. A szövegekben megjelenik a belőlem fakadó lila ködös világ, ami szerintem jól működik ezzel a zenével. Absztrakt szövegek, olyan összhatással, mint egy nagy montázs.
Tanka Balázs énekes tud velük azonosulni?
Mindig van legalább egy szó, amit megváltoztat, de általában nem nyúl bele komolyabban, igaz, ahhoz is rugalmasan állok, ha esetleg mégis így tenne. Balázsnak egyébként is inkább olyan az éneke, mintha hangszeren játszana. Nem a lírán van a hangsúly, hanem a dallamokon, ami pedig a nyelvtani helyességet illeti, van egy ausztrál barátunk, aki lektorálja ezt és a a kiejtést is, úgyhogy nagy gáz reméljük nincs.
Milyen lehetőségeket látsz a Turbo előtt?
Közönséglétszámban szerintem még bőven van felfelé. Amikor kilépünk Budapestről, rögtön szembesülünk a minimális nézőszámban megnyilvánuló rideg realitással. Ezen kell dolgoznunk, amennyit csak tudunk, de azt is tudjuk, hogy az angol nyelvű magyar underground zenének megvannak a határai. Épp ezért szeretnénk nemzetközileg is jobban mozogni. Jó lenne találni egy ügynökséget, vagy bárkit, aki külföldre bulikat szervezne. A lemez terjesztéséről pedig az a zenekar álláspontja, hogy odaadjuk ingyen a fájlokat, elérhetővé tesszük a zenét, de aki szeretné, az megkapja fizikai formában is. Szerencsére nem köt minket komoly kiadói szerződés, szóval azt csinálunk, amit akarunk, nem szól bele senki. A mi zenénk különben is olyan, amit az emberek neten küldözgetnek egymásnak, más kérdés, hogy ezzel a módszerrel nagyon sokáig is eltarthat, amíg igazán ismertté válsz mindenhol.
És bírjátok még?
Igazság szerint most nagyon fáradt vagyok, de ez a lemezfelvételnek köszönhető. A munka mindenkiből sokat kivesz. Azt viszont érzem, hogy az új lemez nagyon jó lesz, ez ad erőt.
Szerinted mi történne, ha az egész produkciót mindenestül kihelyeznénk Londonba?
Pont a minap öntötte rám valaki, aki először hallott minket, hogy nekünk nem itt kéne lennünk, csináljunk már valamit. De sajnos nagyon sokat kell még aludni, amíg magyar zenekarnak nagy sikere lesz nemzetközileg. Lehet turnézgatni és egy bizonyos szintig eljutni, de hogy egy komoly koncertszervező brigád leüljön velünk tárgyalni, az még odébb van. Szerintem ez nem azért van, mert nincsenek jó zenekarok. Több zenekar kell, nem elég egy-kettő, hanem öt-hat kéne. Ezek a zenekarok segíthetnék egymást, húzhatná fel egyik a másikat. Együtt sokkal erősebbek tudnak lenni.
Menedzsmentre gondolsz?
Nem feltétlenül. Inkább amolyan egymást inspiráló alkotóközösségre. És én már érzem azt, hogy vannak, akik egymásra hatnak. IHM, Óriás, Turbo, Grand Mexican Warlock vagy akár a Subscribe - ezeknél a zenekaroknál megjelenik egy közös hangulat, de ennél több kell. Ugyanakkor mostanában szembesültem vele, hogy mekkora hatalma van a PR-nak. A zene mellett animációval meg kisfilmekkel foglalkozom, és egy autós cégnek csináltam egy új modellről egy kis promót. Kb. egy hónapja kellett leadni a reklámcégnek egy rövidített verziót, amit adott nap délig kellett elküldeni. Ezután egy órával csak viccből rákerestem a neten erre a cuccra, és már több ezer találata volt. Úgy történhetett, hogy valaki, valahol benyomott egy gombot, és az összes blogon és weblapon, ami autózással foglalkozik, megjelent a kisfilm. Én nagyon megrettentem, hogy ettől mi milyen távol vagyunk, és mennyire alábecsüljük a média hatalmát. Számomra ez világította meg azt, hogy hiába vagyunk jó időben, jó helyen, hiába mondják, hogy jó, amit csinálunk, de az egész nem csak ettől függ. Abban, hogy például a Kings Of Leon stadionokat tölt meg, irgalmatlan mennyiségű pénz és koncepció van. Van egy ihletett pillanat, amikor megszületik a mű, utána már a tervé a főszerep. Magyarként pedig nagyon rögös az addig vezető út, amíg valaki megnyomja azt a bizonyos gombot.
Interjú: Dankó János
