Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Roger Miret And The Disasters @ A38 Hajó, 2011.05.16.
Mint tudjuk, az előzenekarok műsorának átvedelése egy zajvédett helyen a busójárással egyenértékű magyar népszokás. Ezúttal azonban – szégyenszemre – szimpla késés okán vagyok kénytelen csupán címszavakban megemlékezni róluk. A Cherry Bomb (májusfa-állításra ösztönző, húzós asszonyrokk), a New Seed 55 (a Kedvencek Temetőjéből visszatért Buddy Holly & The Crickets női énekkel), és a Los Angeles-i Civet (szemérmes Rockbitch punkos kiadásban) után színpadra lépő Disasters-re hálátlan feladat hárul. Az aktív érdeklődők száma alapján ugyanis könnyen hihetnénk, hogy éppen az újjáalakult XL Sisters melegít egy heveshalápi nosztalgiashow-ra. Mindez már csak annak tudatában is kínosnak bizonyul, hogy a hardcore-keresztapa, Roger Miret az A38-as Agnostic Front-koncerteken mindeddig kizárólag a heringkonzerv-effektussal szembesülhetett.
Az össznépi circle pit tehát elmarad, csupán négy-öt – jobbára Rumcájsz-részeg – helyi erő ad elő Benny Hill Show-ba illő koreográfiát. (Stage divingre azért szerencsére nem kerül sor, a baleseti sebészet orvosai ugyanis vélhetőleg baszhatnák a hálapénzes borítékot.) Kár érte, ezek a dallamos punk/hardcore szerzemények ugyanis barátok közt arra íródtak, hogy a kőműves szakma látens képviselői egymás hegyén-hátán, öklöt rázva üvöltsék a dalszövegeket. Példának okáért az olyan dalok sorait, mint a Stand Up And Fight, A Riot, Riot, Riot, a Warning! Warning! vagy a The Enemy. A körülmények mindenesetre nem nyomják rá a bélyegét a zenekar teljesítményére: annak dacára is szívvel-lélekkel játszanak, hogy az össznépi höjhöjjöztetés kudarcba fullad, a közönségtapsoltatás pedig gyermeknapi Kaláka-koncertek hangulatát idézi. A féktelen lelkesedés egyedül Mireten nem tükröződik, az egybegyűltek reakcióit eleinte megalázóbbnak érezheti, mintha sittes mellkas-tetoválásait egy szökkenő Disney-delfinnel fednék le.
Idővel azonban a közönség és ő is feloldódik valamelyest: az univerzum legnagyobb punk csoportosulásának emléket állító Ramones abszolút telitalálat, akárcsak a Clash Safe Europian Home-ja. Továbbá mi sem természetesebb, hogy a Gotta Go és a Crucified is előkerül, melyre minden addiginál intenzívebb csetlés-botlás veszi kezdetét a színpad előtt. Az amúgy tökéletes összeállítás a Gotta Get Up Now-val zárul, a „vegyetek pólót, cédét, fizessetek benzinpénzt!”- jellegű rigmusok szerencsére nem hangzanak el. Ha a jó Roger egy hajszálnyival szentimentálisabb lelkületű egyed lenne, most odamennék hozzá egy mondat erejéig: „Fater, igazán nem rajtatok múlt!”
Fotók: Máté Évi
