Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Hosszú szünet után tért vissza az Irie Maffia, tele új energiákkal, tervekkel és lelkesebben, mint valaha. Az alábbi interjú egy vágott változata a nyomtatott Lángoló Gitárokban jelent meg még június elején, azóta a zenekarnak már kijött egy kislemeze is, élőben pedig legközelebb a debreceni Campus fesztiválon lehet őket elkapni a hét második felében. Az őket összetartó erőről, új afrikai zenészekkel készült lemezükről és a logisztika fontosságáról beszélgettünk Élő Mártonnal és Horváth Gáspárral.
Ti adtátok az idei első koncertet a Zöld Pardonban, milyen volt újra visszatérni a közönség elé?
Élő Márton: A ZP-ben adtuk életünk egyik legjobb koncertjét, dugig tele volt a hely és a közönségből áradt a lelkesedés, ők is, mi is nagyon élveztük. Hál' Istennek volt 3 bemelegítő bulink előtte vidéki városokban, így azért nem egy teljesen rozsdás gépezetet kellett a sok ezer ember előtt újraindítanunk.
Horváth Gáspár: Megdöbbentően pozitív élmény volt a visszatérés. Egyrészt nagy megtiszteltetésnek érezzük, hogy idén mi nyithattuk meg a Zöld Pardont, másrészt a közönség részéről is elképesztő támogatást és szeretetet kaptunk.
Éreztetek változást?
HG: A ZP-s bulit megelőzően három vidéki városban is koncerteztünk, ahol azért érezhető volt a féléves kihagyás. Kicsit azért elszoktunk az együtt zenéléstől, itt-ott lötyögött a dolog. Azóta azonban újra összerázódott banda és a színpadon talán a régit is meghaladó
testi-lelki-technikai egységben van a csapat.
Hogyan fogadták az új dalokat?
HG: Alapvetően 3+1 új szám alakult ki a féléves szünet alatt. Busának egy klasszikus rokkendroll száma született, Columbóval egy, a Black Empresshez hasonló reggae-soul szerelmes dalt írtunk, Senának pedig egy érdekes, talán future rocknak nevezhető dal jutott. Ezen felül született meg a Corvintetős heti klubunk éjszakáin egy modern dancehall szám, amelyben Columbo mellett a jamaikai Lutan Fyah működik közre. Ez a dal a zenekari születésnap óta ingyenesen letölthető a zenekar weboldaláról. Érdekes módon a koncerteken éppen ez a kicsit különálló, a Maffia zenei világától kicsit elütő, inkább DJ barát szám működik a legjobban.
Mi történt veletek a szünetben?
ÉM: Sena és én kislányunk Kekeli fogadásával voltunk leginkább elfoglalva, de azért megírtuk ezt a pár új számot, Busa Pisti is kidobott egy szoló lemezt, valamint az Irie Rocktrió is befejezte debütáló albumát. Ezen kívül még tudtunk időt szorítani a ghánai FOKN Bois-szal közösen összerakott mini lemezre is.
Milyen módon szól bele a szülőség a zenekar életébe?
ÉM: Leginkább logosztikailag. Annyi hogy nem vállalunk túl sok koncertet például két egymást követő napon, a külföldi utakat sem erőltetjük, valamint Sena és én általában külön utazunk, a beállásokat más csinálja meg helyettünk, s koncert után rohanunk haza. Eddig sikerült úgy intézni, hogy Kekeli átaludta az összes koncertet.
Május elején egy nagyon izgalmas új lemezetek jelent meg a ghánai FOKN Bois-szal közösen. Hogyan találtátok meg egymást és kik is ők pontosan?
ÉM: Eddig kétszer jártam Ghánában, Wanlovval (FOKN Bois=Wanlov The Kubolor+M3nsa) első utunkkor is találkoztunk már, ő félig román így a kelet európai szülők révén Senával már gyerekkoruk óta ismerték egymást. M3nsával második utunkkor találkoztunk, volt egy buli ahol mindketten felléptünk. Én már régebb óta terveztem ghánai előadókkal együttműködést, s mivel nagyon tetszett a stílusuk, meghívtam őket Magyarországra. Októberben töltöttek itt egy hetet, volt pár bulink és felvettük ezt a 8 számot. Nagyon izgalmas volt dolgozni ezen a lemezen, hisz zeneileg is olyan területekre tévedtünk, ami új számunkra, a szövegelésről nem is beszélve.
Milyen lett ez az anyag? Mit terveztek még ezzel kapcsolatban?
ÉM: Szerintem nagyon izgalmas, valamint beleillik az egyre nagyobb teret hódító global bass mozgalomba, így nem is volt nehéz nemzetközi figyelmet keríteni neki. A kortárs afrikai zene internet szerte legismertebb hirdetője az Akwaaba Music rögtön rákapott, így az ő gondozásukban jelent meg digitálisan. A srácok jönnek vissza Magyarországra júliusban, pár fesztiválon ott lesznek velünk a színpadon. Az anyaghoz készül egy remix EP is. Izgalmas nevek lesznek ezen is: a veszprémi Slapp In The Bass, akik legújabb Egypt EP-jükkel komoly nemzetközi visszhangot keltettek, de csinált remixet Dj Vadim is, valamint készül egy-egy munkával a francia Big Dope P, az argentin Hijo De La Cumbia és Frikstailers is valamint a magyar balkán house úttörője Superstereo is.
Mennyire illik bele ez az album az eddig Irie Maffia stílusba, életműbe?
ÉM: Ez nehéz kérdés. Míg a Maffia alapvetően Gáspár és az én ötleteimnek egy 11 fős zenekarra való átültetése, ezek inkább szóló számok. A 8-ból 7 számot én csináltam egyedül, élő hangszerek nélkül (kivéve a 2 remix a végén) csak szintikkel meg számítógéppel. Ugyanígy készült a lemezen Gáspár száma is a Lungulungu. Szóval mivel mi csináljuk a Maffiát is meg ezt is, azért hangulatában hasonló, de a FOKN Dunaquest inkább egy elektronikus, klubos hangzást követ, míg az új Maffia kislemez sokkal inkább az elő hangzásra koncentrál. Az új Maffia kislemezt a napokban fejezzük be, s azért ez az új anyag nagyon más lesz, mint pl. a FOKN lemez. Nagyobb hangsúly van a gitárokon, monumentális szintiken, meg dobhangzáson, az ősszel beígért grandiózus hangzást próbáltuk megvalósítani.
Mi a titka annak, hogy ennyi szólóban és más zenekarokban is sikeres előadó mégis olyan lelkesen tud együtt dolgozni? Mi tartja ennyire rendületlenül egyben az Irie Maffiát?
ÉM: Pont az, hogy a szólóban elért dolgok mellé egy hihetetlen plusz energiát ad, amikor ennyi karizmatikus figura össze tudja hangolni a maga őrületét. Egyébként ez nem könnyű, nagyon kell figyelni, hogy senki ne legyen túl sok és hozza azt, ami a dolga, ha ez nem sikerül, nagyon rosszul tudjuk érezni magunkat, de szerencsére mindenki sokat tapasztalt már, valamint ebben a felállásban is megcsináltunk már több száz koncertet, így tudjuk, mire kell figyelni. Ez egy nagyon érzékeny játék, ha valami kicsit is nem stimmel mi már nem érezzük olyan jól magunkat, de ha minden klappol, mint mondjuk most a ZP-ben, olyan energiák szabadulnak fel, amit csak így egyben tudunk megvalósítani. Valószínűleg ezért ragaszkodik mindenki ehhez a bandához.
HG: Azt gondolom, hogy alapvetően a barátság és kölcsönös tisztelet, valamint a zenei dolgokban erősen demokratikus hozzáállás és állandó kommunikáció tartja össze a csapatot. Persze ennek van egy profánabb oldala is. Mindannyian az Irie Maffiából élünk, és bár vannak kompromisszumos megoldások, alapvetően a zenekar, mint munkahely mindenki számára az első helyen áll. Én nagyon remélem, hogy ez a munka-barátság kapcsolat még sokáig fenn tud ilyen formában maradni, mert valahol ez az Irie Maffia sikerének egyik titka.
Milyennek tervezitek a nyarat?
ÉM: Részt veszünk az összes nevesebb fesztiválon, mindenhol a húzónevek között, ezeket a koncerteket szeretnénk úgy megcsinálni, hogy még több rajongót tudjunk szerezni. Valamint nagyon törjük a fejünket, hogy a jelenlegi zeneipari körülmények között, hogyan tudnánk a legtöbb emberhez eljuttatni az új kislemezünket. Hamarosan érkezik a megoldás!
HG: Igyekszünk a színpadon szívvel-lélekkel játszani és a koncertek után is a közönséggel együtt bulizni. Az Irie Maffia nyáron van igazán elemében, a fesztiválokon érezzük magunkat igazán otthon, alig várjuk a közönséggel való találkozást.
