Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Tegnap kiderült, hogy a VIP-ben nem is áll hegyekben az ingyencucc, úgyhogy mélyebbre kellett ásni a Sziget átlag látogatóitól elzárt zugaiban. A tegnapi nap során három backstage életébe sikerült betekinteni: ott voltunk a fesztivál legnagyobb sátra, az A38 mögött, láttuk a rock/metál színpad körül folyó dolgokat, és megtudtuk, mit kapnak a magyar zenészek a Szigettől.
Ami viszonylag hamar kiderült az, hogy a backstage-ek partikompatibilitása leginkább attól függ, mennyire vannak túlsúlyban a külföldi fellépők. Ennek megfelelően az A38 mögött a munkáé a főszerep. Semmi túlzott kényelem, lakókocsik, a személyzet, és a hangtechnikusok dolgoznak csak, akik épp próbálják kipihenni az előző este fáradalmait. Merthogy azok vannak, különösen akkor, amikor nem csak a hangzásbeli nehézségekkel kell megküzdeni, hanem a picsogó zenészekkel is, tudtam meg Kennytől, aki szomorúan mesélte, hogy Hudson Mohawke miattuk diszkréten lefaszozta Twitterjén az összes Szigetes színpadmestert, amiért nem voltak hajlandóak megadni neki a kért hangerőt, nem törődvén mindenféle rendeletekkel és jogszabályokkal, amiket a városrész fiatalos szórakozásra mindig is dühös lakóinak védelmében hoztak. A túlzottan nagy partihelyszín hiánya természetesen nem az itt dolgozók fukarsága miatt volt, egyszerűen az ide érkező zenészek nagy része úgysem akar itt maradni, mert egyből mennek tovább a következő állomásukra, szóval teljesen indokolatlan lenne felépíteni egy alig használt részt.
A kissé meggyötört helyszín után egészen más világba csöppentünk a metál részleg háta mögött, ahol már nagyban zenélt a Sorrow amúgy. A zenészeknek igencsak méretes étkezdéjük van, tömve mindenféle gusztusos étellel, és idén azzal is előálltak, hogy már a magyar zenekarok is leadhatnak ridert. A kényelem jegyében légkondi is van az öltözőben, illetve a természetesnek számító büfé mellett van egy igazán vonzó részleg is, ahol flipper, és egy konzol is található – ez utóbbi a hely szellemének megfelelően Guitar Hero-kellékekkel együtt.
Ezen a vonalon tovább haladva nem meglepő, hogy a csak magyar fellépőkkel operáló MR2 mögött volt már délután is a legnagyobb élet. Bár nincs külön kajás részleg, ellenben már korán összegyűlik a magyar zenészélet apraja-nagyja, hogy bennfenteskedhessen kicsit, de a legjobb mégis az az egészben, hogy az Anna and the Barbies Annáját teljesen hátulról láthattam pucsítani koncert közben. Mint megtudtam, ez a színpad estére tényleg átalakul egy zenészkocsmává, ahol szinte illik megjelennie mindenkinek, akinek a dala egyszer is lement már a Petőfin.
Végül sehol nem találtam kokainhegyeket, és jó eséllyel groupie-jai is csak a nagyszínpadon játszó Thirty Seconds to Marsnak voltak, de azokért még börtön jár.
