Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Five Finger Death Punch – American Capitalist
(Prospect Park)
Első hallásra a Five Finger Death Punch semmi több egy tipikus amerikai metálzenekarnál, amiben az agresszív ének vagy a keményebb gitárok csak megágyaznak a popos dallamoknak. Nekünk, magyaroknak mégsem annyira távoli a zenekar, mert a csapat főnöke-gitárosa-fő dalszerzője Báthory Zoltán 1995-ben ment ki Amerikába, hogy megvalósítsa önmagát, és sikeres legyen: neki valóság az amerikai álom. Aztán az is fontos, hogy a csapat napjaink egyik legsikeresebb amerikai metálzenekara lett, akiknek legújabb lemeze a Billboard listán is előkelő helyen, a harmadikon nyitott, sőt az ezt megelőző albumokból félmilliónál is több elment, külön-külön. De vajon miért?
Ha kizárólag a zenei alapokat nézzük, amiből felépítenek egy dalt, semmi újat nem találunk. Van a morgós verze, van egy fülbemászó refrén, egy gitárszóló és ennyi. Nincs nagy megfejtés benne, és hallatszik is, hogy a zenekar sem akarja magából kifordítani a világot, már ami a technikát illeti. A számokkal viszont igen. Az American Capitalist minden dala sláger, az izmokra hat, nem megy mélyebbre, és ettől baromi hatásos.
Ebből származik a FFDP legnagyobb hátránya is, mert a felületes zene kb. két hallgatás után válik unalmassá. Hiába dúdolja az ember elsőre az Under And Over It refrénjét, ha aztán másodikra már pokolba kívánja az egészet, mert nem talál benne semmi újat. Hiába érdekes a Generation Dead eleje, ha közben hallottunk már ugyanilyet a Disturbedtől. Így jönnek szembe a kézenfekvő és klisés, sőt poposan lágy témák, és nem is tudunk ellenállni, de a hiányérzet állandósul. Valami több kéne, kicsit fifikás dobolás (a kétlábtól hülyét lehet kapni), egy váratlan dalstruktúra, egy vokálokkal nem agyig telenyomott refrén. Semmi bonyolult, csak pár meglepő elem.
A lemez nem is szól túl jól, ennyire műanyag dobot ritkán hallani, mintha nem is élő ember nyomta volna fel. Nem természetes a hangzás. Úgy az egész talán túl melldöngető, túl rámenős, túl sokat akar. Aztán persze lehet, hogy el is éri.
A szövegek az amerikai zenészektől talán szokatlan módon arról szólnak, hogy szerintük az országuk jó irányba halad, és nekik a kapitalizmus valóban a Kánaán. Báthory Facebook üzenete a következő: „Megint kaptam egy tucatnyi emailt a lemezcím kapcsán. Igen, American Capitalist lesz a cím, és srácok, mi itt élünk, ez a 'törzsünk', mi is részei vagyunk ennek (megvédjük és harcolunk érte, ha szükséges), úgyhogy természetesen a lemez amerikai-párti, kapitalista-párti. Akárcsak a természetben, csak az erősek maradnak életben, de mindenkinek van esélye - rajtad áll, hogy mihez kezdesz vele...” Ritkán hall az ember ilyet manapság, ki-ki döntse el, hogy azonosul-e a mondandóval.
És tényleg: az album is ennek a közegnek szól: fogyasztói metálzene. A Five Finger Death Punch-nak jó esélye van, hogy az éppen lefagyott Disturbed helyére álljon, mert a potenciál ott van bennük, csak senki ne várja tőlük a műfaj reformját.
A lemez megvásárolható a Bookline.hu-n.
