Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha már itt vannak az ünnepek és mindenki karácsonyi dalokkal ijesztget, akkor a tegnapi Punkkarácsony után vessünk egy – persze a teljesség legcsekélyebb igénye nélküli – pillantást arra is, hogyan viszonyul ehhez minden könnyűzene alapja, a blues. Vajon mivel készül az ünnepekre egy rakás heroinfüggő Woodstock-töltelék? Hogyan ír levelet a Jézuskának egy írástudatlan fekete? Hol tölti a Szentestét egy világjáró csöves? Mit kapott karácsonyra a rockabilly királynője? Fontos kérdések, amire csak a legnagyobb trógerek tudhatják a választ.
Canned Heat - Jingle Bells
A fehér karácsony alatt nem minden rockzenész értette az ünnepi kokainszívást, voltak olyanok is, akik inkább barnára váltottak. A hatvanas években a blues hőseinek tiszteletére alakult Canned Heat jelenlegi tagjaival nem szívesen ülnénk körbe közösen a karácsonyfát, mivel kevés lehangolóbb dolog lehet, mint nagypapakorú hippiket hallgatni, akik haverjainak nagy része szó szerint halálra koncertezte és/vagy túllőtte magát, mint Blind Owl Wilson, akinek ez már 27 évesen sikerült. Ettől függetlenül a 2007-es Christmas Album tökéletes ajándék lehet konzervatív vallásfüggőknek is a fa alá.
John Lee Hooker - Blues For Christmas
Az mindent elmond egy zenészről, ha még Jézus születésének idejét is pontosabban tudják, mint az övét. Szegény John nem is tudott soha beilleszkedni, már 15 évesen a töke tele lett a karácsonnyal, így fogta magát és örökre elhúzott otthonról, hogy aztán első lemezét a magyar származású Bihari Brothers vezetése alatt álló kiadónál jelentesse meg, csak azért, hogy a négy magyar srác évekig saját magát tüntethesse fel dalszerzőként, az egyébként B.B. King-feldolgozásokból álló hanganyagon. Persze könnyű volt kicseszni egy nincstelen, déli analfabétával.
Freddie King - Christmas Tears
Szegény blueszenészt még a karácsonyfaág is húzza. Ha Hookerről máig nem tudni pontosan, mikor született, akkor mit mondjon Freddie King, akinek a pontos nevéről máig folyik a vita? Bizonyára ezért is sírt annyira a fa alatt szegény Frédi, mielőtt belehalt volna az évi 300 fellépésébe, na meg a súlyos gyomorbántalmaiba, amit a temérdek mennyiségű Bloody Mary okozott. Hősünk úgy próbált ugyanis időt spórolni a koncertek előtt a táplálkozás kárára, hogy paradicsomlé, Worchester-szósz és egy nagy adag vodka segítségével pótolta a kalóriakiesést, ami végül az emésztőrendszere teljes csődjét eredményezte.
Seasick Steve & The Level Devils - Xmas Prison Blues
Ebben a válogatásban a Télapó Is Lehetnék, Csak Túl Sokat Ittam-díjat feltétlenül Seasick Steve-nek kell, hogy adjuk. Hasonlóan Hookerhöz, ő már 13 évesen otthagyta az otthon melegét, hogy azt a marhavagonok szellős kabinjaira cserélje, majd kereken 20 évig élje a hamisítatlan amerikai hobók életét. Aztán valamivel arrébb a Mikulás lakhelyétől, Norvégiában telepedett le, és adta ki 60 (!) évesen élete első lemezét. Azóta Steve lett minden magára valamit is adó rocksztár kedvenc bácsikája, kezdve Jack White-tól, Nick Cave-en át egészen John Paul Jonesig. A fiatalkora egyik történetét megörökítő Xmas Prison Blues meglepő módon arról szól, hogyan töltötte Steve a születésnapját, a halloweent és még a karácsonyt is a rácsok mögött. Én már csak arra a dalra leszek kíváncsi, amit arról szól, hogyan tolták be a Sigúr Rós tagjai Steve ledöglött csotrogányát az egyik zenei fesztiválon. True story.
Wanda Jackson & The Continentals - Merry Christmas Baby
A gyengébbik nem sem maradhat ki az ünnepi hangulatból, így kézenfekvőnek tűnt a rockabilly-veterán Wanda Jackson bluesba oltott karácsonyi köszönőlevele, amiben a paradicsomban érzi magát a szeretőjétől kapott gyémántgyűrűtől. Ha nem egy '97-es dalról beszélnénk, akkor akár ez a szerető Elvis Presley is lehetne, akivel közös turnéjuk alatt fűzték szorosabbra a gitárhúrjaikat, hogy aztán egy mindenféle menőséget nélkülöző programozóhoz menjen hozzá, majd német, holland és japán nyelvű számokkal ijesztgesse teljes Eurázsiát.
