Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Funktasztikus – Táncdalok, sanzonok, melodrámák
(DDK)
A hétlemezes szólóelőadók igen exkluzív klubjához csatlakozott legújabb anyagával a Próbálj Meg Lassan Beszélni mozgalom legfaszább szóvivője, Funktasztikus. A Táncdalok, sanzonok, melodrámák az utóbbi idők egyik leginkább várt magyar hiphop-lemeze volt, decemberi megjelenése után pedig csakhamar igazolta is a várakozásokat, mivelhogy: bombajó. Funk vonzódása a magyar szórakoztatóipar klasszikusaihoz eddig sem volt titok, most legfeljebb csak megerősítést nyert, milyen jó alkotóelemek lehetnek a régi szöveges és zenés hangmintákból, amelyeket ki tudja, honnan kukázott ki a mester.
A tizenkilenc dallal támadó anyag, ahogy azt Funktól joggal várhattuk, roppant változatos – egyvalami viszont szerencsére hiányzik: az oly sok magyar MC-re, és oly sok hazai rapszámra jellemző műmájer attitűd.
Van viszont pörgős beszéd, csontig hatoló, kemény társadalomkritika, máskor lágyságában is súlyos, de közhelyektől azért mentes merengés az élet nagy dolgain. És van az a nagyon komoly old school kosz, amit mostanában nálunk szerintem csak Funk tud. Ami egyszerre repít vissza a sokak által a hiphop fénykorának tartott nyolcvanas-kilencvenes évekbe, és egyszerre hihetetlenül aktuális.
A zenék jó részéért maga Funk felel, de Faktor, Jossa, Suhov és Alabama is adott remek beateket. Funk szólóban a legerősebb, de a Siskával tolt Vajon mit mondanának? és a 2Arccal közös Balkán egyértelműen a lemez csúcspontjai közé tartoznak.
Kedvencek még: Molylepke, Élek és virulok, Kamu és gyémánt, Mindenki menekül valamibe.
