Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már említettük itt a Lángoló Gitárokon, hogy a huszadik Sziget alkalmából a fesztivál nosztalgiázós blogot indít a mienkasziget.hu címen, ahová bárki feltöltheti az elmúlt 19 év alatt felgyülemlett emlékeit. Nem új dolog ez, 10 évvel ezelőtt már jelent meg egy ilyesmi Nagy Sziget könyv – tíz év hév címmel Jávorszky Béla Szilárd szerkesztésében (a hírek szerint idén is lesz hasonló), amiben sokan elmondták első szigetes emlékeiket. Például Para-Kovács Imre is írt a könyvbe, ezt idézzük most fel a hajtás után, ahol még játékot is talál a kedves olvasó két darab páros Sziget-napijegyért.
Nyers húsban utazunk isten oldalvizén
D-vitamin hiányom van, kérem hagyjanak a napon!
Ez állt azon a táblán hevenyészett kézírással, amit egy csontritkulásig részeg punk szorongatott, az út közepén fekve. Mókamesterek a fakuló ég alatt. Egy asztal körül szomatizálgattam, és nem voltam hajlandó másra gondolni, csak a jelenre, pontosabban a saját jelenemre, ami Bacardi-szódává szelídült ezen a balzsamos délutánon, amikor szinte maguktól jöttek a hormonoktól feszülő lányok és asszonyok a közelnél is közelébb, mintha nem lenne holnap, mint ahogy nincs is, mert részben hol van az még?, részben pedig még egy Bacardi-szódát kérek.
Ilyen közelről a Dél-Alföldi Szaxofonzenekar csak kevéssé hallgatóbarát, rá lehet könyökölni a hangokra, elbírnak mindent, vastag iszappal borítják be a hallójáratokat, majd beljebb is, az agyat, gyomrot, velőt. Dolgozni kell vagy elsodor az ár. Olyan stagepassom van, hogy kihozzák nekem David Bowie-t a sátor elé. Innen, ahol ülök, pont átlátni az embereken. Az emberek mögött embereket látok, csak aztán jönnek a hegyek, a ménesek, a tiszta vizű folyók. Egy techno-sámánista hardcore gyülekezet keresi, hogy mi van a fémeken túl, de a savakon innen. Átlátok rajtuk, ahogy megpróbálnak átlátni rajtam. Az akarat legfegyelmezetteb sugarával feléjük suhintok, mint ahogy kétezer éve mindig. Bang-bang. A nyuszikák és a barikák egy pillanatra megriadnak a réten, aztán fejvesztve menekülni kezdenek. Bang-bang. Lesz itt olyan tavasz, hogy arról kódul a nyár, és akkor húsvét, május 1. és pünkösd. A dobok tartanak egyben, szigorúan az ujgur útmutatások szerint. Fehér kínaiak Majláth-Mikes Lászlót hallgatnak diktafonból. Elterjed a hír, hogy elfogták a toi-toi borogató rémet, aztán elterjed, hogy nem. Hol vannak a punkok, ha nincs Sziget? Hol vannak a csövesek, ha nincs Tengs-Lengs koncert? Hogy nem esnek teherbe soha, de amennyiben igen, akkor miért? Szabadnapos szamuráj a kérdések erdejében.
Rendes lánynak látszott, most mégis csíp, ha pisilek. Hova lesz a szemük reggelre? Datsun márkájú elektromos fogkefével küzdök a tenyészet ellen, de a gonosz mélyebbről jöhet. Van az a békebeli állapot, amikor a szék a világ. Négy napig ültem a Molotov koktélbár előtt, és vártam, hogy újra megszólaljon a Body Count. Néha mozgást láttam a toronyban, de nem voltam annyira a nyakizmom ura, hogy pontosítsam a látványt. Reggel senki sem jött, aztán estefelé már sokan. Ha szépen kértem, megitattak. Hajnali hatkor meleg pezsgőt, üvegből. Leszedi a szívről a jeget, mint büszkeséget a szelfszidol. Az én kérge, ahogy fellazul, majd levedlik és a csikkektől hemzsegő egykori fűben marad. Szipogó punk a sátram előszobájában, ha mindjárt az ingemért is. Gigászok harca egy sólet-konzervvel a szerves porban. A rendőrtiszti főiskola fúvószenekara, klottnadrágos kiegészítéssel. Állva alszom, akár a fák. Gondos kezek learatták a gyönge, harmatos erdőt, és helyére ültettek a csapat parasztot. Ahogy elnézem, nem lesz regeneráció, nem lesz felépülés, nem jönnek vissza költeni a madarak, csak az élmény megkövesedett csontjai maradnak a helyszínen, mint egy jura kori kalandpark zárás után. Kimarta belső szerveimet az ellenőrizhetetlen ipari alkohol, mintha pókot nyeltem volna, pókokat, egy egész pók családot. Tagoltan és kegyetlenül sorolom az elém tartott mikrofonba a pina részeit: fej, tor, potroh. Egy spermának öltözött fiatal önfeledten szaladgál a réten, de nem vált ki a közönségből különösebb hatást. Gumiból lehetnek az idegei. A kerepestarcsai polgárasszonyok üzenetét hallgatom, aztán egy idegen sátorba húzódok a fokozódó naptevékenység elől.
Készülődöm a Motörhead-interjúra, de mégis készületlenül ér, annyira részeg vagyok, hogy csak menetelni tudok, azt is fekve. Ember jön felém és újságot keres. Mellém heveredik, elvegyül. Bacardi-szóda, keserű, akár egy Tarr Béla-film. Nem akarok megismerkedni senkivel, pont annyi embert ismerek, amennyit akartam, mostantól befejeződött egy korszak az életükben, innentől boldog felejtés, míg a halál el nem választ. A műanyag karkötő lassan szervesül, előbb a testem, aztán az identitásom része lesz. Kizárólag V.I.P. büfékben étkezem, egyedül, mereven a tányéromba bámulva, nehogy köszönni kelljen. Szodoma és Gonorrhoea, vagy csak a szokásos mosdáselvonás. Akárhogy is csócsálom, isten működésében van valami ördögi. Főleg ahogy a fénnyel bánik.
Legyek lepedék a hátralevő éveiden, Kata.
Játék!
Jelent poszthoz két páros Sziget-napijegyet is hozzácsapunk, amik azok között találnak gazdára, akik lájkolják mind a Sziget, mind a Lángoló Gitárok Facebook-oldalát, megosztják ezt a posztot, valamint a jatek@langologitarok.hu címre elküldik, hogy Lukács László Tankcsapda-énekes szerint mikor lépett fel a debreceni zenekar az első Szigeten. (Segítségül természetesen ott a mienkasziget.hu.) Fontos, hogy a játékban csak azok vesznek részt, akik a levél tárgyához ezt írják: Lángoló-20Sziget-1-Játék. Beküldési határidő május 20, a nyerteseket pedig emailben értesítjük.
