Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egy új világ- és népzenei, a szervezők és közreműködők részéről éves periódusban ismétlődő rendezvénysorozat víziója rajtolódik ki a fenti címmel, aminek az első, sok mindent eldöntő fejezete május 24 és 27 között zajlik több helyszínen. Elsőre azt gondolhatnánk, mi ebben az újdonság, volt már ilyen, mostanában zajlik például a Budapest Folk Fest is egészen hasonló arculattal. Ám mind az alapötlet, mind pedig a kiszerelés valami tényleg más irány felé mutat, túl azon, hogy plakátilag itt is egy több helyszínen zajló, különböző intézmények által támogatott és bevállalt rendezvénysorozatról van szó a népzene, világzene és improvizatív muzsika színe javával.
Akkor nézzük miben más most a helyzet. A Sziget Világzenei Nagyszínpadát és a Müpás világzenei koncerteket szervező Lőkös Csaba, és Marton László Távolodó, akik hosszú évek óta járják a műfaj külföldi nagy fesztiváljait és a világzene központi éves szakvásárát, a Womexet, kapcsolatépítés és a felhozatal átfésülése végett, kisütötték: nem állapot az, hogy lassan mindenki elhúz mellettünk ismertség tekintetében, miközben jobbnál jobb produkciókkal rendelkezünk mi magyarok is, ezért jóval nagyobb elánnal be kell kapcsolódni valahogyan a világ körforgásába. Mostanában a balkáni muzsika kicsit túléretté kezd válni, az írek és románok is lehagynak bennünket, aztán jön fel a latin cucc, sok a menő skás és elektronikus pumpálással vadított banda, el is árasztják a fesztiválokat; tessék csak alkalmasint egy pillantást vetni az idei Szigetes világzenei kínálatra – igaz ott még hasonló súllyal esik latba a balkáni csürdöngölés is.
Az Értől az Óceánig tehát azt célozta meg, hogy nyílként lője be magát lehetőség szerint a nemzetközi világzenei térképre a magyar színekkel, és ezt úgy igyekszik elérni, hogy felépít egy jól körvonalazható, az említett műfajokat első körben tán legjobban reprezentáló, mind a nagy rutinnal rendelkező, mind pedig a kiváltképp tehetséges ifjú bandákból egy-egy csokornyit felvonultató fesztivált, de úgy, és itt jön a lényeg, hogy erre meghívja a műfaj nemzetközi szervezőinek, médiamunkásainak, és producereinek krémjét. Akik vállalják azt, hogy az egész rendezvényt, annak a több mint húsz produkcióját lelkiismeretesen végignézik, és átgondolják, mit is lehetne kezdeni velük, hogyan és miként lehet őket bekapcsolni a nemzetközi körforgásba? A meghívottak közt van az angol zenész-producer Ben Mandelson, a WOMEX első művészeti igazgatója, a német Bernhard Hanneken, a Rudolstadt Festival művészeti vezetője, a finn Henna Salo, a FIMIC (Finnish Music Information Centre) munkatársa, a norvég Hilde Bjorkum, a legnagyobb norvég nép- és világzenei fesztivál, a Fordefestivalen igazgatója, az amerikai Isabel Soffer, a Globalfest és a Live Sounds szervezője, a német rádiós Johannes Theurer, az európai World Music Charts megteremtője, Hollandiából Jerome Williams és Maarten Rovers, az Earthbeat és a RASA szervezői, az angol Judith Burrows, a FolkRoots magazin munkatársa, de érkeznek kínai és dubai vendégek is. A négy, egész napos programsorozatot végiglátogatása mellett tapasztalataikat egy bárki érdeklődő által meglátogatható nyilvános konferencián megvitatják és megosztják május 26-án 16.00 órától a Művészetek Palotájában. A téma tehát: mi kell ahhoz, hogy 2012-ben megjelenjen a magyar zene a globális színtéren.
Mivel annak ellenére nincs rá állami pénz, hogy a világ közönsége által talán a legkönnyebben és legélvezetesebb módon átélhető kulturális országimázs rejlik a dologban, nem maradt más az ötlet megvalósítására, mint összefogásra bírni a megfelelő intézményeket, ami a jelek szerint sikerült is. Az A38 ráerősít a világzenére, május 24-én a Tóth Evelin-David Yengibarjan duó, a Napra, a Fókatelep és Dj Suefo adja a felütést. A hajó egyébként is évek óta híve az összefogásnak, a Fonóval évek óta közösen szervezik az Újbuda Jazz Fesztivált. A Fonó szerepe itt is az, amiben egyébként is erősek, egyrészt az improvizatív, de folkos kötődésű arculat domborodik ki a Dresch Quartettel (Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomművészek közreműködésével), a táncházas kultúrát pedig a Fanfara Complexa, a Berka, és a Téka reprezentálja május 25-én. 26-a igen erős nap lesz, aki az egészet végig akarja látogatni, aludja ki magát előtte rendesen. 13 órától indul a menet a szentendrei Aranysárkány Vendéglőben a Söndörgővel, majd a már említett müpás konferencia következik 16.00 órától Bodrogi András moderátorral. Ugyanitt lép fel 19 órától az új világzenei supergroup, a FolkSide, majd a Makám, a Tárkány Művek és a Csík zenekar. Ezzel még nincs vége, az Akvárium is bekapcsolódott a buliba, roma muzsikából a Parno Graszt, és a Vojasa ad várhatóan ízes kóstolót. A 27-ei zárónap is igen erősnek ígéri magát, első körben 16 órától a szentendrei Skanzen utazik városi, azaz kétpólusú blues-folkban, Ferenczi György és a Rackajam (képünkön), valamint a Buda Folk Band részvételével, majd 19 órától a záróaktus az egész rendezvénysorozat intézményi hátterét is biztosító Hagyományok Házát illeti meg egészen pazar népzenei felhozatallal, a Tükrös Együttes, a Szeret Zenekar, a Magyar Állami Népi Együttes, a Fonó Zenekar, valamint a Csűrös Banda frissíti fel a táncházi kultúráról való tudásunkat.
Az Értől az Óceánig több mint kezdeményezés, ilyen nagyot hazai szervezők talán még sosem dobtak, főleg nem ezekben a műfajokban. Az, hogy minőségi bulikra van kilátás, nem vitás, és aki egy kicsit is ismeri a színteret és a fenti bandákat, tudja, mire számíthat, ám a kérdés ennél messzebb mutat. Sőt, két komolyabb kérdés is felmerül a jövőre nézve, egyrészt ugye lesz-e egy új Muzsikásunk, azaz lesz-e olyan banda, aki igazán be tud futni nemzetközi terepen, és rendszeresen tud turnézni, vagy ennél álmodjunk-e nagyobbat, azaz az egész magyar folk alapú kultúra kerül a világban tágabb keretek közé? Az első verzió esetén is nagyon örülünk bármelyik banda sikerének, de azért jobb lenne, ha az egész nem maradna meg a „lesz-e magyar világsztárunk?” -féle sok évtizedes szegény-remény szintjén. Lehet, hogy először ezt a tudatot kellene gyökeresen átalakítani, körülnézni saját házunk táján, és ráébredni, mennyi pótolhatatlan és nagyszerű banda rejtőzik, küzd és muzsikál töretlenül, míg mi bealudva azt se tudjuk, hol élünk.
