Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, akik például a régi Burzum-albumokat idézik, amik vetítik a havas tájakat, ilyeneket?” - merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
Elszenesedett hírek:
- a Naer Mataron görög, magát blackmetalnak csúfoló haknibrigád gitárosa bekerült a legutóbbi választásokon az ottani országgyűlésbe. Meglepő módon nem egy vérkommunista, hanem az Arany Hajnal nevű szélsőjobbos párt színeiben fogja jobb (!) irányba terelni népét. A zenekar azóta hivatalos közleményben határolódott el attól, hogy a banda politizálna, máskülönben támogatják Giorgos Germenis elképzeléseit. Ha már a zenéjükkel nem tudnak a fostengerből kitűnni, legalább ezzel a hírrel sikerült egy bekezdésnyi figyelmet kapniuk a metalsajtótól.
- szomorúbb hír viszont, hogy az Urgehal énekes-gitárosa Trondr Nefas eddig ismeretlen körülmények között 34 éves korában elhunyt. A norvég blackmetal zenekar intenzív zenéjével üde színfoltja volt a mezőnynek, bár az elsőligás státuszt soha nem sikerült elérniük. RIP
- A mára már kissé eltűnt, megtépázott renoméjú Marduk életjelet adott magáról egy elég rendhagyó EP formájában (sőt, azóta már nagylemez is van). Azért meredek és fura ez a beköszönésük 2012-ben, mert az egy új számon kívül (ami tipikus Marduk-darálás, ám a jobbik fajtából) minden sátánista tankrajongó meglepetésére a második tétel egy Woven Hand (Oil On Panel) feldolgozás. Relaxálóan baljós miliő, a korábban megismert Marcsi a szelíd oldalát is megmutatja nekünk. Fura, merész, károgós.
- Szintén hosszú kihagyás után Nattefrost előmászott az erdők mélyéről és felhagyott a medvék abúzálásával. Magyarra lefordítva a Carpathian Forest idén több fesztiválon is fellép, legközelebb az ukrajnai Carpathian Alliance Metal Festival-on. A szado-mazo blackerek mellett a Dark Funeral, Tyr, Moonsorrow és egyéb noname orosz/ukrán bandák rontják a fesztivál színvonalát.
- Gőzerővel készülnek az új Shining- Darkthrone- és DHG-albumok. Kérdés ki kíváncsi még ezekre 2012-ben…
- Ha már Darkthrone, Fenriz ezeréves ambient szólóprojectje a Neptune Towers -Caravans To Empire Algol albuma hamarosan megjelenik vinylen (Peaceville kiadó, ki más). A kultikus érzés megfizetethetetlen, a kuriózum megkérdőjelezhetetlen, de a zene azért sosem lesz toplistás.
***
Minden jelentős banda az undergroundban kezdte, tehát érdemes figyelni az föld alatti zenéket! Az igazi komoly dolgok itt történnek.
székelyudvarhelyi Sun & Moon Records kiadó egyik vezetőjével, Boros Szabolccsal beszélgettünk a kiadójáról, az underground világáról egy mini-interjú keretében. Hozzájuk kapcsolódik a nálunk is jól ismert Siculicidium kiadványainak gondozása többek közt, valamint a Nocturnal Depression majdnem teljes diszkográfiája is.
2006 óta létezik a kiadótok, annak idején gondoltátok volna, hogy évekkel később élénkebb és pezsgőbb lesz az underground, mint valaha? Ti érzitek, látjátok ezt a pozitív változást belülről, mint mi sima zenei hallgatók?
Egyáltalán nem érezzük, hogy pezsgőbb lenne az underground, mint akkor volt, jó bandák akkor is voltak, nem mondom, hogy most nincsenek, de szerény véleményem szerint túl sok a banda és egyre kevesebb köztük a valódi egyéniség.
Hányan csináljátok a kiadót?
Ketten. Mindent mi csinálunk többnyire, a lemezek vizuális kivitelezésében szoktak külsősök segíteni. Van egy pár tehetséges barátunk és ők segítenek ki néha, de a többi kiadóval kapcsolatos dolgot (szerződések, terjesztés, promo, koncert, mailorder, csomagolás, postázás) mi magunk végezzük saját kezűleg.
Kijelenthető az, hogy ebből egyáltalán nem lehet megélni viszont annál több a respect értéke? Barátságok a zenekarokkal, tisztelet a szcénában, de anyagilag csak ráfizetés.
Éppenséggel meg lehetne élni belőle (volt idő, amikor csak a kiadó volt az egyetlen bevételi forrásom), de ez nem célunk, túl sok kompromisszumot kéne kötni és nagyon rá kellene hajtani a biznisz részére. Mi inkább a művészi oldalát részesítjük előnyben. Anyagilag nem ráfizetés, a kiadó megáll a saját lábán, viszont rengeteg munka, energia és idő van beleölve a dologba. Van egy pár baráti banda, azt nem tudom, hogy mennyire tisztelnek, de többnyire az összes bandával, akivel eddig dolgoztunk jó a viszonyunk.
Volt olyan kiadvány vagy együttműködés, amit utólag megbántatok?
Persze, de nem foglalkozunk a múlttal. Megyünk előre, nincs idő megsértődni, meg az elcseszett dolgokon agyalni.
És mire vagytok a legbüszkébbek?
Talán arra, hogy sikerült egy pár teljesen ismeretlen bandát eljuttatni a megfelelő zenei táborhoz. Például a francia Nocturnal Depression egy teljesen ismeretlen demós banda volt és most meg körbeturnézzák Európát, Dél-Amerikát, nevüket még azok is ismerik akik amúgy szívből gyűlölik az efféle muzsikát, és ebben nekünk komoly szerepünk és rengeteg munkánk volt és talán még arra is büszkék lehetünk, hogy a kiadványaink a sok helyen fellelhetőek a világban.
Kik most a legnagyobb bandáitok egyébként? Melyik kiadványokból fogy a legtöbb?A Siculicidum a legismertebb Magyarországon, ez egyértelmű szerintem.
A Nocturnal Depression az egyik húzó név egyértelműen, egy lemez kivételével szinte az egész diszkográfiájukat mi adtuk ki, rengeteget koncerteznek, ez is sokat segít. Az ő lemezükből adtunk el a legtöbbet, de jól fogynak a lengyel Mord'A'Stigmata és a Siculicidium lemezei is.
Mik a jövőbeli tervek?
A következő lemezek fognak megjelenni nálunk a közeljövőben (hogy milyen sorrendben, azt még mi sem tudjuk): Anniversary Circle új albuma, az új Beyond Light, a Siculicidium második nagylemeze (Hosszú út az örökkévalóságba), az új ND album és egy korai demo cédés változata. Tárgyalunk még egy nagyon tehetséges olasz bandával egy esetleges lemezről, a távolabbi jövőben meg jó lenne a katalógusunk fontosabb lemezeit kiadni a jó öreg bakelit formátumban is és talán mi szervezzük a Grave Desecrator székelyudvarhelyi koncertjét.
Ha már bakelit: nálatok mennyire elítélendő vagy hasznos az mp3 létezése?
Egyáltalán nem elítélendő, újabban az újságoknak (főleg a digitális webzineknek) mi is csak egy linket küldünk jó minőségű mp3 file-okkal, amiket letölthetnek, írhatnak a lemezekről és ha tetszik nekik és igénylik, elküldjük eredeti CD-n is. Engem amúgy nem igazán érdekel a dolog, több ezer lemezes gyűjteményem van, ami érdekel, azt megveszem, de tény, hogy új és ismeretlen bandáknál vagy ismert bandák új lemezeinél én is egyszer belefülelek a neten elérhető mp3 file-okba. Biztosra szeretek menni és amint már említettem, túl sok a banda, egyre kevesebb a pénz, szelektálni kell és erre tökéletes az mp3.
Személy szerint mi a kedvenc formátumod?
Otthon LP: leveszek egy lemezt a polcról, megnézem a borítót, felhelyezem a lemezt a lejátszóra, beállítom a hangzást, lehet vele macerálni, szépen szól, figyelmet igényel. Kocsiban CD, egyszerűen kezelhető, viszonylag kis helyen elfér. Ha olyan helyre utazom, ahova kevés cuccot vihetek magammal, akkor egy usb sticket viszek tele mp3 albumokkal, de van olyan is, hogy öt régi kazettával elindulok és azokat hallgatom egy kis magnón, ha éppen olyan hangulatban vagyok.
Ez egy teoretikus kérdés csupán, de lehet azt tudni, hogy milyen korosztály vesz ma underground kiadványokat? Egy tinédzser metal rajongó mennyire nyúl le mélyre a zenében vajon?
Egyre kevesebb fiatal vesz lemezeket, ez tény. A mai tinik azt hiszik, hogy minden ingyen van, a zene kezd elértéktelenedni. De bízom benne, hogy azért az emberek fognak még lemezeket venni, gyűjteni, mert tárolni egy csomó szar minőségű fájlt az kényelmes, de egyáltalán nem igényes dolog. Akit meg egyszer megérintett az eredeti lemez varázsa, az inkább nem fog minden este benyomni, hanem vesz egy pár számára fontos kiadványt.
Ki lenne az az álomzenekar akinek a lemezét kiadnátok?
Pink Floyd, Joy Division, Darkthrone, Slayer, Beherit, Tormentor.
Burzum? Mayhem? Mennyire fontos a zenék mögötti ideológia számotokra? Vagy csak a zene számít?
A Burzum elfáradt, zeneileg nekem már nem mond semmit, a Belus még rendben volt, de utána elvesztettem az érdeklődésemet. Varg csak beszél, mint egy papagáj, de szerintem már ő sem érti saját magát, a Mayhem számomra csak Attila miatt izgalmas, egyedül a De Mysteriis lemezük tetszik. Az ideológia is számít, hisz a Black Metal nemcsak zene, de ha a zene nem tetszik, akkor a fene megette a mögötte (vagy helyette) lévő ideológiát.
***
Játék az élet, különösen a blackmetalos vagy
Citizen Brick nevű prémium kategóriás lego figurákat gyártó cég újabb lépést tett a népszerűség felé: az új legoemberke egy tipikus blackmetal arc lett. A szegecses alkarvédőn kívül minden fontosabb kellék megtalálható a kis játékon, amiről egy kisgyermekes Immortal- vagy Venom-rajongó apuka csak álmodhat. Természetesen pár nap alatt sold out lett a termék, de ha van a cégben egy kis kurázsi, akkor nagyon gyorsan beindítják az égő legotemplom, lego kecskefej és a Vikernes-bábus gyártósorukat.
