Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Két underground punkzenekar játszott egymás után szerda este a budapesti Trafikban. Egyiknél gitáros nem volt, másiknál meg dobos. Alapvetően egyébként egyik produkciót sem lehet a köznyelvi értelemben vett punk kategóriába besorolni, mivel ezek inkább valamiféle avantgárd alkotásnak tűntek, amiket a nagy hangerő és a nyers zaj testesít meg. (A derTANZ-fotó a zenekar Facebook oldaláról van, és csak dekoráció, nem ezen a koncerten készült.)
Sajnos a derTANZ koncertjének csak a végét sikerült elcsípni, de abból hamar lejött, hogy a basszusgitár-dob-ének kombó free-punk-jazz öndefiniálása meglehetősen helyénvalónak tűnik. A basszusgitárra pakolt kövér torzítások miatt igazából nem is hiányzott a gitárt a néhol egészen kaotikus dalokból, ha egyáltalán annak lehet nevezni azt, amikor csak mindenféle pengetés nélküli zúgás megy. Szerencsére jó hangosan szólt az egész, ezért az üstdobverőkkel felfegyverzett ütősszekcióval kiegészülve kifejezetten jó volt hallgatni ezt punkba oltott kísérletezgetést erre a kb. negyed órára is.
Az est másik fellépője a Broken Cups volt, ahol dobos híján a szintetizátoros dobgép helyettesítette az ütemeket. Az együttes Bandcampjén található zenék kifejezetten jók, ezért evidens volt az élőben tesztelés is. A zenekar kifejezetten tempós, néhol garázshangzású punkzenét játszik. Néhol kicsit hiányzik egy markánsabb gitárjelenlét, de a billentyűs részek kifejezetten feldobják a produkciót. A derTANZ-hoz képest mintha valamivel halkabb lett volna a fellépés, amit mondjuk betudhatunk a dobgépnek. Igazából hiányzik is egy rendes dobos a felállásból annak ellenére, hogy egy szintipunk-csapatba ez nem feltétlenül szükséges. És ha már punk: a hangmérnöki feladatokat ellátó embernek sikerült szinte teljesen a minimálisra csökkentenie az énekes lelkesedését, amikor figyelmeztetés nélkül lehúzta őket, és elmondta, hogy ha még egyszer hozzáveri valamihez a 40 ezres mikrofont, akkor hazahúzhat mindenki a fenébe, őt nem fogja érdekelni.
Innentől kezdve az egész koncert kicsit furcsa fordulatot vett. Az énekes úgy vesztette el a kedvét, mint amikor az iskolában mások szórakoztatására rosszalkodó gyereket csúnyán leszúrja a teremben éppen megérkező osztályfőnök. Így hiába nyúzta a húrokat a gitáros és játszott néhol kifejezetten dögös punkriffeket, a láthatóan sértődött énekesnek annyira elege lett az egészből, hogy az utolsó dal közepénél már elkezdett öltözködni, szétszedni a mikrofont és levonult a színpadról. Pedig a gitáros akkor már egy dobverővel verte a hangszerét, ami annyira menőn szólt, hogy még 20 percen keresztül simán elhallgattam volna.
