Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Yussuf Jerusalem, La Secte Du Futur @ Trafik, 2012.09.19.
Elég könnyű olyankor okoskodni, amikor az ember úgy megy koncertre, hogy igazából halvány lila fingja sincs a fellépő zenekarokról. Így történt ez szerda este, amikor is a Trafikban lépett fel két francia garázsrock zenekar, a La Secte De Futur és a Yussuf Jerusalem. A kisszámú közönség ellenére mindkét együttes kifejezetten fasza, zajos előadást tartott igaz, ez kizárólag a zenére és nem a színpadi jelenlétre értendő. (A fotó nem a budapesti fellépésen készült.)
A múltkori Om-koncert korai kezdése miatti frusztrációról most szó sem lehetett, mivel kissé túl lazára véve a figurát olyan negyed 11 környékére értünk le a Trafikba, ahol akkor még nyoma sem volt a koncerthangulatnak, na meg a zenekaroknak sem. Aztán mire úgy félig - inkább harmadig - megtelt a hely, megjelent a színpadon négy huszonvalahány éves francia, akik úgy néztek ki, mintha a hosszú turnézás során már csak az alvós pólójuk maradt nekik fellépőruhaként. Ez különösen érvényes a billentyűs srácra, aki egy Unicum-reklámfölsőben nyomogatta a Korgját.
Zeneileg legegyszerűbben úgy lehetne jellemezni a La Secte Du Futurt, hogy az amerikai Thee Oh Sees európai unokaöccse, ahol az egy szem női tag billentyűk helyett basszusgitáron játszik, ráadásul az énekes-gitárosnak még a haja is hasonlít John Dwyer bili frizurájára. Túl sok érzelmet viszont a doboson kívül nem igazán lehetett felfedezni rajtuk, ahogy a billentyűst is csak 20 perc után sikerült meghallani először. Ettől függetlenül egy kellemes, kaliforniai garázsrock koncertet nyomott le a francia négyes, aminek még kifejezetten jót is tett az, hogy alig lehetett hallani valamit az énekesből.
Utánuk a Yussuf Jerusalem következett, akik az előző együtteshez képest a pizsipólókat black metal fölsőkre cserélték és eggyel kevesebben is voltak a színpadon. A black metal felsők sem voltak indokolatlanok, igaz ez zeneileg inkább az énekre vonatkozott, egyébként meg a Yussuf Jerusalem - hogy az előző hasonlítgatást folytassam - annyira tökéletes párja az előttük fellépőknek, mint Ty Segall a Thee Oh Seesnek. Lassabb, de hangosabb, széttorzítottabb garázszene, aminek az élvezhetőségéből tényleg csak az a tupírozott hajú, SS-tisztre hasonlító idióta tudott elvenni, aki megállás nélkül néptáncolt az első sorban az együttes legnagyobb megrökönyödésére.
Ettől eltekintve a két francia csapat fellépése abszolút megfelelő kikapcsolódás volt egy átlag szerdai naphoz képest, a maroknyi összegyűlt miatt nem is kellett megrohadnia senkinek a melegtől, de azért a zenészek sem törték össze magukat a hangulatért.
