Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Erre a hétre annyi magyar videó jutott, hogy most kizárólag belőlük csemegézünk az e heti klipmegosztásban. A Mary PopKids a Punnany Massiffal az év egyik - ha nem a - legjobb klipjét készítette el együtt, amiben egy nagy házibuli pillanatait lassították le. Az Irie Maffia Busa Pista vezetésével sújt le a kockafejűekre, amíg a Pluto videójában mindenki a boldogságra vár. A Hippikiller a kiöregedő zenei újságíró kapuzárási pánikjáról mesél, közben a Blahalouisiana ismét az erdőhöz fordult inspirációért. A keményebb vonalas zenék közül a Tango Underground koncertfelvétellel jön, a Dalriada pedig nagyon szeretne a Csík Zenekar bőrnadrágos cimborája lenni.
Pluto - A boldogság várótermében
Vannak olyan dalok, amikhez sokszor magától értetődő milyen videót érdemes forgatni, A boldogság várótermében pont ilyen. Mindenütt unott, kifejezéstelen arcok, élén az énekessel, akinek a kezében még a gitár is érdektelenül szól. A kifejezéstelenség végül akkor éri el a tetőfokát, amikor a kamera végigpásztázza a boldogságért sorban álló embereket abban a bizonyos váróteremben.
Irie Maffia - Utcára kockák
Örömteli kezdeményezés, hogy egyre több hazai reklámcég fedezi fel magának a magyar könnyű zenét, most az Irie Maffia készített új videót a djuice-szal, amiben Busa Pista szövegel az internetes generációról, miközben végigkövethetjük olyan menő fiatalok egy vidám napját, ahogy azt egy kiöregedő reklámszakember képzeli. A videó egész végig erősen reklámszagú még akkor is, ha itt nincs ezerrel a néző képébe nyomva a termék. Helyette ezt megkapja mindenki az utolsó 15 másodpercben a klip végén.
Mary PopKids feat. Punnany Massif - Mosoly
Sokat panaszkodunk amiatt, hogy kevés az igazán ötletes, jól kivitelezett magyar videoklip, a Mary PopKids első videója nem is lehetne erre jobb ellenpélda. A Punnany Massiffal közösen készített alkotás olyan, mintha egy kemény házibuli másnapját örökítené meg, ahol az ott alvó bulizók ébredés után már is folytatják azt, amit este elkezdtek. Rengeteg érdekes, jópofa pillanat kapható el a klipben, amely technikailag magasan kiemelkedik az itthon megszokottól. A lassítások, az azokhoz kitalált jelenetek egytől-egyik szórakoztatóak, pláne amikor feltűnik benne egy Pókembernek vagy Scooby Doo-nak öltözött figura. Így az év vége előtt pár hónappal erős a gyanúnk, hogy ennél jobb magyar videó már nem nagyon fog készülni.
Ahogy a cím is mondja, a Hippikiller régi/új videója egy kapuzárási pánikos rock and roll újságíróról szól, bár ezt nem olyan direkten Hank Moodysan tálalják elénk, hanem telepakolták a klipet mindenféle szuggesztív képpel. Viszont azoknak is szórakoztató lehet, akik mondjuk szedált aggyal nézik végig ezt a négy percet és csak kipeckelt szemekkel folyatják a nyálukat a különböző pszichedelikus képsorokra és a széteffektezett felvételekre. A klip egyébként nem új, a dal viszont az alatta, mármint ez egy új verziója a számnak.
Amikor magyar klipek miatt panaszkodunk legtöbbször az olyan megoldások miatt tesszük, mint amikor egy koncertfelvétel alkotja a teljes videót. Nem az a baj, hogy ezt milliárdszor megcsinálták már mások, mert egy kis kreativitással kilehet ebből is hozni érdekes dolgokat, csak ez keveseknek sikerül A Tango Undergroundnak sem, mert hiába jók a képek, és még a színvilágot is eltalálták, ezen kívül semmi kiemelkedő nincs a videóban. Ez azért is kicsit furcsa, mert nagyon jól nézett volna ki egy rakás ugrándozó ember a színpadon, vagy legalább az énekes kaphatott volna egy komolyabb dührohamot, amitől az egész legalább egy kicsit szórakoztatóbb lehetett volna.
Dalriada - A dudás
A metált népzenével párosítani nagyjából annyira eredeti ötlet, mint a Honfoglalásból vígjátékot készíteni. A Dalriada zenéjéről pedig legyen is elég ennyi, maradjunk a videónál, ami viszont egyáltalán nem rossz. Olyan mintha a magyar folklórba ültették volna Tolkien vagy Martin fantasy világát, miközben az egész alatt valami ormótlan dobgép kerepel, aminek a hangja egy mosógépen hagyott konzervdoboznyi kavicsra hasonlít. A digitális utómunkát viszont mindenképpen dicsérni kell, mert akadnak benne ügyes és profi megoldások még akkor is, ha képtelenek vagyunk elvonatkoztatni a Magyar Vándor című borzalomtól a zenészeket látva.
