Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
„Arcomat előled pirulva takarom, jövő hét kedden is magamat másnak adom!” Három év kihagyás után újból koncertezik a kilencvenes évekbeli budapesti underground alapzenekara, a Csókolom. Továbbra is lesz cekker és nagykabát a koncerteken? Hogyan került Ujj Zsuzsi alkotása a londoni Tate Modernbe? Érdemes volt elszökni a keleti blokkból egy csónakkal? Ezekről, valamint a színpadi mozgás sarkalatos kérdéseiről beszélgettünk az együttes arcpirítóan közvetlen dalszövegeit jegyző Ujj Zsuzsi énekessel és a Hajtás Pajtás-alapító Tóth Zoltán Spenót gitárossal, aki azt is elárulta a Lángolónak, mi lesz a Puszi együttessel, amit időközben elkezdett a Csókolom maradék tagjaival. (Fotók: Barakonyi Szabolcs)
Melyikőtök ötlete volt, hogy ismét legyen Csókolom-koncert?
Spenót: A Puszival sokat koncertezünk, de nekem ez is kevés. Ezért hívtam fel Zsuzsit.
Ujj Zsuzsi: Én meg rábólintottam, mivel szeretem Spenótot.
Komolyabb underground múltatok volt már a nyolcvanas években is. Emlékeztek még rá?
Ujj Zsuzsi: Nekem nem volt underground múltam.
Spenót: A fotózás.
Ujj Zsuzsi: Az volt, igen, 1986-tól 1991-ig. Úgy ismertük meg egymást. Én csak ilyen tőmondatokban tudok válaszolni.
Akkor úgy alakítom a kérdéseimet, hogy hosszabban kelljen rájuk válaszolnod. Tehát a fotózás kapcsán találkoztatok.
Ujj Zsuzsi: Volt egy kiállításmegnyitó a Liget Galériában 1987-ben, ahova te [Spenót] véletlenül odakeveredtél. Kellemesre sikerült, jó hangulatú három órán keresztül tartott. Ott volt Vető János, Gasner János és Digó [Nagy István] is. Először lement az, amire a kiállítás kapcsán gondoltunk, aztán nekiálltatok zenélni. Ezen felbuzdulva lett egy kiállítászáró is, ahol együtt zenéltünk Szinivel [Szineg Ildikó], a Kampec Dolores basszusgitárosával, és már te doboltál abban a felállásban.
Ebből hogyan alakult ki a Csókolom?
Spenót: 1993-ban kezdtünk.
Ujj Zsuzsi: Közben eltelt pár év. Te akkor még nem tudtad, hogy fogsz-e még zenélni Bárdos Ágival.
Spenót: Egy Zalka Imi nevű fotográfus srác állt össze egyszer csak Zsuzsival, mert akartak egy együttest. Elhívtak engem meg Babler Hédi svájci filmrendező csajt, aki dobolt, csak épp elég rosszul, ezért szereztünk helyette másvalakit, Neményi Zsoltot, és elkezdtünk próbálni.
Ez akkor történt, amikor még az Ági és a fiúkban játszottál?
Spenót: Hol az Ági és a fiúkban, hol az Európa Kiadóban.
Miért nem maradtál ezek közül valamelyik zenekarban?
Spenót: Azért nem, mert volt egy csavar a dologban: Ágival nem csak együtt zenéltünk, hanem jártunk is. Azaz hol jártunk, hol nem. Legalább öt-hat évig folyt az, hogy csak akkor működött a zenekar, amikor szerelmesek voltunk. Zsuzsiék akkor jöhettek be a képbe, amikor épp nem jártam Ágival.
Ujj Zsuzsi: Akkor már el is menekültél az országból.
Spenót: Csak olyankor tudtam más zenekarban játszani, amikor nem jártam Ágival. Letépte a fejem, ha más nőre, vagy más zenekarra néztem, és elintézett. Sokat verekedtünk. A Liget Galéria kiállítászáró koncertje után már nem jöttem vele össze. Azzal sikerült teljesen lezárni a kapcsolatunkat, hogy beültem a Trabantomba, elmentem Bécsbe, onnan Kölnbe, majd Berlinbe, aztán Spanyolországba, végül a Kanári-szigetekre. Jó másfél évet csavarogtam.
Ujj Zsuzsi: Zenélni sem akartál már utána. Nem akartál a kezedbe venni elektromos gitárt sem. Ennek az első kazettánkon nyoma van, mert nagyon sok dalt akusztikus gitáron játszottál.
Spenót: Akkor kezdtem el nejlonhúroson játszani, amikor Spanyolországban utcazenéltem. Klasszikus gitároztam, megtanultam kottát olvasni, flamencót játszani.
Az első gitárleckéidet viszont Tátrai Tibortól kaptad.
Spenót: A mostohafaterom üzemvezető volt az Alfa moziban, ahol nagyon sok koncertet adott a Generál. Közel laktunk a mozihoz, és a koncertek után följöttek hozzánk, néha ott aludtak. [Tátrai] összehaverkodott a mostohafaterommal, és amikor jött, hozott gitárt, és tudtam vele játszani. Később már én is fölmehettem hozzájuk. Akkor is ő volt a legjobb, és most is az.
Úgy tudom, Lengyelországból van egy még kalandosabb történeted.
Spenót: Két csávóval meg egy csajjal – az Embersport meg a Neurotic tagjaival – kimentünk Varsóba 1984 körül, csak úgy csavarogni. Kivittünk pár ezer forintot, és abból egy ötcsillagos szállodában laktunk meg menő éttermekbe jártunk, szóval laza bulizás ment. Solymár Árpi, az Embersport gitárosa kitalálta, hogy jussunk ki valahogy a csajához, aki akkor Párizsban volt. Mivel csak piros útlevelünk volt, azt találtuk ki, hogy fölmegyünk Szczecinbe, és átevezünk Svédországba. Szereztünk egy csónakot, csomagoltunk kaját, vitamint meg ivóvizet, azaz komolyan berendezkedtünk egy hosszabb tengeri útra, és elindultunk Svédország felé ebben az egypárevezős ladikban. Csupán két kilométerre lehettünk, amikor egyszer csak azt vettük észre, hogy egy hatalmas hadihajó állt elénk, és ránk meresztették a géppuskáikat meg a kurva nagy reflektoraikat. Nem tudtuk, hogy egy hadikikötő mellől indultunk el. Lecsuktak minket. Ott voltunk három hónapot a sitten, elkülönítve egymástól, először kisebb, tengerparti börtönökben, végül Varsóban. Akkoriban nagyon sok lengyelpiacos ült magyar börtönökben, és a honfitársaik ezt meg akarták valahogy bosszulni. Úgy tűnt, hogy ott akarnak minket tartani. A vád nem is az illegális határátlépés, hanem a csónak eltulajdonítása volt. A mamám jóban volt a Krassóval [Krassó György], fölhívta, és a Szabad Európán szólt a hír, hogy a lengyelek ártatlan gyerekeket tartanak börtönben. A mamám is kijött, és sikerült elintézniük, hogy hazahozzanak bennünket. Később elmeséltük a sztorit Sőth Sándor filmrendezőnek, aki Bereményi Géza forgatókönyve alapján egy az egyben meg is filmesítette a történetünket. (A filmet Potyautasok címmel mutatták be 1989-ben – N. M.)
Ujj Zsuzsi: Nagyon sokáig nem is volt utána útleveled.
Spenót: Emiatt nem mehetett az Európa Kiadó nyugatra. Erdős Péter sem tudta elintézni, hogy kiengedjenek, a Jenőék [Menyhárt Jenő] meg szolidárisak voltak velem.
Honnan jött a Csókolom név?
Spenót: Senkinek nem jutott eszébe semmi más, csak olyanok, mint a Gyémánt, végül én voltam a legerőszakosabb, és keresztül tudtam vinni a többieken a Csókolom nevet.
Ujj Zsuzsi: Felmerült még az Atom és a Hajópadló is. Nekem sose tetszett a Csókolom, de meg lehet szokni.
Milyen perspektíva volt abban, hogy zenekart alapítottatok a kilencvenes évek elején?
Ujj Zsuzsi: Én szimpla önmegvalósításból tettem. Egy csomó dalom a fiókban hevert, és Zalka Imi barátunkkal rájöttünk, hogy nagyon unjuk a banánt. Ő csajozás helyett, én meg pasizás helyett vágtam bele.
A zenekar indulásával egy időben alapítottad öcséddel, Géresi László basszusgitárossal a Hajtás Pajtás futárszolgálatot. Hogyan fért meg egymás mellett ez a két elfoglaltság?
Spenót: Egyáltalán nem befolyásolta, ugyanúgy tudtunk próbálni és koncertezni. Akkoriban nagyon erős voltam, napi száz-százötven kilométert tekertem. A csuklóm is bírta, az ujjaim is bírták. Ittam, drogoztam, zenéltem, bicikliztem, pörgettem a bizniszt, csak Zsuzsi és Zalka Imi féltettek. Azt mondták, ebbe a biciklis hülyeségbe kár energiát feccölni. Próbáltak lebeszélni olyanokkal, hogy „távolságok vannak”, meg „rossz időben nem lehet bringázni”, de nem sikerült nekik.
Él-e még a 202-1831 telefonszám, ami az első kazettátok címe is volt?
Ujj Zsuzsi: Igen. Kellett valami bemutatkozó anyag. Spenót nem lakott éppen sehol, ez a vezetékes telefonszám volt az egyetlen modern dolog körülöttünk, amin el lehetett minket érni. Azt gondoltuk, ha elkezdjük osztogatni a kazettát, akkor majd meghívnak minket koncertezni, és fizetnek, mint a fejőstehén. Az elején kis matricákkal ragasztottuk rá a kazettákra a telefonszámot, később aztán jött Hollós Péter, aki pénzt fektetett a zenekarba, és lett a kazettának gyári változata is.
A dalszövegeid hogyan születnek?
Ujj Zsuzsi: Mostanában már sehogy. Általában a szerelem adott inspirációt. De ez már jóval megelőzte a zenekart, 1981-ben írtam az elsőt. Szerelmes voltam Digóba, akinek az volt az elképzelése, hogy zenélni fog, ezért neki kezdtem el dalokat írni. Ehhez képest csak 1993-ban vettük föl őket. Zoli [Spenót] is nagy inspirátor volt, de az mindig nehezebb volt, amikor az ő zenéjére kellett szöveget írnom. A világválság és a politika soha nem motivált engem, csak a férfiak, a szerelem, meg a költészet.
Ahhoz mit szólt a közönség, amikor gátlások nélkül kezdtél énekelni a kielégítetlenségedről?
Ujj Zsuzsi: Gátlások nélkül pedig nem nagyon tudtam. (nevet)
Helyesbítek: sokaknak úgy tűnt, mintha a mikrofon előtt megszabadultál volna a gátlásaidtól.
Ujj Zsuzsi: Szerintem ez pont azt leplezte, hogy úgy be voltam szarva az izgalomtól, épp csak egy hokedlit nem toltak alám. Nem néztem föl, de nem azért, mert úgy gondoltam, hogy ezt így kell csinálni, hanem valószínűleg kifutottam volna a világból, ha háromnál több embert látok magam körül. Eleinte nem is volt nagy közönségünk, szerencsére ők mind a barátaink voltak, akikre rá lehetett nézni. Nagyon sokan kifogásolták, hogy milyen az előadói stílusom, még Zoli is.
Megpróbáltál ezeknek az elvárásoknak valaha is megfelelni?
Ujj Zsuzsi: Mondhatjuk. Elkezdtünk például figyelni arra, hogy Zoli ne abban a ruhában álljon a színpadra, amiben elesett a biciklivel, én pedig ne abban, amit kiszaggattam a gyárkapun kifelé jövet. De ezek csak apróságok. Eleinte nehezemre esett, hogy mozogjak a színpadon, de ha jó volt a hangulat, akkor könnyen ment. Ha Zoli nem szól, magamtól nem jutott volna eszembe, hogy az énekesek és a muzsikusok táncolnak is a színpadon. Eleinte háttal álltam a közönségnek. De most már nem vagyok kapucniban. Az is csak a félszegségem miatt volt. Nem gondoltam arra, hogy erre is oda kell figyelni.
Fotók: Barakonyi Szabolcs
Azt a titulust maradéktalanul el tudod fogadni, ha énekesnőnek nevezlek?
Ujj Zsuzsi: Már igen, de inkább lágerénekesnőt mondanék, ha lehet humorizálni. Nekem a szöveg a fontos, és magamtól nem is lennék énekes, ha nem írtam volna dalokat. Most már merek mást is énekelni, például népdalokat, de soha nem voltak énekesnői ambícióim.
Az miért van, hogy néha eltűnik a zenekar, aztán újból felbukkan?
Ujj Zsuzsi: Ilyen eddig csak egyszer fordult elő szerintem.
Spenót: Talán volt máskor is, mikor elkezdtek megszületni Szentendrén a gyerekeim, Joli és Milus, akkor előfordultak egy-két éves szünetek.
Ujj Zsuzsi: De legutóbb is azért történt, mert köztünk volt egy konfliktus, személyes okokból. Ez nem ciki, mert megesik.
Közben mivel foglalkoztatok?
Spenót: Az utóbbi négy évben a gazdasági világválsággal és a Hajtás Pajtással foglalkoztam. Közben elhagyott a feleségem, új életet kellett kezdenem, és a Csókolom maradék tagjaival elkezdtük a Puszi együttest. Kerestünk énekest, de nem vált be senki, ezért megegyeztünk a többiekkel, hogy megpróbálunk szövegeket írni. Eleinte nehezen ment, szar dolgok születtek, de mostanra már beért, és mivel nagyon sokat koncertezünk és próbálunk, megtanultunk énekelni is. Többé nem szeretnék kizárólag csak gitáros lenni, sőt ha találnánk egy legalább olyan jó gitárost, mint amilyen én vagyok, akkor leraknám a hangszert, és csak énekelnék. Szeretnék egy olyan mikrofonállványt, ami egyenes, mint Mick Jaggeré vagy Iggy Popé, mert azzal lehet játszani. A gitár odanyom a földhöz, nem lehet tőle rocksztárkodni.
Ujj Zsuzsi: Én semmit nem akartam csinálni. Elegem lett, elfáradtam, kiábrándultam.
Miből ábrándultál ki?
Ujj Zsuzsi: Az emberekből. Elfogyott az energiám. Azzal kellett foglalkoznom, hogy napról napra megéljek. Kétszer voltam súlyosabb ideig munkanélküli, és nem vagyok sztahanovista, de ez megviselt. Előtte mindig olyan munkahelyeken dolgoztam, ami kreativitást igényelt. Jól éreztem magam a Balázs Béla Stúdióban, voltam a Fekete Doboz Alapítványnál, most pedig a Karaván Művészeti Alapítványnál dolgozom, de ha lenne pénzem, akkor nem igyekeznék oda mindennap. Muszáj megélni, és ez elvonja az energiáimat. Ezért nem akartam már zenélni sem. Volt egy billentyűs lány, Takano Kaori, akivel kettesben folytattam, de egy idő után már nem működött a dolog. Egyetlenegy új számot írtam akkor, azóta semmit. Miután Kaorival szétmentünk, Darvas Kristóf szólt, hogy zenéljünk együtt. Vele gyakorlatilag konfliktusmentes a kapcsolatom, ami nekem elég sokat számít, de egyikünk sem egy ambiciózus ember, és amit megengedünk vagy elnézünk egymásnak, normális helyeken valószínűleg nem működne. Nem szervezünk magunknak koncerteket. Ha hívnak, akkor elmegyünk, de én többet nem is tudnék vállalni, mint amennyi történik.
Az egyik képedet pár hete állította ki a londoni Tate Modern a jövő március végéig nyitva tartó tárlatán, ez azért elég jelentős történés.
Ujj Zsuzsi: Hat éven keresztül foglalkoztam fényképezéssel. Voltak elképzeléseim, de a fotótechnikához nem értettem annyira, viszont Halas István és Várnagy Tibor segítettek nekem. Közeledett a rendszerváltás, egyre többen jöttek külföldről is, akik közül sokan látták ezeket a képeket, csak épp nálunk nem érdekelt senkit. A Liget Galériában mutatták be őket egyszer. A most kiállított fotó egy 1986-ban készült széria egyik darabja, és címe is van: Trónusos. Ezt is el kellett valahogy nevezni, mint a Csókolomot. Három évvel ezelőtt volt Bécsben egy nagy kiállítás, ahol egy magyar művészettörténész ajánlása alapján három képemet is bemutatták. Az ott készült kiállítási katalógusból válogatta ki a Tate Modern ezt az egy darab képet. Ez nagy elismerésnek számít. Jó dolog, hogy összejöhettem megint egy csomó normális emberrel, és elmentem Londonba is. Ilyen szempontból megérte.
Lesz-e új Csókolom-lemez?
Spenót: Nincs miből. Húsz-harminc éves számokat játszunk. Zsuzsi pedig nem ír új dalokat.
Ujj Zsuzsi: A fiúknak több energiájuk van, úgy veszem észre. Fiatalabbak vagytok nálam. Én nem akarok semmi kényszert magam körül.
Spenót: Szerintem ezentúl évente egy-két koncertünk lesz. Közben pedig csinálom a Puszit, és véletlenül belecsöppentem egy reklámzeneszerzői megbízásba is, ezzel is szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Összehaverkodtam a Vajdai Vilmossal is, aki a Táp Színházat csinálja, és ott is játszunk két előadásban, a Minden rossz varietében és a Jövedelmező állásban.
Ujj Zsuzsi: Én a Csajka zenekarban is énekelek egy ideje, és szeretem, nagyon eklektikus a repertoárunk. Szinte csak csajok vagyunk a zenekarban, egyedül a gitárosunk férfi, de az ő szövegeivel és melódiáival teljességgel azonosulni tudok.
Koncertdátumok:
Puszi – december 24., Mika Tivadar Mulató
Csókolom, Puszi – december 28., Fáklya Klub
Csajka – december 30., Pepita Ofélia
Puszi – december 30., Kazimír Ház
Csókolom – január 19., Millenáris Teátrum
