Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Bár gyakorlatilag már 2011. december 14-e óta működik a Budapest Hard Rock Cafe, az ünnepélyes megnyitóra május 18-ig kellett várni. A Hard Rock International megnyitóinak kötelességük nagyot szólni, így volt ez a Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán is: gitártörés, jótékonysági akció, Fun Lovin' Criminals-koncert.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A héten csupa olyan magyar videó érkezett, amik bőven a jobbak közé tartoznak, így csupa öröm volt az életünk. Ilyen a Karmapolis autózása, a Naughty Ponies színházi castingja, a Meszecsinka mozgó csendélete és a Sunbabiez videója is. Mellettük megnézhetjük megint mit művelt Jack Black a Tenacious D-vel, mi köze van Akonnak a ketrecharchoz és hogy ki lesz az új Justin Bieber. Mellettük három elektronikus zenei produkció is helyett kapott, Savant megmutatja, hogyan érdemes low budgetből dolgozni, a SpectraSoul szakít drum and bass-es hagyományaival, az olasz Fare Soldi pedig fotogénnek semmiképp sem nevezhető emberekkel rázatja a hátsóját.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Már említettük itt a Lángoló Gitárokon, hogy a huszadik Sziget alkalmából a fesztivál nosztalgiázós blogot indít a mienkasziget.hu címen, ahová bárki feltöltheti az elmúlt 19 év alatt felgyülemlett emlékeit. Nem új dolog ez, 10 évvel ezelőtt már jelent meg egy ilyesmi Nagy Sziget könyv – tíz év hév címmel Jávorszky Béla Szilárd szerkesztésében (a hírek szerint idén is lesz hasonló), amiben sokan elmondták első szigetes emlékeiket. Például Sebők János is írt a könyvbe, ezt idézzük most fel a hajtás után, ahol még játékot is talál a kedves olvasó két darab páros Sziget-napijegyért.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mi az amit a karszalagunk után először megkaparintunk a Szigeten? Nem, nem az első korsó sör, (bár ezt valószínűleg sokan cáfolnák), hanem a programfüzet. Tegye fel a kezét, aki volt valaha a Szigeten, és nincs otthon neki emlékben legalább egy programfüzet! Így a huszadik Sziget táján pont aktuális visszanézni az elmúlt majd' két évtizedre, ezt pedig legkönnyebben a füzetek lapozgatásával lehet. Ennek segítségével talán több emlék rohan meg minket annál, mint hogy hogyan hagytuk ott a Green Day koncertjét, hogyan felejtettünk el elmenni Oasisre, hogyan néztünk fanyalogva a Guano Apest, mennyire kacagva lestük Shane MacGowan fogatlan, merevrészeg arcát vagy hogy hogyan csajoztunk inkább a Therapy? főzenekaros bulija helyett. Egy hónappal ezelőtt itt a Lángoló Gitárokon elindítottunk egy négyrészes sorozatot, amiben az idei, 20. Szigetig hátralévő összes hónap huszadik napján közzéteszünk öt-öt programfüzetet pdf formátumban. A hatalmas sikert aratott első adag (1993-1997) után itt az 1998-2002-ig tartó rész, és ezeknél már a minőség miatt sem reklamálhat senki. Klikk a továbbra nosztalgiázáshoz!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Állandó olvasóink bizonyára ismerik a Black Sabbath-szappanopera minden állomását, aminek központjában a méltánytalan szerződés miatt sajtóhadjáratot folytató Bill Ward dobos áll, aki nem volt hajlandó elvállalni a három idei koncertet, mert nem kapott korrekt ajánlatot. A ma este, Birminghamben, Ward helyén Ozzy Osbourne dobosával, Tommy Cluefetosszal visszatérő csapat először csak minimálisan reagált (illetve lényegében nem is reagált) a zenész titokzatos vádjaira, majd pénteken úgy megalázta, ahogy csak tudta: a zenekar hivatalos honlapján lévő összes fotóról leszedték Wardot, de ezt úgy tessék elképzelni, hogy még a mindenki által ismert klasszikus képekről is. Szerencséjükre amúgy a legtöbb Sabbath-fotón a szélén ácsorog Ward, így sokat nem kellett a képeken dolgozni. Talán a készülő új lemez örömére újra kiadják majd a régi albumokat is, ahol Bill Ward helyett megkérnek majd mást, hogy dobolja fel utólag a részeit. Ozzy már úgyis megcsinálta ezt a sávletörlős-újrafelvevős trükköt az egyik szólólemezén, szóval van gyakorlata.
FRISSÍTÉS: A zenekar kiadott egy közleményt, amelyben jelzik, hogy Ward maga kérte, hogy vegyék le a fotókról az idei három koncert idejére, mert az eredeti képekkel azt a hamis illúziót keltették volna, hogy ő is fel fog lépni majd ezeken.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Az alábbi sztorikat minden valószínűség szerint már többen is ismerik a Lángoló Gitárok olvasói közül, de "az újszülöttnek minden vicc új" alapon talán érdemes időről időre elővenni ezeket. Merthogy biztos akad olyan is, aki eddig nem tudott a groupiedirt.com nevű oldalról, ami egyfajta adatbázisként funkcionál, ahol összegyűjtötték az előadók körül szorgoskodó hölgyek történeteit a különböző zenészek szexuális szokásairól. Persze azért hiteles forrásként semmiképp sem tekinthető, de az például a szavahihetőség szempontjából igen sokatmondó, hogy még a coming outja előtt írtak az egyik N'Sync-tag homoszexualitásáról. A terjedelmes írásból kiemeltük a legérdekesebbeket, amelyek között megtudhatjuk melyik rockzenésznek van a legkisebb szerszáma, melyik zenekar játszott análvadászatot a rajongóival vagy melyek azok az előadók, akik mindkét kapura játszanak. Fontos megemlíteni, hogy az oldal 2002-ben frissült utoljára, tehát lehet azóta sokat változtak az adott személyek. Minderre egyébként a Buzzfeed hívta fel a figyelmünket csütörtökön, köszönjük nekik.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ha Donna Summer, akkor I Feel Love. A Giorgio Moroderrel készített legendás felvétel annak idején, '77-ben felkavarta a tánczene világát és azóta sem ment ki a divatból. Madonnától a Red Hot Chili Peppersig rengetegszer dolgozták fel, remixei összeszámolhatatlanok, az eredetit ma sem ciki lejátszani egy modern tánczenei buliban. A lapozás után a számtalan feldolgozás és remix közül mutatunk néhányat, és persze az eredetit sem hagyhattuk ki.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Jack White Buzz Aldrin űrhajóssal való beszélgetése során megemlítette (amellett, hogy zenét küldene a világűrbe), hogy nincs megelégedve azzal, hogy a Guinnes Rekordok Könyve megfeledkezett a 2007-es White Stripes-koncertről, amely szerinte mindenidők legrövidebb koncertje. A NME azonban utána járt a dolgoknak és sikerült választ kapniuk a Guinness Rekordokól, miszerint 2009-ig valóban a White Stripesé volt a világ legrövidebb koncertje, csak utána az egész kategóriát törölniük kellett, mivel onnantól kezdve rengeteg ember jelentkezett náluk, hogy sikerült a Jack White-éknál is rövidebb fellépéssel előrukkolniuk, csak azt azonban nagyon nehéz megállapítani, hogy meddig lehet egyre rövidebb egy alkotás, ezért szüneteltetik a legrövidebb dal, vers és koncert kategóriát. A lapozás után érdemes megnézni azt a bizonyos 2007-es White Stripes-koncertet, garantáltan nem fog sok időt elvenni senki életéből.
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Beastie Boys-tag halála óta a létező összes fórumon beszéltek már arról, MCA milyen hatással volt a zenére és vele együtt az emberekre szerte a világon. Azonban az tényleg csak legritkább esetekben fordul elő, hogy egy szenátusi ülésen egy kormányzó külön felszólalásban emlékezzen meg egy nemrégiben elhunyt előadóról. Squadron szenátor (ilyen névvel egyébként bűn nem a rap- vagy elektronikus zenei szakmában tevékenykedni) egy több mint három perces beszédben emelte ki Yauch fontosságát New York kultúrájára nézve, megemlítve Tibettel kapcsolatos aktivizmusát és a független filmeket forgalmazó cégét. A politikus felszólalása az állami törvényhozó testület ülésén rövid időre leállította a tanácskozást, ezzel megemlékezve az idén, nem sokkal halála előtt együttesével a rock and roll halhatatlanjai közé is beválasztott zenészre. A hajtás után a képviselő beszéde látható.