Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Voivod – Target Earth
(Century Media)
Már az is csoda, hogy az alapító-gitáros, Piggy 2005-ös halála után új Voivod-lemez jelent meg (a Piggy megmaradt dalaiból készült Infinit most hagyjuk). Az meg még nagyobb csoda, hogy a Target Earthre tulajdonképpen egy rossz szavunk sem lehet. Ha a heavy metal egyik leginkább progresszív és kevesek által értékelt zenekara újat már nem is tudott mutatni, de legalább a meglévő tekintélyét sem rombolta le.
A Voivoddal sokáig az volt, hogy valamennyi lemeze a meglepetés erejével hatott. A Rrröööaaarrr viszonylagos összeszedettsége a War And Pain káosz-punk-thrashéhez képest; a Killing Technology tökélyre fejlesztett sci-fi thrashe; a Dimension Hatröss művészmetálja; a Nothingface Pink Floyd-ozása; az Angel Rat hirtelen egyszerűsége; a The Outer Limits letisztult art rock/metalja; az énekesváltás utáni Negatron váratlan durvasága; aztán a régi és az új hangzások arányos keverése a Phoboson – mind-mind izgalmas és érdekes szakaszt jelentett egy végig egyenletes fejlődéstörténetben.
Amikor visszajött Snake, az alapító-énekes, a Phobos utáni, 2003-as cím nélküli albummal valami megtört, vagy inkább véget ért: a Voivod progresszív metálcsapatból egy megbízhatóan jó zenéket készítő bandává vált. Ekkor még élt Piggy, akit 2005-ben, az egy évvel később megjelenő Katorz készítése közben elveszítettünk, ám a csapat egyik kreatív agya annyi témát halmozott fel az idők folyamán, hogy egy újabb teljes CD-re (Infini) futotta az ötleteiből. Ennek megjelenésével párhuzamosan történt, hogy az utoljára a ’91-es Angel Raten basszusgitározó, szintén őstag Blacky váltotta Jason Newstedet. Így újból együtt volt a három régi barát, Away (a dobos), Blacky és Snake, akik nyilván nem kevés dilemma után úgy döntöttek, folytatják. Piggy utóda Chewy, azaz Daniel Mongrain lett. Ahogy akkoriban is írtam, ha az Infini után befejezik, gyakorlatilag tökéletes életművet hagynak hátra, de ha nem, azt is tiszteletben kell tartani, mert ennyit megérdemelnek.
A Target Earth a tervezetthez képest némi késéssel érkezett, négy év szünet után, és igazából nincs baj vele, túl azon, hogy semmi olyat nem tartalmaz, amit ne hallottunk volna már a Voivodtól. Ez utóbbi nagyon lényeges, a Voivod ugyanis továbbra is csak és kizárólag önmagára hasonlít. Az a zenei univerzum, amit három évtized alatt létrehozott, a különféle ki- és letérők ellenére is annyira egységes és egyéni, hogy semmilyen egyéb hatás befogadására nincs szüksége. Ahogy az kiszámítható volt, a dalok a legnagyobb sikereket jelentő Dimension Hatröss–Nothingface korszakra emlékeztetnek, de végül is így volt ez már az utóbbi lemezeken is. Piggy egészen kivételes gitárhangzása és -technikája ugyan pótolhatatlan, de a Target Earth száz százalékig Voivod, amibe azért előzetesen nem mertem volna nagy tétben fogadni.
Az elmúlt hónapokban sorra napvilágot látó számok persze már jelezték, hogy nem lesz gond, sőt még némi várakozást is gerjesztettek, mert a majd’ 8 perces, komplex Mechanical Mind, a 6 perc fölötti címadó és a legdirektebb, thrashes refrénű Kluskap O’kom kifejezetten jól sikerültek. Felületesen hallgatva azt az istenkáromlást is megengedte magának az ember, hogy kimondja: szinte nem is hallatszik, hogy nem Piggy gitározik. (Belemélyedve azért már rögtön a nyitó Target Earth szólója árulkodik arról, hogy ez lehetetlen.) A teljes album annyival árnyalja a képet, hogy akad még több hasonlóan kellemes darab, köztük az akusztikus gitárral induló, majd felgyorsuló, tipikusan snake-es dallamokat felvonultató Empathy for the Enemy, a franciául elénekelt Corps Étranger, vagy éppen a lemez szerintem legkiválóbb része, az egymás után következő, jobbnál jobb riffeket voivodos könnyedséggel összeillesztgető, igen hangulatos Warchaic, Resistance kettős. Ám olyan igazi „húzósláger”, valami tényleg nagy dobás – mint mondjuk a Voivod leghíresebb száma, a Tribal Convictions a Dimension Hatrössön – sajnos nincs. Ahogy már nem volt az utolsó három albumon sem. A Target Earth egyik dala sem gyalázza meg az életművet, és nem is tesz hozzá sokat az újdonságán kívül.
Sok mindenkinek ajánlható ez a lemez. Azoknak például, akik esetleg kihagytak öt-tíz-tizenöt évet a Voivod munkásságából, és most szeretnék megtudni, hol tart éppen a zenekar; nekik jó érzés lesz visszaszokni rá. Aztán azoknak is, akik ismerkedni akarnak ezekkel a furcsa kanadai szerzetekkel, mert a Target Earth alkalmas arra, hogy kedvet csináljon a régi klasszikusokhoz. Azok se lépjenek túl rajta, akik szerint Piggy nélkül nincs Voivod, mert van. Csak a mindvégig a Voivoddal tartó kevesek érezhetik kicsit vékonyabbnak, ami az új albumon hallható, de ők meg szeretik annyira a zenekart, hogy így is felhőtlenül élvezzék, meg különben is: így, ilyen zenét úgysem játszik senki más.
