2013.02.22. 08:54 – Kováts Áron

Méteres hó alatt - Der Tisch-interjú Tisch Bálinttal

Megújult a Lángoló!

Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!

Lehet-e annál jobb döntés, amikor valaki eljut arra pontra, hogy innentől kezdve csak olyan zenével foglalkozik, amit kompromisszumok nélkül egy adott pillanatban magáról hámoz le? Az más kérdés, hogy ezt elhatározhatják olyanok is, akik aztán nem képesek megvalósítani, csak a tenyerük izzad. Tisch Bálint viszont nem izzad, nem alszik és nem is eszik, de cserébe ügyes. Több zenekar és még több produceri meló után Under 1 Meter Snow albumára már a külföldi electro szcénában is többen hegyezik a ceruzájukat. Tánc, bugyi, pénztárca: itt a Der Tisch.

Szoktál te aludni néha? Úgy tűnik mindenki arra törekszik, hogy napi harminc órát legalább fent legyél.
Komoly? Néha, de tényleg csak néha. Egy hét után az ember úgy dönt, hogy elfárad, és akkor muszáj tartani egy pillanatnyi standby állapotot.

Mivel töltötted az elmúlt hetet?
Csütörtökön indult a hét, egy zenekar lemezét rögzítettem, nagyon hangos volt, fejfájdító. Ezért eltörtem a memóriakártyát, hogy ne kelljen velük többet foglalkoznom. Meg egy korsó sört is, de azt a kérdésed előtt egy negyed órával.

Hagyjuk most ezt a hetet és más lemezét, hiszen a tied miatt vagyunk itt. Bennünk mi fog eltörni, ha magunkhoz vesszük ezt az anyagot?

Valami a gerincvelő környékén. Szeretném azt elérni, hogy ideiglenesen lebénuljon mindenki, aki ezt meghallgatja, mert akkor legalább értem, hogy miért nem jönnek koncertre.

Ennél a zenénél a koncert a lényeg, te erre helyezed a hangsúlyt?
Nem. Szerintem ez egy annyira stúdiós attitűd, hogy sokkal inkább fontos az, hogy az ember otthon, vagy az adott környezetben ahol akar, hozzáférhessen és élvezze, mint egy koncert szituáció, ami igazából a partyról szól, és nyilvánvalóan ennek az eszköztárával kell hatni, de ez egy másfajta közeg. Az alapvető lényege a zenehallgatásban rejlik, ami a legkevesebb esetben irányul koncertre.

Ha már a hallgatásról és a részvételről van szó, ennek a műfajnak itthon még nincs képviselője. Ez egy oldalról nehézségeket is okozhat, másfelől viszont a te malmodra is hajthatja a vizet. Hogy fog ez működni meg mitől?
Úgy kéne kezdeni, hogy dedikált kosmodischez párosítom a tele shopnál és mindenképpen elérhetővé tenni olyan pontokon, ahol az összes ott árult turmixgép, melltartó, szuperzokni is kapható.

Meg persze Horst Fuchs is szerepelhetne legalább az egyik klipben.
Ez alap, másképp egy darabot sem tudnánk eladni belőle.

Tehát sütés-főzéshez legalább annyira ajánlható, mint felmosáshoz, vagy fogyókúrához?
Fogyókúrázni jó, az biztos. Én például nem eszem, nem alszom és mégis viszonylag ritkán van szükség „utánpótlásra“. De én még mindig azt mondom, hogy ha Horst eladja mondjuk tizennégyezer forintért a lemezem, akkor kapnak belőle rögtön kettőt, meg egy késkészletet, hogy kéznél legyen ha nem tetszene a cucc.

Könnyen előfordulhat, hogy nyugdíjasokból és lelkes háziasszonyokból fog állni a rajongótáborod.
Remélem igen, de főleg a fiatal rokkantnyugdíjasokra számítok. Most elég bonyolult harmincas rokkantnyugdíjassá válni, de én nagyon igyekszem, hogy ez megtörténjen. Nem utolsó sorban össze lehetne kötni a kampányt a 104-el, például hogyan mennek haza az emberek koncertről? Mentővel.

Lelkileg hogyan tudsz te elszámolni magaddal?
Lelkileg elég megterhelő, de igyekszem a felszínen maradni. Ebben biztos lesznek követőim.

Under 1 Meter Snow a lemezed címe. Miért van ennek angol címe, minden track angolul fut?
Alapvetően igen. Az angol az elektronikus popzene nyelve. Magyar nyelvű dalokat akkor van értelme írni, hogyha olyan dolgokat akarsz közölni, ami erre a közegre vonatkozik. Viszont azt meg csak magyarul lehet. Milyen életérzés Budapesten, vagy ugye annak vonzáskörzetében élni.

Milyen érzés a vonzáskörzet?
Figyelj, én sem voltam mindig paraszt, ezt a közösség termelte ki, egész jófej gyerek voltam hatodik körül, hetedik körül pedig mégjobb fej.

Akkor is játszottál már az elektromossággal?
Már akkor volt Casio szintim, természetesen kísérő automatikás. Igaz sokat kellett tarhálni hozzá és a flopy drive még aranyárban volt.

Miért pont egyméteres a hóréteg ami alá kerülünk? Mihez elég az?
Én úgy érzem, hogy az önmegvalósításnak körülbelül annyi jelentősége van, mintha minimum egyméteres hó alatt csinálnád. Az egyméteres hó ebben a kontextusban azt jelenti, hogy mindenki más rajtad kívül a tetején mászkál.

Mi vitt el téged ebbe az irányba?
Nagyon sok zenekarnak tagja voltam producerként vagy zenészként, mint például a Larry Hangman, Varga Zsuzsa. Úgy éreztem, én ennél sokkal mélyebbre szeretnék ásni, lejjebb szeretném keresgélni a dolgok értelmét, mint hogy a felszínen söprögessek valahol a Deákon. Egy idő után nem azzal akartam foglalkozni, hogy mi az, ami trendi és ami csillog-villog, hanem amit minderről gondolok.

Ettől függetlenül hangzásában és stílusában nagyon is trendi, amit csinálsz.
Ez is egy olyan dolog, hogy a technika fejlődése folyamatosan alátámasztja az egyén fejlődését. Az a szomorú, ha ez megfordul. Ha van valaki, aki tudja ezt kontrollálni az a művészet. Nem hiszem, hogy én az vagyok, de szeretnék azzá válni, de igazából egy szál gitárral is el lehet ugyanezt játszani, ha akkor szar, akkor így is úgy is szar.

Ez a gitározós dolog is egy terv?
Nagyon szeretnék egy zongorával egyszer egy esten fehér frakkban szerepelni, egy fehér frakkba bújt meztelen nővel, aki takkra üti a zongorát, hogy mégse rondítsak bele.

Addig is megjártad Prágát és Lipcsét frakk nélkül.
Egy furcsa véletlen folytán szerencsére így alakult. Ahhoz képest amilyen fogadtatásra számítottam, a prágai nagyon jól alakult. Sokkal nyitottabbak, nagyobbak közösségek, nagyobb a tér, több a rendezvény és ezen nagyon jól fogadtak és vissza is hívtak. Nagyon építő jellegű bizonyíték volt számomra arra irányulva, hogy ezt érdemes csinálni. Remélem, itt is hasonló dolgok fognak kiderülni.

Mekkora periódust fognak át ezek a számok?
Nem túl hosszú periódusról beszélhetünk, úgy két-három hónap szabad gondolkodás eredménye A szándék nyolcvan százaléka benne van. Az ötletek gyorsan, egyszerűen születnek, de hosszú gondolkodás eredményeként. Azt szeretném elérni egyszer, hogy ne kelljen időintervallumoknak megfelelni, hanem egy sehonnai weekend házban békén hagyjanak, hogy megcsináljam azt az egyórás lemezt, amit szeretnék egyes egyedül.

Ha nemi identitását vizsgáljuk: nő vagy pasi a lemez?
Hát kurvára travi.

Ezzel együtt hogy állsz a nőkhöz, mit kedvelsz bennük?
Nos leginkább a kék-fekete bugyit, meg a pénztárcájukat. A fekete a nyugalom, a kék a feszültség. A pénztárca a béke.

Mivel fekszel, és hogyan ébredsz?
Amikor hazaérek már mindenki alszik, így a legkevesebb zajjal járó mozdulattal a takarót a fejemre rántom, és reggel arra térek magamhoz, hogy van valaki, aki rajtam kívül is reggelit szeretne, például a fiam. Megcsinálom és elindulok és rájövök, én már megint nem ettem.

Ha bármit ki lehet törölni és meg lehet tartani a zenében, hol lehet befejezettnek tekinteni, lezárni valamit?
A nagy művészek azt mondják, sosincs befejezve valami, mindent lehet folytatni. Én azt mondom, mindig eljön az a pont, amikor be kell fejezni. Van egy olyan állapot, amit a rutin, vagy az unalom diktál, amikor egyszerűen ráböksz, hogy ezzel nincs értelme tovább foglalkozni. Ez jó dolog, mert ez az inger nem véletlenül érkezik. Mint ahogy az se, hogy ha a hard discről elvesznek az adatok, és azt meg tudod még egyszer csinálni, annak van létjogosultsága, ha nem, húzd le a rolót.


interjú electro der tisch



Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása