Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Ismét itt a magyar zenéket bemutató dalmegosztás rovat, amit rögtön három új hazai glitch-hop/absztrakt elektronika megjelenéssel nyitunk, először Zomblaze új EP-jéről, majd yvein monq hanganyagáról írunk röviden, de bemutatjuk Blade rockgitáros szerzeményét is. Ezt két rövid dal követi, először az Accommodator közreműködése egy kifejezetten színvonalas magyar reklámfilmben, majd a Poster Boy Örkényt idéző egypercese. A végére hagytunk két nagylemezt, az egyik Baradlay Richárd, a The Perfect Name korábbi énekes-dalszerzőjének szólóanyaga, a másik pedig a Wallflower BB múltidéző blueslemeze.
Zomblaze - New Age EP
Egy hónap híján tavaly ilyenkor interjúztunk Zomblaze-zel a Dronk Noise nagylemezez kapcsán, most pedig itt egy friss EP tőle. Ahogy a cím is sugallja, a korábbi lemezeihez képest (Szintetika, Dronk Noise) a New Age inkább egy atmoszferikus, sejtelmesebb hanganyag, ahol a sötét, kaotikus hangulat helyett egy álomszerű hallucináció dominál. A négyszámos EP legkiemelkedőbb darabja a Breath Deep, amely egy feldolgozás és bónuszként az eredeti akusztikus dal is szerepel a számok között. A másik nagy kedvenc a Lynch Theme lüktető monotóniája az örvénylő énekmintával illetve a Hundian, amely talán a legintenzívebb szerzemény az összes közül, benne egy bizarrul széteffektezett magyar népdallal és egy szisztematikusan építkező, majd katarzisba érkező dalszerkezettel.
yvein monq - DIY
Egy másik hazai glitch-hop producer, yvein monq is új hanganyaggal jelentkezett, bár a DIY-on szereplő szerzeményeket már aligha lehet ilyen egyszerűen elintézni ezzel a jelzővel. A Jellocheeze-ben egy darab gyerekhangú vokálmintát csűrnek-csavarnak a végtelenségig chiptune-szerű prüntyögéssel kísérve, aminek hallatán simán eltudunk képzelni egy napszemüveges ötéves kisfiút, ahogy játékpisztollyal és Pokémon-kártyákkal fenyegetőzik az oviban, amikor jön az alvásidő. A Kakao már egy sokkal absztraktabb szám, pulzáló basszusok, csapongó dalszerkezet és néhol már a mély hangokra fókuszáló minimalizmus jellemzi. Bónuszként az utóbbi dal remixe is szerepel az egyébként ingyen letölthető digitális kiadványon a chicagói DJ TRES producertől, de a fanatikusok limitált példányszámú kazettán is megvehetik a lemezt.
Blade - Hybrid Song
Blade korábban szerepelt már nálunk egy remixével, most pedig a budapesti ImPro School producerképzéséhez készített vizsgamunkája került fel tőle, ami talán a legnagyobb kedvencem a mostani dalmegosztásból. Egy több mint hétperces keméykedős glitch-hop Odüsszeia a Hybrid Song, ahol a dal felénél beszáll egy RATM-szerű gitárnyúzás. Ez az elsőre kissé tájidegen megoldás aztán a szám egyik legvagányabb részletévé válik, pláne az ötödik perctől kezdődő gitárszólónál, ami ezen a műfajon belül annyira nem jellemző, viszont innentől kezdve minden producernek minimum kötelezővé tenném, annyira elképesztően menő ebben az elektronikus polgárháborúban.
Accommodator - Evolution of Sound
Jó rég hallottunk már az Accommodatorról, én személy szerint - az egyébként fantasztikus - 2010-es videoklipjük óta konkrétan totál elfeledkeztem róluk, pedig ez az infantilis Casio-szintis noise rock annak idején totál levett a lábamról. Most egy félperces reklámvideóhoz készítettek egy szinte 100%-ban videojáték hangokat tartalmazó dalt. A nagyon ötletes kisfilm a zenehallgatás történetét követi végig Szabó Áron rendezésében, aki egyébként a Hauenbu-frontembere is egyben. Érdekesség, hogy az együttesnek tagja Horváth Viktor is, aki tavaly két videójával (The Qualitons, Headshotboyz) is befért a legjobb a háromba a 2012-es klipes válogatásunkban.
The Poster Boy - One Minute Story
Örkény István Változatok című egyperceséből merített ihletet új dalához a Poster Boy, ráadásul még egy szöveges videót is készítettek hozzá. Amennyire nem tetszett nekem a zenekar bemutatkozó lemeze, pont annyira vagyok képes ezt a dalt újra és újra meghallgatni és sajnálkozni azon, hogy - stílszerűen - nem hosszabb a játékideje egy percnél. Nem csak a koncepció nagyon ötletes, hanem attól a kicsit sípoló szintetizátorhangtól, egyszerű dobalaptól és a nagyon laza gitárjátéktól valami egészen érdekes módon minden idők egyik legjobb rapszáma ugrik be nekem.
richardbaradlay - discone
Baradlay Richárd 1989 és 2009 között az énekese és dalszerzője volt a The Perfect Name zenekarnak, most viszont szólóban készített nagylemezt, amelynek minden egyes hangjáért ő felelt. A tízszámos discone egy magába forduló eklektikus triphop és rock hibrid, néhol vonósokkal vagy domináló elektronikával megspékelve. Figyelemreméltó projekt, bár mintha az éneksáv keverése nem sikerült volna tökéletesre, túlságosan elüt a zenétől, de talán ezen később még lehet korrigálni. Ennek ellenére simán ki lehet egy dalt, például a lounge hangulatot árasztó idelennt, de sajnos a néhol bántóan nyersen hagyott, hamiskás ének csúnyán beleront a többi szám élvezhetőségébe.
Wildflowers BB - We Don't Like Heroes
A Facebookjukon magyar és angol nyelven is szerepel az együttes neve, mi az utóbbi mellett döntöttünk, hiszen a We Don't Like Heroes című nagylemezük kizárólag angol nyelvű számokat tartalmaz. Ahogy a legtöbb bandre végző zenekar, úgy a Wildflowers BB esetében is nehéz bármiféle műfaji innovációról beszélni. Van itt Led Zeppelines blues rock (Mad Boy), Muddy Waters-, és Doors-feldolgozás (I Want To Be Loved, Love Me Two Times), Rolling Stones-hatás (How Much For A Blues) és voltaképpen végigmennek a kötelező műfaji körökön a '40-estől a '70-es évekig. Pozitívumként mindenképp felhozható, hogy hallhatóan teljes odaadással, energiával telve készülhetett a felvétel, de a '50-es években született édesapám szavait idézve: ez mind szép és jó, de én ezt már ezerszer hallottam. Ettől függetlenül a We Don't Like Heroes egy egész hangulatos album, ami viszont nem tudja és talán nem is nagyon akarja átlépni a műfaj több évtizedes határait. Azt mindenki döntse el maga, hogy ez jó e vagy sem.
