Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
z underground örök és elpusztíthatatlan, tartja a mondás. Ez különösen igaz napjainkban is, amikor 66 percenként jelenik meg új blackmetal(os) lemez, természetesen mindegyik vagy kazettán vagy bakeliten, a tagok saját vérében megfürösztve. A Lángoló Fatemplomok célja nem más, mint a dömpingben kiadott true zenei kavalkádból a legunikálisabbat és a legborzalmasabbakat kiválasztva rendet vágni a szürkeségben. „Tud valaki ajánlani olyan blackmetal-zenekart, akik például a régi Burzum-albumokat idézik, amik vetítik a havas tájakat, ilyeneket?” - merül fel naponta ilyen és ehhez hasonló kérdés az interneten. A válasz: mi tudunk segíteni, de a kiscsoportos foglalkozás egy későbbi időpontban kezdődik. Az LFT oldalain csakis a förmedvények és az antitrendi mocskok burjánzanak majd göcsörtös televénnyel a fekete fémszív köré fonódva. Hajrá!
Darkthrone - The Underground Resistance
(Peaceville)
Temetni jöttünk a blackmetalt! – lehetne Fenrizék jelmondata ismét az új Darkthrone-lemez kiadásakor, de magasról leszarják ők már ezt a műfajt. Nagyon helyesen. Ismételten (nagyjából a negyedik ilyen albumuk már ez) a heavy/speed/thrash ősiséget idézik meg, váltakozó színvonalon. A The Underground Resistance sem váltja meg a világot, nem kanyarodik vissza a Blaze In The Northern Sky feketeségéhez, de mégis hordoz magában annyi erőt, hogy érdemes néha-néha meghallgatni a lemezt. Megvenni természetesen már nem, vagy csak bakeliten. A szokásosnak mondható felállás szerint fele-fele arányban hallhatjuk Fenris és Nocturno szerzeményeit, itt például felváltva. Fenriz magas hangon énekelget, Nocturno reszeli a ráspolyát. Előbbi elkalandozik és belassul pofátlanul a dalokban, utóbbi pedig hozza a maga kis zárt meneteléseit. Mindkettő stílusban megvan a sötét atmoszféra (semmi black, ismétlem), ugyanakkor a lazaság is. Nem mérföldkő ez a lemez és kérdés, hogy mennyire lesz időtálló vagy ellenálló. Egy biztos: az undergroundban egyelőre csak utóbbi. 3/5
***
Folytassuk tovább popblack kalandozásainkat a Norvég Elitista Élmezőny Háza táján. A Satyricon szigorúan stúdiózik, kérdés hogy egy újabb fércművön vagy egy 2013-ban is vállalható blackmetal albumon dolgoznak. Legyünk egyelőre kíváncsiak vagy inkább borozzunk egy jót.
***
A Shining még mindig él (vagy esetükben inkább boldogan haldoklik). Most épp egy splittel és egy jövőre megjelenő érvágós, kokós, aput-anyut bemutató Kvarforth image filmmel szeretnének közelebb férkőzni hozzánk. De nem hagyjuk magunkat.
***
Az Arcturus is szeretné szeptemberben Vortex segítségével felkavarni az avantgárd posványos állóvizét. Nem fog sikerülni.
***
Manii-manii-manii, must be funny? No. A Manes romjain újraépült brigád maga mögött hagyta a bohóságot, a rappelést és egyáltalán az újítást, a nagybetűs avantgárdot. Manii manifesztációjukban egy oldschool, sehonnan sem induló és sehova sem tartó földalatti katyvaszt hánytak ki magukból Kollaps címmel. Ne keresd, nem érdemes.
***
Rotten Crowz Productions
Mikor kezdted el a kiadós szereplést az UG-ban és milyen reményekkel célokkal vágtál neki annak idején?
2011 novemberében indítottam be a kiadót, ekkor jelent meg az első kiadványom. Nagy reményeket nem fűztem a kiadózáshoz, csupán azt reméltem, hogy nem rohadnak rám a legyártott CD-k. Az egésszel az volt a célom, hogy támogassam a kevésbé ismert előadókat és segítsem őket abban, hogy minél több helyre eljusson a kiadványuk.
A nyírteleki metal élet milyen mostanában? Egyáltalán van értékelhető metal(közeli) banda Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében?
Nyugodtan kijelenthetem, hogy nyírteleki metal életről nem beszélhetünk, mert itt ilyen nem létezik. Itt a ’80-as évek végén, ’90-es évek közepén volt valami élet, amikor a Gladiátor és a Noise Machine zenekarok még aktívak voltak. Bár akkor sem itt volt a nagy vadulás, hanem Nyíregyházán. Én is Nyíregyházára járok metalkodni, elég közel van, csak 15 km-t kell utaznom. Bár ma már ott sincs egyetlen igazi rockkocsma vagy klub sem. Van 2-3 hely, ahol rendeznek koncerteket, de keményebb zenét nem lehet hallani sehol. És ez elég nagy szégyen, azt figyelembe véve, hogy milyen király bandák vannak/voltak itt és a szomszédos megyékben. Viszont metalközeli koncertek aránylag sűrűn vannak. Létezik egy Mesés Kelet nevű mozgalom, ahova a szervezők mindenféle stílusú bandákat elhívnak, kezdve a hardcore-tól, a rockabillyn át, a stonerig. Itt lehet érdekes előadókkal találkozni.
Akadnak értékelhető zenekarok ma is. Itt megemlíteném a Steam Engine, a Fact & Fiction, és a Mortem nevét. Mind nagyon király bandák! Bontogatja szárnyait egy új, ígéretes death/sludge formáció is, ez a banda a Drow nevet viseli. Rájuk is érdemes lesz odafigyelni a jövőben.
Ma már sajnos nem aktív, de mindenképp említésre méltó zenekarok a Gladiátor, Noise Machine, Sin:Overflow és nagyon régről az Unfit Ass.
Már 27 kiadványnál tartasz, ezek közül melyiken volt a legjobb dolgozni és melyikkel a legkevésbé?
Ez egy nehéz kérdés. Nem tudnék kiemelni egyet a sok közül, hogy melyikkel volt a legjobb, vagy épp a legrosszabb dolgozni. Számomra mindegyik különleges valamiért. Mindben volt valami rossz is, mert egyiknél sem mentek gördülékenyen a dolgok. Főleg az elején, amikor még ki kellett tapasztalnom, mit és hogy csináljak. A második és a harmadik kiadványom az totál szívás volt például. Összerakni azokat a karton tokokat, festeni a CD-ket... de a végeredmény kárpótolt a szenvedésért.
Viszont mindben volt valami, ami miatt emlékezetes számomra. Csak a példa kedvéért: ilyen a Forgotten Litanies ’Songs for the forgotten ones’ demója, ami az első külföldi kiadványom volt. Vagy az első kiadványom, a Qwertzuiop ’Dead oak’ anyaga. És még sorolhatnám.
Külföldiekkel vagy magyarokkal könyebb együttműködni?
A nyelvi korlátok miatt azt mondanám, hogy a magyarokkal könnyebb az együttműködés, mivel az angoltudásom elég szegényes. Ettől függetlenül mindig sikerült megértetnem magam. Amúgy meg nincs nagy különbség. Nem számít, honnak származik egy zenekar, eddig mindenkivel meg tudtam egyezni. Persze nehéz esetek adódnak néha, voltak félreértések, amik megint csak a nyelvi nehézségek miatt következtek be, de ezek is tisztázódtak később. A probléma akkor van, amikor összeakadok egy olyan külföldivel, aki legalább olyan profin beszéli az angolt, mint én.
Te hogy látod a mai magyar UG helyzetét?
Nem állunk rosszul. Mondhatni, az utóbbi időben pezseg az UG. Új fanzinek indultak, bandák alakultak, a régi fanzinek új lapszámmal jelentkeztek, új lemezek, demók jelentek meg. Semmi okunk panaszkodni.
Mik a jövőbeni tervek?
Jövőbeli tervek… Folytatom, amit elkezdtem. Igyekszem továbbra is legalább ennyi kiadvánnyal, ilyen rendszerességgel jelentkezni, mint eddig. Vagy még többel, még gyakrabban. Mindezt természetesen a megszokott minőségben.
Melyik formátumra esküszöl?
Mindenféle formátumot kedvelek. Természetesen itt a CD-re, kazettára és a bakelitre gondolok. A kiadások szempontjából a CD-vel a legegyszerűbb dolgozni, ezért is készülnek a kiadványaim legnagyobb részt ebben a formátumban. A kazettákkal sokat kell tökölni, mivel egyenként sokszorosítom őket. Ez elég fárasztó. Van néhány kazetta kiadványom ugyan, de ebben a formátumban ritkábban csinálok kiadást, épp az előállítás időigénye miatt. Bakelit kiadvánnyal is nagyszerű lenne előrukkolni, bár erre nem sok esélyt látok a közeljövőben. Talán majd egyszer.
Manapság egyre terjednek a netes kiadók és a digitális kiadások. Ezeket nem sokba nézem. Nagy büszkeség lehet ilyen kiadónak lenni! Annál keményebb vagy, minél több letöltő link van a weblapodon… gyökérség. A kézzel fogható formátumokat pártolom, mint ez az eddigiekből is kiderülhetett. Többre tartok egy fénymásolt borítós másolt CD-t, mint egy ilyen letölthető szart. Másfelől viszont ez egy gazdaságos módszer, mivel manapság nem sokan vesznek lemezeket, így ezzel a megoldással nincs őrült nagy veszteség. Mindenesetre nekem nem lesz netes kiadványom, az egyszer biztos.
Mennyire jellemző manapság az úgynevezett ripp-off?
Még nem találkoztam eggyel sem. Eddig csak elbeszélések útján hallottam gaztetteikről. Néha látok közösségi oldalakon felhívásokat, amik egy-egy ilyen trógerre figyelmeztetnek. Kapcsolatban állok olyan kiadóval például, aki a weboldalán külön menüpontot szentelt a saját rip-off listájának. Szóval biztos, hogy léteznek ma is és mindig is lesznek. Ez ugyan olyan, mint a bűnözés más formái. Amíg ember él a Földön, addig lesznek gyilkosságok, betörések és rip-off mocskok is. Az internet és a különböző közösségi oldalak segítségével gyorsabban és több helyre eljut az ilyen esetek híre, mint régen, amikor nagyobbrészt postai úton történtek a levelezések, így ma valamivel könnyebb kiszűrni a problémás elemeket. Remélem, engem továbbra is elkerülnek, jó messzire. Vagy az lenne a legjobb, ha megszűnnének létezni.
Lehetséges egy ilyen jellegű kiadót nyereségesen üzemeltetni vagy fontosabb a szcénához hozzáadott érték, mint az anyagi elismerés?
Teljességgel lehetetlen. Legalábbis saját tapasztalatok alapján, nem sok esélyt látok a nyereségességre. Meg ez nem is erről szól. Ezt a pénzért nem lehet csinálni, csupán fanatizmusból, magáért a zenéért. Aki nagy pénzeket vár egy ilyen kiadótól, az inkább bele se kezdjen, mert nagyot fog koppanni.
Én ezt sosem a pénzért csináltam. Számomra sokkal többet ér az, hogy alkotok valami maradandót, amivel hozzájárulok az underground színtérhez, mint hogy nyereségem legyen. Ez a veszély nem is fenyeget, mivel a bevételem szinte egyenlő a nullával. Ami befolyik, az vissza is fordul újabb kiadványokba. Viszont rengeteg kapcsolatot alakítottam ki, rengeteg hasonló kiadót, zenekart ismertem meg és sok új barátot szereztem az eddig eltelt idő alatt, és ezekért a dolgokért nekem már megéri csinálni.
Miklós
