Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A brit Subways már többször is megmutatta Magyarországnak, hogy milyen jó koncertzenekar, idén július 18-án a debreceni Campus Fesztiválon lépnek fel. A trió 2005-ben került be a köztudatba, élő fellépéseiknek és a Rock & Roll Queen című daluknak köszönhetően rövid időn belül nevet szereztek maguknak. A csapat 2011-ben jelentette meg harmadik, Money and Celebrity című lemezüket, amivel azóta is folyamatosan turnéznak. A trióból Billy Lunn frontember válaszolt kérdésekre.
Több mint két éve jelent meg a Money and Celebrity című albumotok, azóta szinte megállás nélkül turnéztok. Hogy érzitek sikerült felülmúlni az előző albumok sikereit?
A közönség már a lemez megjelenése után, az első bulikon megőrült az új daloktól, és most őszintén, nem túlzok. Néhány régi dalt ki is vettünk a műsorból, mert az újak jobban működtek. Szóval úgy érzem sikerült egy élőben igazán jól játszaható albumot írnunk, és nekünk ez a lényeg mi egy koncertbanda vagyunk.
Azt mondhatjuk, a Rock & Roll Queen folytatása az It's A Party?
Szerintem nem lehet práhuzamot vonni a két dal között. A Rock & Roll Queen a nyers erő, a kalsszikus rock and roll. Az It's A Party pedig egy lazább bulizósabb, míg a tavalyi kislemez a Kiss Kiss Bang Bang meg egy lazulós vokálokban erős slágerdal. Ez persze nem a tudatos dalkészítésnek köszönhető, mindig csak annyira gondolkodtunk el a próbahelyen, hogy na, ezt vajon milyen lesz élőben eljátszani. Az It’s a Party szintén kihagyhatatlan a koncert műsorból, a Rock & Roll Queent meg ugye nem kell mondanom.
Sokat turnéztok, úgy tűnik, szándékosan kerülitek a stúdiózást.
Na ezt eddig még nem mondta senki. Koncertbandának tartjuk magunkat, de szeretünk stúdiózni is. Valahogy nincs megállás, erre tettük fel az életünket, de az is igaz, hogy mi nem tartozunk azok közé, akik évente kiadnak egy-egy lemezt. Mi két évig is elturnézunk, és utána egy évig írjuk az albumokat. Persze addig is történnek dolgok, nem felejtjük el a rajongókat, néhány dalhoz ingyen is hozzá lehetett eddig is jutni.
Vannak kedvenc Subways-dalaid?
Ha maradunk a Money and Celebrity lemeznél akkor az I Wanna Dance With You tuti kedvenc nálam. Charlotte-nak a Popdeath, Josh-nak pedig a keményebbek jönnek be, mint mondjuk a Rumour.
Milyen különbségeket tudnál említeni az egyes országok koncertjei, közönségei között? Voltatok már Európán kívül Japánban, Ausztráliában is, hol szerettek például játszani?
Nehéz megmondani, általában mindenhol ugyanazok a rekaciók, a szeretet, és a fogadtatás is olyan mintha otthon lennénk. Persze most Európáról beszélek, de ott van például Japán. Nagyon fegyelmezett a közönség, a fejrázás és a tapsolás is elképesztő pontosan megy náluk ritmusra. Európában ezzel nem törődnek, nem figyelik ennyire direkten, ott a vadulás, a keménység a lényeg. Ha megnézel egy komplett évet nálunk, akkor láthatod, hogy mindenhol ott vagyunk, nem válogatunk, egyszóval nekünk mindenhol jó.
Azt is elmondhatjuk, hogy Ti már minden színapdon otthon vagytok, legyen az a világ egyik legnagyobb fesztiválja (pl.: Lollapalooza), vagy klubkoncertek. Teszel ilyenkor különbséget a helyszínek között?
Persze, de ne hasonlítsd össze a kétféle körülményt. Az egyik egy nagy tömegmassza, eufórikus élménnyel. Hangorkán, tapsvihar, borzongás. A klub koncert pedig személyes hangulat, intenzív találkozó a közönséggel, konkrét arcokkal. Személyes, bensőséges. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy mindegyiket megtapasztalhattuk már.
A veletek készült interjúkban mindig visszatérő téma a Foo Fighters. Még mindig Dave Grohl és csapata a csúcs?
Igen. De ezzel nem a többi bandát húzom le, egyszerűen a Foo Fighters-tagok közvetlensége a csúcs. Játszottunk már igazán nagy fesztiválokon, igazi gigasztárok előtt, AC/DC, Oasis, mindenki szimpatikus volt, de közelebbi kapcsolatunk senkivel nem alakult ki. Biztos elfogult vagyok, de szerintem az egyik legjobb koncertbanda a Foo Fighters, Dave-et pedig még a Subwaysba is bevenném.
