Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Sun Workshopból, Freshfabrikból vagy Neck Sprainből is ismert Horváth István „Pityesz” négy év pultozás után most nem csak a Freshfabrik élére került vissza, hanem egy új zenekarba is beszállt. Interjú a pontosan egy hónap múlva, szeptember 28-án a Showbarlangban debütáló Mandibularral. (Fotók: Sándor Péter)
Íme az új projekted, az eddig nagy titokban tartott Mandibular. 200 százalékon égsz, mintha be akarnád pótolni ezt a négy év kihagyást.
Pityesz: Zenei pályafutásom alatt, sosem történt olyan, hogy zenekarból való távozásom vagy kirúgásom után, ne kezdtem volna bele rögtön valami újba és hogy, kihagytam volna 3-4 hónapnál többet. Anno a Neck Sprain-es dolog után, úgymond „elvették a nótás kedvét” hangulat ütött be nálam és semmilyen indíttatást nem éreztem, hogy bármit is csináljak még a zenei életben. Ennek több oka is volt, de miután volt, ezért beszélni sem érdemes róla. Aztán mondhatnám, hogy szép csendben elcseppentek a napok, hónapok, évek, de igazán erőt és lelket próbáló évek vannak mögöttem. Amelyek sajnos hiába teltek más felfogásban az eddigi életfelfogásomhoz képest és hiába voltak kötelességtudatosabbak, mint előtte bármikor, csak kudarcba fulladtak. De ebből is tanul az ember, így idén már teljesen feltüzelt állapotban vágtam neki mindennek és ez az állapot bevonzotta a dolgokat körém és úgy döntöttem eleget csücsültem. Addig is sokan baszogattak, hogy miért nem csinálok valamit, miért hagyom a tehetségem parlagon? Akkor egyszerűbb volt búskomoran üldögélve énekelgetni, bebaszva egy pultnál, mint próbára járni, koncertezni vagy egyáltalán alkotni. De legalább összegyűlt a rengeteg energia és magam mögött hagytam a „gyöngyöket szórok disznók elé állandóan” című kesergést. Nem beszélve arról, hogy önmagamban is rendet kellett tenni, mert a hibáimat és félresiklásaimat nem kenhettem másra, csak magamra. Kellett az önismereti gyakorlat.
Ha az élet egy tanulási folyamat, mely során egyre bölcsebbé válik az ember, akkor hol tartasz most ezen a göröngyös, buktatókkal teli úton?
Pityesz: Göröngyös út? Végig az volt, sohasem volt könnyű. Magyarországon nem elég megküzdeni az "alap" elemekkel, sajnos belülről is megy az akadályoztatás, amiken szintén át kell ugrani. Most úgy érzem, hogy van bizonyítani valóm, van restanciám és ezáltal tanulva a múlt dolgaiból, visszafogottabban, nyugodtabban élvezve minden pillanatát a zenélésnek élek meg mindent. Ennyi elég, és ha majd minél több szinten lehet majd hallani, amit alkotok, akkor elégedett lehetek. Cseppet!
Bemutatnád a tagokat?
Pityesz: Barabás Nándor „Punga” (nálam Pungasius) a dobok mögött püföl. Ő megjárta a SalpaFuera-t, a Ministerst és a Slipchaost. Basszusgitár Birizdó Zsolt alias Zsófi. Őt még a nagyon múltból ismerem, a 90-es évek végéről. Akkor a Facemanben játszott, aztán ő is ministers-es lett. Zámbó Norberthez érkeztünk gitárilag. Ő számomra a „speedbe mártott kezű” gitáros, majd hallhatjátok, hogy miért. A Slipchaosban nyomja. Na meg én a Pista.
A Mandibulart az említett zenekarok mellett mellékprojektként csináljátok, vagy ez most átvette a főszerepet?
Birizdó Zsolt: Nándi és én jelenleg csak ezzel a zenekarral foglalkozunk.
Zámbó Norbert: Nekem ugye ott van még a Slipchaos nevű Slipknot-feldolgozás bandám, de most egyértelműen elsőbbséget élvez a Mandibular.
És neked Pityesz? a Freshfabrikhoz képest hol helyezkedik el az életedben a Mandibular?
Pityesz: Úgy tartottam korrektnek, hogy a fiúkkal és a Freshfabrikkal is leültem beszélni, és elmondtam, hogy most négy év után szeretném felpörgetni magamat, megígértem mindkét zenekarnak, hogy ez így működőképes lesz, nem üti majd egymást a két banda. Az ő aggodalmuk is csak az volt, hogy bírom-e majd fizikailag, de azt hiszem, már bizonyítottam.
Ha jól tudom, az utolsó, aki bekerült a zenekarba, pont Pityesz volt. Mennyire volt nehéz rábeszélni? Volt idő, amikor képtelenség lett volna.
Barabás Nándor: Már megvolt két számunk, ami itt is meghallgatható, csak ének nélkül. Megmutattuk Pityesznek, hogy mondjon véleményt róluk. Neki tetszettek, úgyhogy a nyakára jártunk feszt. Végül nem is ment olyan nehezen, valószínűleg a pofánkat is bírta, bár a Zsófit már régebbről ismeri. Mondtuk neki, hogy csak akkor vállalja, ha tényleg csinálja. Ő pedig vállalta.
Pityesz: Nem tudom, hogy rajtam kívül hány énekest hallgattak meg, de az első megkereséskor még nem voltam annyira beindulva, ahhoz a Freshfabrikos újrakezdés is kellett. A január-február még nyaggatással telt, aztán márciusban lementem és befejeztük az Elephant című dalt. Szép lassan a régi hangom is visszatért, mert azért az első próbákon még nem volt az igazi.
BZs: Nekünk többieknek is össze kellett szoknunk zeneileg. Igaz, Nándival kettőnknek már hétéves múltunk van együtt, de a Ministers azért egy teljesen más világ volt.
ZN: Rólam nem beszélve, aki egy harmadik, teljesen más stílust képviseltem.
BN: Először tényleg nagyon össze kellett csiszolódnunk, mert amikor Norbi a húrok közé csapott, azt se tudtam, hol van az eleje és hol van a vége. Aztán amikor már egyben voltunk, kereshettünk magunknak énekest. Az én elsőszámú jelöltem Pityesz volt.
Pityesz: Ösztönzenélünk, rá kellett éreznünk egymásra és a Mandibular saját stílusára, ami egy lassabb, pontosabban szellősebb valami, amit például Norbi eddig valaha is csinált.
Fejlődési folyamatnak vagy a különböző irányból érkező tagok közötti kompromisszumnak tekinthetjük, hogy most sludge metalt játszotok?
BN: Ez valahogy adta magát. Nem jelöltük ki előre a csapásirányt, csak írogattunk és ez jött ki belőlünk.
BZs: A két első szerzeményünk tökéletesen megmutatja, milyenek vagyunk, és nem mellesleg az egyik egy tökéletes Pantera-szám.
Pityesz: Görcsölés nélkül dolgozunk, gyakorlatilag próbánként születik egy új dal, aztán már csak írnom kell hozzájuk valami szöveget.
Mennyire személyesek a mostani dalszövegeid?
Pityesz: Az Elephant én vagyok, az öreg elefánt. A dal mini-sérelmekről szól, nem bántóan felhánytorgatva, odamondogatás nélkül, pozitív lezárással. Semmi sárdobálás, csak pár tüske a múltból, amit ki kellett húznom. „There comes a time when you will understand what you lost / Eljön az az idő, amikor megérted, mit vesztettél.” Ez a refrén érvényes zenekarokra és nőkre is, ahogy tetszik.
Mandibular… Orvosira jártok vagy csak túl sok kocsmai verekedésben vettetek részt?
BN: Hát jobb lett volna orvosira járni. Csetelés közben pattant ki a fejünkből Zsófival. Éhség, harapás, állkapocs, mandibular. A koncertünknek is az lesz a címe, hogy „Első harapás”.
BZs: Borbás Robi a DarkArtTattoo-ból pedig készített nekünk egy príma logót. Ő ugye már a Metallicának is csinált, ami azért elég jó ajánlólevél.
Clutch, Anthrax, Red Fang, stoner rock, déli mocsár-metal. Mivel tudnátok kiegészíteni a sort, ha jellemezni kellene a Mandibulart?
BN: Amikor Zsófival egy éve kitaláltuk, hogy a Ministers után csináljunk egy másik zenekart, a Godsmack volt a nagy kedvencünk. Ehhez jött aztán Norbi, a speedkezű gitáros és egyből gellert kapott az egész.
ZN: Az én világom a Slipknot és a Slayer, én ezt a hangzásvilágot hoztam magammal.
BZs: Én pedig nem vagyok hajlandó túllépni a kilencvenes éveken.
Pityesz: A felsorolt zenekarok mindegyike tökéletesen illeszthető valamelyik dalunkra. Az első koncertünkön a Showbarlangban épp ezért fogunk játszani egy-egy feldolgozást is a felsorolt zenekaroktól. A Superjointos hozzáállás pedig a vérünkben van: fogj egy raklap sört, meg egy zsák füvet és vonulj be egy pajtába zenélni és felvenni. Nem kell megfejteni a zenéket, nem kell kockára csinálni, hadd jöjjön ösztönből, hadd legyen kemény és mocskos.
Apropó! Hol álltok a Vinnie Paul/Phil Anselmo háborúban?
BN: Nem követjük.
ZN: Nem is érdekel.
BZs: Vinnie Pault és Phil Anselmót is szeretjük.
Pityesz: Pont nemrég mondta azt a fiam, hogy szeretne egy időgépet, hogy visszamehessen a múltba és részt vehessen egy Pantera-koncerten. Erre azt mondtam neki, hogy akkor inkább 2004. december 8-ra állítsa az időgépét és akadályozza meg Dimebag Darrell meggyilkolását a Damageplan fellépésén és akkor még esélye is lenne élőben látni egy esetlegesen összeállt Panterát. Szomorú, hogy ennek a történetnek így kellett véget érnie. Olyan hülyén tudnak meghalni emberek. Nekem nagy kedvencem a Suicide Silence például. Az új albumukkal szétpofozták volna a sok klónzenekart. Erre nem meghalt motoron a csávó!
Az Elephant-et és az InMy Head-et hallgatva elég masszív és kompakt lesz az anyag, viszont feltűnt, hogy egyikben sincs szóló! Ez koncepció? Mit szólna ehhez Dimebag?
Pityesz: A szóló-mentesség alapvetően nem koncepció, hanem Norbi inkább többet agyal azon, hogy hozza a riffeket, mint hogy megfejtsen egy nagy szólót. És mi nem is igényeljük a szólót. Két dal hallható, mindkettő öt perc körüli és nem igénylik a szólót. Ami a legszembetűnőbb az a gyors dal öt perce, szintén szóló nélkül! A gyors dalok megállnak három percnél. SZÓLÓVAL! Nálunk nem! Ez van! És így van jól!
Pontosan egy hónap múlva, szeptember 28-án debütáltok a Showbarlangban. Mire számítson az egyszeri halandó?
BZs: Nyolcszázas beugróra…
Pityesz: A Lost Continent kezd, majd a Grizzly lép majd fel, aztán Mandibular, utánunk pedig a Showbarlang pultos brigádja, a Jack Western játszik. Aki akar hallani egy jó laza dolgot, az jöjjön el, mert odabaszunk majd. Egyébként kilenc saját dallal és négy kiváló feldolgozással készülünk.
LP, EP-k sora, vagy számok szivárogtatása interneten?
BZs: Én sok jó koncertet szeretnék adni, hogy bekerüljünk a köztudatba.
Pityesz: Miután megvan a lehetőség, hogy a próbatermünkben rögzítsük a dalainkat, akkor talán minden hónapban ki tudunk majd rakni egy-egy új számot a facebookos oldalunkra. Sokkal több értelmét látom annak, hogy folyamatosan jelen legyünk, mint hogy nagy titkolózások és fél év csönd után rukkoljunk elő valamivel. És itt most visszacsatolnék Zsófihoz, aki mondta, hogy minél több koncertet szeretne adni, és csak annyit tennék hozzá, hogy nem csak a fővárosban, hanem vidéken is.
A Mandibularnak ráadásulmár most van egy akusztikus feldolgozás-zenekar verziója is ugyanezzel a felállással, ami CoolMadBullz néven fut.
Pityesz: Igen, Nándival kezdtünk el agyalni azon, hogy kellene egy akusztikus banda is, amellyel a kedvenc számainkat adhatjuk majd elő. Ez egyrészt közösségépítő, másrészt kihívás is számunkra. És lehetünk önmagunk előzenekara is.
Ennyi projekt mellett van még hiányérzeted?
Pityesz: Nos, tény és való, hogy 4 év csend után, most van ugye öt-hat dolog is, ami a zenéről szól. Nincsen hiányérzetem, mert amíg a fent említett búskomorság volt rajtam úrrá, irigykedve figyeltem zenésztársaimat, akik több projektben is működtek, és amikor olvastam, hogy miként telik egy hetük, próbákkal, különböző fellépésekkel, bevallom nagyon utáltam magam. Lassan 10 éve beszélek egy szólóalbumról, amelynek nagy része készen van. Csak egy baj van, hogy itt a fejemben. Azt hiszem azzal, hogy rengeteg dolgom van a zenei életben és a zenekarokkal, azzal csak nyertem. Jó emberekkel ismerkedtem meg közelebbről, jó emberek vesznek körül, akikkel jó újra zenélni és alkotni. És az hogy ezek különböző stílusú dolgok? Ezek építik vissza a kreativitásom, nem beszélve a hangomról, amely ha beáll a különböző stílusokra, akkor azzal csak még jobb énekes lehetek. És akkor igenis visszatérek. Hiába dobtak ki az ablakon, visszajövök a küszöb alatt.
