Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Május 9-én az A38-on ünnepelte huszadik születésnapját a Freshfabrik. A hajó színpadán számos régi tag felbukkant, majd a buli után kiderült, hogy a legtöbben maradnak is csapatban. Ez először egy fesztiválturnét jelentett, most pedig, szép lassan érkeznek az új dalok, majd pedig a nagylemez is talán. Az első ezek közül a Higher & Higher (Rock To The Boogie-Woogie) című szerzemény, amit a legutóbbi Zöld Pardon-os koncertjük közönsége már láthatott, de most már mindenki meghallgathatja a dalt és megnézheti a hozzá tartozó klipet is. Lentebb a szám, alatta pedig egy interjú a két énekessel, Horváth István Pityesszel és Oláh Szabolccsal.
Pityesz, megtörtént a nagy visszatérés, hogy érzed magad a bőrödben, újra a Freshfabrikban?
Pityesz: Köszönöm a kérdést, jó újra színpadon állni, énekelni, próbálni, mosolygós arcokat látni körülöttem. Azt hiszem, mindkét irányba működik a hatás. A Freshfabrik hatása rám, és az én hatásom a zenekarra.
Szerintetek milyen gondolatokkal mentek le az emberek az A38-ra a születésnapi koncertetekre, és milyen gondolatokkal tértek aztán haza?
Pityesz: Én igazán szkeptikus voltam magyar módra. Úgy gondoltam, hogy sokan örülnek annak, hogy megint színpadon látnak illetve újra az Freshfabrikban, de azért hadd említhessem meg azokat a hangokat is, amelyek kárörvendve arra vártak, hogy ez mekkora bukás lesz. Ez Magyarország, sajnos, még olyat is hallottam, hogy én már jól elpiáltam a hangom és kész csoda lesz, ha egyáltalán színpadra kerülök. Azért az jólesik, hogy nem nekik lett igazuk.
Oláh Szabolcs: Én éreztem, hogy jól fog elsülni, és a csütörtöki nap ellenére laza teltház lesz a buli, hisz' a 2010-es hajó is nagyon jól sikerült, amikor csak hárman voltunk a színpadon. Így, hogy Pityesz és Matyi (Koncz Mátyás, gitáros – a szerk.) is csatlakozott, András (Vörös András, alapító énekes - a szerk.) pedig vendégszerepelt, az old-school rajongók is megkapták, amire annyi ideig várniuk kellett. A 20 éves jubileum csak így lehetett kerek, hisz a legnagyobb sikereket velük aratta a zenekar. Az, hogy például Drive My Hand refrénjét egy hajónyi közönség énekelte velünk, az engem is meglepett és nagyon jó érzés volt.
Pityesz, nagyon lebegtetted a folytatást. Mi kellett végül ahhoz, hogy újra zenélni kezdj? A társaság, a rajongók vagy az adrenalinfröccs?
Pityesz: Hülyén hangozhat, de az, hogy nem rögtön egy hatalmas teher került elém, amit a vállamra kellett helyeznem. A négy év alatt folyamatosan kerestek zenekarok, hogy legyek az énekesük. Én ezeket paranoiás módon utasítottam el, mert nem éreztem késztetést arra, hogy akkora felelősséget vállaljak, hogy rögtön beleugrom valamibe, felénekelek valahogy valamit, és akkor én leszek az énekesük. Amikor a Freshfabrik keresett meg, egyértelmű volt, hogy miről van szó: koncertek, nincs nagy hajsza, ismerem betéve a dalokat úgymond örömzenélés, aztán ahogy ez a folyamat alakul, és ez volt a legfontosabb számomra, hogy „ahogy alakul!", majd úgy reagálunk. Ez nekem így, nem egy „hű bele Balázs!" megoldás volt, hanem egy könnyed építkezés, amely nagyon sokat segített abban, hogy ott tartsak énekileg, énekesileg, ahol most. Tehát sehol! A rajongók pedig még mindig zseniálisak!
A születésnapi turnén még három énekessel lépett fel a Freshfabrik, hogyan alakult ki végül az egyensúly?
Pityesz: A legnehezebb állt a színpad közepén, így kialakult az egyensúly. András csak az utolsó két dalban vett részt. Szabi kb. négy dalban énekelt egyedül, a többit pedig ketten toltuk Szabival, ami kb. nyolc dal. Ez 2-4-8, ez egy tökéletes egyensúly, nem?
OSz: Jó volt látni megint Andrást és Pityeszt együtt, mert annak idején ez egy nagyon erős párosnak számított és nagyon sikeres koncerteket nyomtak együtt, amiket én még kívülről láttam a közönségből. A Superbutt búcsúkoncertje miatti készülődés folytán ennyire futotta Andrásnak, de így is hálásak vagyunk, mert láthatóan értékelte a közönség, hogy emberileg minden rendben van a srácokkal, és azt is, hogy a színpadon is megy a móka.
Augusztus 23-án a Zöld Pardonban volt az új klipetek, a Higher & Higher premierje. Szabi, alaposan kivetted a részed a munkából, megosztanál velünk pár háttér-infót a folyamatról?
OSz: A nyári, felettéb jó hangulatú próbák alatt már előkerültek régi és új témák is. Ezt a számot alapvetően Levente (Kovács Levente basszusgitáros - a szerk.) hozta, a zenei alapokat már Pityesz érkezése előtt felvettük és amikor becsatlakozott újabb és újabb ötletek merültek fel. Nagyon inspirálóan hatottunk egymásra és sok verzió is született, amiből lehetett szépen válogatni is. A szöveget alapvetően Pityesz hozta. Gyakorlatilag a konkrét keverésen kívül a felvételektől a videóklipig mindent magunk csináltunk Leventével. Az, hogy producerként, operatőrként, vágóként is helyt kell álljak, nagyobb terhet ró rám, de ha ilyen lesz a végeredmény, amivel 99 százalékban meg vagyunk elégedve, akkor megéri. Régi álmunk vált valóra, amikor Moldvai Márkkal dolgozhattunk, nagyon szerettük volna kipróbálni a közös munkát. Schram Dávidon kívül talán ő az egyetlen magyar producer-hangmérnök, akire minden félelem nélkül bíztuk rá a keverést. Teljesen egyedi stílus született. Az ő innovatív és progresszív hozzáállása kellett ahhoz, hogy újra kedvünk legyen elővenni a keményebb témákat.
Tisztában voltunk azzal, hogy amennyiben a futószalagon legyártott, egyébként profi metálzenekar hangzást választjuk, mint nagyon sok mostani csapat, aki egyébként annak idején a FreshFabrik hangzást tartotta etalonnak, akkor mi ezzel visszafelé indulunk és a szürkeségbe süllyedünk. Ma már nem elég az szerintem, ha bevonulok egy stúdióba, ahol pontosan tudom, hogy megkapom ugyanazt a BigMacet, amit az összes többi zenekar és hiába vannak egyéni ötleteim, az egyébként szakmailag ok hangzás beledöngöl a szürke masszába és ugyanúgy szólok, mint az összes többi banda. Érdemesebb bátran kísérletezni és új utakat felfedezni, ha még egyáltalán vannak.
Mikor lesz új Freshfabrik-album?
Pityesz: A zenei háttérmunkák folynak. Alapvetően, akárcsak a Higher & Highernél, ennek a folyamatnak a kiindulási pontjai Szabi és Levi, amihez csatlakozom én is. Album? Már ez a kérdés? Nem mondunk semmit előre, az a tuti!
OSz: Egyelőre arra koncentrálunk, hogy ezt a klipet eljuttassuk minél több emberhez és tudassuk mindenkivel, hogy újra bejelentkeztünk abba a műfajba, ahonnan elindultak a srácok 1994-ben. Ez alapvetően egy hip-hop, industrial metál banda volt.
A Freshfabrik és annak Szabival közösen tervezett akusztikus változata mellett más projektekbe is belevágtál, mint a Mandibular (interjúnkat lásd itt) vagy az Erős Pista. Próbálod behozni a kimaradt négy évet?
Pityesz: Ahogy az elején is említettem, az a kényelmes folyamat, ahogy visszacsorogtam a zenei életbe, megnyitotta más irányba is az érdeklődésem. Legfontosabb számomra talán az, hogy minél többféleképpen tudjam a hangomat érvényesíteni. Levi mondta, pont, amikor meghallgatta a Mandibulart, hogy fasza, hogy a „nagy metál énemet" ki tudom ott élni. Gondolom, azért, mert itt annyira nem kell majd.
Az Erős Pista egy kicsit kilóg a sorból. Miért pont Red Hot Chili Peppers tribute?
Pityesz: A 4 év alatt énekeltem picikéket a Matrjoski zenekarban, amelynek dobosa, basszerosa és gitárosa alkotja az Erős Pistát. Miután hirtelen eltűnt az énekes és ők nagyon barátaim, megkértek, hogy segítsek. Alap, hogy elvállaltam. Ilyet is énekelek legalább, valamint el tudod képzelni, hogy a magyar Anthony Kiedis egy stoner-sludge kinézetű szakállas figura? Már csak gyúrnom kéne és akkor a zenekarnév is stimmelne.
