Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Egyébként meg nem csak azért. Sőt. A presztízs ilyenkor legalább annyit számít. Hogy rólad szól minden, miattad megy oda annyi, amennyi csak befér a placcra, sikítanak, sírnak, ugrálnak és veled éneklik végig. Azért az nem olyan rossz. Hogy még pénzt is keresel vele, az már csak hab a tortán. És különben keress is, nem bántasz vele senkit, nem mástól veszed el, saját magad dolgoztál meg érte. Ennél tisztább és jogosabb jövedelem aligha van. Hol akkor a baj? Sehol. Hajrá.
A kommentelők, és a sajtó egy része meg, hát igen, mit van mit tenni. Ezen a szinten ezt nem lehet megúszni. Bankcsapda nyáron, amikor kijött a sörreklám, most meg jé, hát mi történt, hogy összeállt a Kispál, elfogyott a lé? Az epés megjegyzések ellenére valójában persze ők sem várnák, hogy ingyen csináld. Még azt sem, hogy ne csináld. Csak szólnak, hogy haver, három éve nem ezt mondtad, tíz éve nem erről énekeltél, és az a sok ember azért állt oda melléd, mert nem ezt mondtad, vagy nem erről énekeltél. De azért azt is tudja mindenki, hogy az ember változik, és akkor és ott te azt komolyan is gondoltad, és most sem akarsz rosszat, mert tényleg, kinek árt, ha nem rúgod ki álönérzetesen a jelentkező szponzort, vagy ha odaállsz a régi társak mellé, összerakni egy estét, amivel tízezer vagy annál is több embernek adsz felejthetetlen élményt? Senkinek. Hajrá.
A kommentelők, és a sajtó egy része meg, hát igen, nekik az a dolguk, hogy kellemetlenkedjenek kicsit, hátha megy előre attól is a világ. Talán ennek is köszönhető, hogy egy olajtársaság támogatását ma már sokkal intelligensebben kezelik az érintettek, mint Pataki Attila annak idején az aralos overalljában, és a búcsúkoncert-reunion reláció is nagyságrendekkel kevésbé vásári most, mint egy generációval korábban. Ha legközelebb még az az apró momentum is kimarad, hogy a majdani összeállást önmagunk szembeszarásának aposztrofáljuk, akkor kommentből is kevesebb lesz. Vagy nem. Mert ez egy ilyen műfaj.
Itt senki nem zenét árul, hanem életérzést, és akik azt megveszik, azok mítoszt keresnek. És amikor a legenda mögül néha kinéz a hús-vér ember, aki nem rúgja ki páros lábbal a jelentkező szponzort, vagy újra összeáll, mert hiányzik neki a presztízs vagy a pénz, akkor a korábbi vevők kommentelnek, vagy kellemetlenkedő cikket írnak. Csak szólnak, hogy haver, téged nem azzal a mércével mérünk, mint magunkat, elvégre te mítosz vagy, nem esendő, mint mi, ezért is fizetünk érte, hogy láthassunk. És persze fogunk is, elegen, biztosan, ha a pénz miatt van az egész, ha nem.
