Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Gryllus kiadó évvégére koncentrálta legfontosabb újdonságait. Ennek nyilván vannak üzleti okai is, év végén kicsit megemelkedik a vásárlókedv, de van itt más is: most ér véget a Weöres Sándor centenáriumi év. 2014 január 22-én pedig a költő halálának 25. évfordulóján lesz élőben hallható a Művészetek Palotájában egy ikerlemez bemutatója. A Kaláka és Sebő is Weöres 100 címmel adott ki válogatást életműveikből, a Kaláka közel 60 dalból válogatta ki a lemezen hallható 17-et, Sebő pedig három albumnyi anyagból a maga 29-ét.
A Kaláka ugye nemzeti intézmény, és talán legtöbben a mai napig elsősorban gyerekműsorokkal koncertező zenekarnak könyvelik el, pedig ennél jóval szélesebb a merítés. Igaz persze, leginkább a kisebbeknek szóló albumokról híresek, játékos dalokat tudunk legtöbben felidézni, és sokan vannak, akik rajtuk nőttek és nőnek fel a mai napig. Ezzel együtt vannak úgymond felnőtt lemezeik is szép számmal, elég csak a Hangzó Helikon sorozatában megjelent köteteiket átnézni, és hatásukat jól szemlélteti például az is, ki mindenki zenélte vissza nekik jól ismert dalaikat 2009-ben a tiszteletükre rendezett Kaláka 40 koncerten, többek közt a Csík zenekar, Kiss Tibi, Lovasi András, a Paso, Sebestyén Márta, Palya Bea, Máté Gábor, a Republic és a Heaven Street Seven.
Ezt a Weöres Sándor versekre írt dalösszeállítást tekinthetnénk egy rendes Kaláka válogatásnak is, a zenekarra jellemző minden íz és szín megidéződik itt, a játékos 1-2 perces daraboktól az olyan hosszabb mélymerülésekig, mint az Első szimfónia, vagy az egyik nagy kedvencem, az egészen elszabadult Suite Burlesque. Nem is véletlen, hogy nem nagyon van más, aki ilyen szinten tudna versekhez nyúlni, mint ők, eleve olyan muzsikusok, akik jó zenebohócokként minden hangszerhez értenek, legalábbis együtt biztosan. Persze nem torlasztják a hangokat, a legjobb pillanataik egészen egyszerű dalok, pár hang, gitárok, ukulelék, furulyák, csengettyűk, finom kis akusztikus megszólalás, és nagyon értenek hozzá, hogy valójában eszünkbe se jusson a dalokat boncolgatni, elemezgetni. Náluk a dal valami ritka kompakt dolog, zene, hangulat, szöveg tökéletes egysége, akinek nincsenek meg a Kaláka sorlemezek, ne habozzon beszerezni ezt a válogatást.
Sebő Ferenc talán az egyetlen, aki hasonló magasságokat ért el versmegzenésítésben, mint a Kaláka, igaz más némileg a megközelítés. Sebő zenéje közelebb áll a folkhoz, már csak azért is, mert többek közt hozzá köthető, hogy az autentikus falusi népzene és folklór le lett fordítva a modern élet nyelvére, és létrejött az úgynevezett táncház mozgalom a 70-es évek elején. Sebő néhány társával megadta az alapokat ehhez, majd az aktív táncházas zenélésből kihátrálva – ám a folklórhoz köthető tudományos munkában tovább dolgozva - létrehozta saját stílusát elsősorban a koncertszínpadokra hangolva. Sebő zeneiségében van valami nagyon ősi réteg, és bár tőle sem idegen a humor és a játékosság, igazi regős énekmondó, aki előszeretettel nyúl többféle hagyományhoz a Kárpát-medencéből, sok balkáni íz hallható ki muzsikájából. Az ő Weöres 100-a szintén remek válogatás, tele olyan slágerekkel, mint a Galagonya, A tündér, a Fut robog a kicsi kocsi, a Tekereg a szél, és bár számtalan irányba tekereg, működik albumként is, mint valami nagyszabású műsor. Az ember hallgatása közben szinte látja a színpadi előadást. Sebő nagyon sok közreműködő muzsikussal és énekessel dolgozott együtt lemezein, így jön ki, hogy ebben a 29 dalban összesen 30 társa volt, például maga Weöres Sándor is, valamint olyan neves muzsikusok mint Halmos Béla, Juhász Jácint, Koltay Gergely, Kőszegi Imre, Sebestyén Márta, Nikola Parov, Palya Bea és Udvaros Dorottya. Sebőnek számos találkozása is volt a költővel, akinek többször kérte segítségét ritmikai kérdésekben. Weöres több versét dallamra írta, például a Galagonyát egy magyar nóta dallamára, és általában elég is volt hallania a zenét, rögtön tudott rá verset rögtönözni.
Gárdonyi Gézára kevesen tekintenek költőként, mert elsősorban kiváló novellistaként és nagyprózai művek szerzőjeként él bennünk, már életében kijött két verseskötete is, majd halála után egy harmadik is. Verseire erősen hatott a népköltészet, életképeket, elégiákat írt, csiszolatlan stílus a sajátjuk, ő kezdte például először a mondatközi verssorokat kisbetűvel írni. Líráját olyanok méltatták, mint Kosztolányi Dezső és Füst Milán. Két éve a Kaláka Fesztivál Diósgyőrből Egerbe költözött, így apropója is adódott, hogy Gárdonyi fel legyen fedezve költőként is, ezért 2013-ban meghirdettek egy dalnokversenyt Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából. A beérkezett 66 pályamunkából a Kaláka tagjaiból álló házi zsűri 17 produkciót hívott meg a 34. Kaláka Fesztivál Gárdonyi koncertjére. Az albumon 11 különböző előadó és zenekar hallható összesen 17 dallal, és bár vannak, akiktől nem biztos, hogy kívánnánk egész albumnyi anyagot, összességében jóízű hallgatnivaló a Gárdonyi a költő című válogatás. A zeneiséget tekintve a résztevők egy része a legkézenfekvőbb utat választotta, akusztikus gitárral, fafúvóssal, hegedűvel, folkos témákkal, és a régizenékre jellemző menetekkel ellátott énekmondással dolgozta fel a verseket. De ez nem feltétlen értékítélet, mert vannak, akik erősek ebben, néhányan azonban a régi polbeat hangulatban zenélnek. A legjobb pillanatok azok, ahol valóban a folkba merülünk alá, akár egészen népzenei rétegekbe, és ezáltal a zene és szöveg kortalanná válik. Maga Gárdonyi úgy fogalmazott: „A vers annál jobb, minél dalolhatóbb. A dal nem hal meg.” Ezt nem is vitatjuk, azonban egy valóban halhatatlan Gárdonyi album még várat magára.
