Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
"Általában a koncepció van meg előbb" - mondta Mégötlövés a Lángolónak adott interjújában, és ez a munkamódszer valószínűleg a müpás, 15 éves jubileumot ünneplő koncertre is ugyanígy igaz volt. "Ráadásul a bulizás Magyarországon fesztiválhangsúlyos lett, hiszen a nyári rendezvényekre tud az ember spórolni, és kicsit több pénzért rengeteg zenekart nézhet meg élőben. Nem hiába szerveznek egyre több fesztivált már télen is. Leszűkültek mára a lehetőségek". - tette hozzá Bauxit. A két idézet fényében már egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy mit talált ki a fesztiválokon roppant népszerű zenekar egy számára teljesen idegen környezetben (Mégötlövés saját bevallása szerint koncerten még sosem járt a MüPában): fesztivált. (Fotók: Művészetek Palotája, Kotschy Gábor)
Hiszen mi van egy fesztiválon?
- karszalag --> pipa, a bejáratnál kaptunk egyet, rajta a felirat: Boldog új évet kívánunk! Kedvenc bandád: a Belga
- mindenhonnan üvöltő zenemassza --> igen, a koncert előtt és a szünetben nem Chris Rea szólt, hanem metálba keveredett Major Lazer, pont olyan érzés volt mintha egy nagyszínpados koncertre várnánk
- toi-toi --> három darab világított a színpadon, de volt sörpad, kordon meg minden ilyen építési kellék
- indokolatlan szekus --> egy karbafont csávó félóránként átsétált a színpadon
- világító betűk, ami előtt mindenki fotózkodik --> óriási B-E-L-G-A betűk a háttérben
- eldobható quechua sátor --> alap
- kajaszag --> a színpadon lévő hotdogos kocsi sajnos csak díszlet volt
- kamerásokkal humorizáló zenakartagok --> pipa
- hálózsákban táncoló fesztiválozók --> erre most a színpadon emlékeztünk meg (ld lent)
- indokolatlan Gerendai Károly --> mobilját nyomogatva telepedett le a sörpadra
- random bungee-jumping --> néha ledobtak egy bábut az erkélyről
Ez engem meglepetésként ért, mert valamiért arra készültem, hogy a Belga majd alkalmazkodik a térhez, és nagyzenekarral, élőben, áthangszerelt számokkal stb. érkeznek. Pedig egy ilyen alakoskodás nyilvánvalóan távolt áll a zenekartól, de mások is ezt hihették, mert azért nem egy jólöltözött ember hagyta el pánikszerűen a termet az első pár zúzósabb szám után.
Fotók: Művészetek Palotája, Kotschy Gábor
Ja mert igen, volt még sok bulizni vágyó fiatal felnőtt is.
Mivel egy Belga-koncertről beszélünk, nem egy sapkában, napszemüvegben, zakóban, nyakkendőben. A "Kérsz egy sört?" talán még soha ennyiszer nem hangzott el a Művészetek Palotájában, de a rutinos fesztiválozók persze laposüveggel érkeztek, amit meg-meg húztak egy-egy sláger után elégedetten bólogatva. A Müpa rendíthetetlen személyzete pedig folyamatosan vegzálta a bulizókat, nem lehetett fotózni, videózni, sőt az őrjöngve táncolókat is próbálták a helyükre kísérni. A Magyar Nemzeti Hiphopnál persze egy emberként pattant fel az egész terem, sőt akkora volt a buli, hogy néhányan még a pulóverüket is megpörgették propellerszerűen a fejük felett.
A Belgának 15 év alatt 9 órányi zenéje gyűlt össze, ebből 2x60 percet tudtak előadni a MüPában. Megvoltak a kötelező slágerek (Fesztiválállapot, Azabaj, A gyaloglás vége, Nemzeti Hiphop, Fehérlófia, Zsolti, a béka, Királyok a házban, Te mit parodizálsz, Szerelmes vagyok), és igen, nyilván mindenkiben maradt hiányérzet: az Egykéthá csak említés szintén jelent meg a koncerten, a rádiós konferanszié bemondta, hogy "Az Egykéthá helyett az Ünnepi ebéddel folytatódik a Belga-koncert itt, a Művészetek Palotájában", de ettől függetlenül bekiabálások formájában ezt követelték a legtöbben.
A rossz hír, hogy sajnos a vegytiszta fesztiválprogram mellé hívtak a vendégeket is: az első felvonásban a miskolci Belga zenekarral zúztak együtt három teljesen felesleges számban, a másodikban pedig egy szintis és egy hegedűs segítségével adtak elő mulatós számokat, de mindkettő zárványként viselkedett az estében, annyira el is felejtettük őket, hogy a végén majdnem kimaradtak a tapsrendből is.
A jó hír viszont, hogy a Belga tizenöt év után is tök friss és szórakoztató formáció, releváns tartalommal, ha szabad így fogalmazni. Az új, kevésbé ismert számok is jól működtek élőben, erős zenei alap, vicces szövegek, mi kell még? Ha muszáj valamin fikázódni, az a hangosítás minősége lesz. Hülyén hangzik egy koncerten számonkérni, hogy hangos volt, de a zenei háttér tényleg annyira harsogott, hogy a szövegből semmit sem lehetett érteni, ami azért egy Belga-koncerten elég komoly hátrány. Persze, a slágerek szövegét mindenki ismeri, de a zenei alapot szolgáltató szegény Titusz szólóprodukciójából semmit sem lehetett hallani (de mintha mondott volna olyat, hogy nem ő baszta el a mastert(?). A második felvonásra kicsit javult a helyzet, mármint annyiban, hogy a zene és az ének is egyaránt halkabb lett, úgyhogy a szöveget (és ez az átkötő dumákra is igaz) alig lehetett hallani a 17. sorban, márpedig fullos teltház volt, nemcsak a 24. sorban, hanem a második emeleti erkélyen is ültek emberek. De egy fesztiválkoncerten ez aztán végleg nem akadályozott meg senkit abban, hogy jól érezze magát, és az is biztos, hogy az elején elmenekülőkön kívül mindenki maximálisan elégedett azzal, amit kapott, még mi is.
