Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Május 16-án lép fel az A38-on az Esben And The Witch, akiket bátran lehet ajánlani minden Siouxsie & the Banshees- Cure vagy akár Mono-rajongónak. A 2009-ben alakult brit csapatot a BBC 2011 reménységei között tartotta számon, a Violet Cries című bemutatkozó lemezüket pedig magasztalta a kritika. A zenekar úgy teremt gótikusan fenyegető, lidércnyomásos hangulatot, hogy zenéjét tekintve nem gótikus, úgy játszik a post-rock hangulataival, hogy közben nem nyúzza az ezerszer hallott paneleket, és úgy telepszik minderre a brit post-punk keserűsége, hogy ezzel párhuzamosan mégis fel-felcsillan némi tisztaság az egyes dalokban. A banda második nagylemezével, a Wash The Sins, Not Only The Face-szel érkezik majd az A38 Hajóra, ahol két magyar előzenekar is lesz. Az egyik a Képzelt Város egyik oldalhajtásaként működő, progresszív rockzenét játszó The Hostages Went Home, a másik pedig az egyszerre zajos és fülbemászó, hálószobaprojektként indult, de mára zenekarrá érett Zombie Girlfriend. Az eseményre egy páros jegyet lehet nyerni rajtunk keresztül, feltéve ha tudja azt a kedves olvasó, hogy ki az Esben And The Witch énekese. A megfejtéseket a jatek@langologitarok.hu címre kérnénk Lángoló-Esben-Játék tárggyal május 15-én, délig.
Akár jelen sorok olvasójáról is elnevezhetik idén a Fishing on Orfű nagyszínpadát. A fesztivál első számú helyszínének neve azé lesz, aki a legnagyobbat licitálja rá. A befolyt összeget jótékony célra fordítják a szervezők. “A program véglegesítése során jutott eszünkbe, hogy még egyik fesztiválon sem volt olyan, hogy Kovács János nagyszínpad. Ha nem egy cégnek adjuk a nevet, akkor miért ne legyen az bárkié?” – mondta el Lovasi András, a Fishing egyik főszervezője. “Azt is egyből eldöntöttük, hogy a befolyt összeget jótékony célra fordítjuk.” – tette hozzá. A játékszabályok egyszerűek: csak magánszemély licitálhat, a licit alapja és a licitlépcső is 100 forint. A nyertes csak saját vagy szerettei nevét, annak esetleg becézett változatát választhatja a nagyszínpad nevéül. A fesztivál a győztesnek külön molinóval kedveskedik. Az árverésből befolyt összeg egészét a pécsi 
A Thomas Mark 
A londoni elektronikus polihisztor, Jon Hopkins nem mindennapi módon promózza legújabb lemezét, a június 4-én érkező Immunityt. A közelgő album hanganyagának rövid szegmensei különféle ételfestékek kristályosodási folyamatáról készített, körülbelül tízezer egymás után pakolt mikroszkopikus felvétellel építenek ki szimbiózist. A három és félpercnyi tömény audiovizuális orgiát Linden Gledhill fotóssal, a tipográfus Craig Warddal és a friss Daft Punk-kollaborációs videókat is készítő 
A Nagy Gatsby újabb adaptációja ezen a héten már a hazai mozikba is megérkezik, a filmzenealbum viszont csaknem teljes egészében meghallgatható már egy jó 
Jelen dalmegosztást egy melankolikus popzenekarral kezdjük, aztán jó pár elektronikus előadótól hallgatunk meg dalokat, míg végül egy nagyobb rockblokkba futunk bele, sok punkkal, sistergős metálgitárral és még maga Hétszűnyű Kapanyányimonyók szelleme is megjelenik egy pillanatra.
A trap hódítása úgy néz ki, lassan véget ér, már öreganyáink sem tudnak egy-egy ernyedt félmosolyt elereszteni a legújabb Harlem Shake-videóra, máris itt egy új, feltörekvő EDM-zsáner, mely joggal pályázik arra, hogy a fősodor részévé váljon. A future garage kifejezés (melyben a "future" előtag elsőre legalább olyan hülyén hangzik, mint az intelligent dance music sablon, vagy mondjuk a progresszív-címke) a dubstep végleges mainstreambe ágyazódását követően ragadt meg a nagyközönség fejében. Arról viszont, hogy mit is takar valójában, tulajdonképpen minden elektronikus zene-rajongó máshogy vélekedik. Sokan a Burial által gerjesztett garage-revival feltörekvő trónörököseit látják benne, de vannak, akik szerint nem egy stílus definíciója, hanem sokkal mélyebb annál. Egy azonban biztos, a future garage mára az egyik legnépszerűbb elektronikus zenei közlési formula, jelentőségét akkor sem tudnánk megkerülni, ha egy évig becsukott füllel mászkálnánk a brit klubokban, és közben azon meditálnánk, hogy szottyadt testű lónak vagy Pókembernek öltözzünk a következő Harlem Shake-flashmobon. De indítsuk egy kicsit messzebbről a vizsgálatot, rövid történelemlecke következik.
Sakari Oramo, Esa-Pekka Salonen, Jukka-Pekka Saraste és Osmo Vänskä – ők négyen annak a rendkívül sikeres finn karmestergenerációnak a képviselői, akik Jorma Panula professzornál végeztek a Sibelius Akadémián, és manapság sorra kapják a felkéréseket a világ legnevesebb szimfonikus zenekaraitól. Osmo Vänskä a Lahti Szimfonikusoknál kezdte dirigensi karrierjét, és két évtized alatt széles körben ismert zenekarrá formálta őket, jelenlegi társulatát, a Minnesota Orchestrát pedig már a tíz legjobb amerikai zenekar között jegyzik. A finn karmester a hét elején érkezett Budapestre, május 10. és 12. között három koncertet ad a Budapesti Fesztiválzenekarral a Müpában, ebből az alkalomból adott interjút a Lángoló Gitároknak. Vajon mi állhat a finn komolyzene hosszú ideje tartó sikersorozata mögött, és meddig tart egy zenekarépítő karmester munkája? A dirigenst természetesen metalzenésznek állt fiáról, valamint a Minnesota Orchestránál kialakult patthelyzetről, és a lemondását kilátásba helyező múlt heti leveléről is kérdeztük. (Fotók: Bujdosó Baranyi Krisztina)