Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Péterfy Bori & Love Band – Fehér éjszakák
(Megadó)
Van egy előítéletem azokkal a formációkkal szemben, ahol a főszereplő nevével fémjelzik az egész produkciót: statikus, vákumcsomagolt popkészítményekre asszociálok először. Erre azonban, amellett, hogy ez természetesen sok esetben nem így van, a Péterfy Bori & Love Band harmadik nagylemeze is rácáfol. A mérnöki precizitással, kitűnően hangszerelt Fehér Éjszakák a pop-díva karakterének és a kísérletező, színes zenei alapoknak köszönhetően életre kel, véglegesen kiemelve őt abból az alter világából, amibe több mint 5 évvel ezelőtt robbant be a Hajolj bele a hajamba című slágerével, hogy aztán két sorlemezével a színtér legnépszerűbb énekesnője legyen. Az eddig is kifogástalanul megszólaló korongokon mindig akadt jó pár toplistára ítélt szerzemény, nincs ez máshogy a harmadik albummal sem.
Márciusban jelenik meg az Anthrax Anthems című nyolcszámos EP-je, amin a thrash metal zenekar egy saját szerzeményének (a Crawl a legutóbbi Worship Music albumról) két változatán kívül olyan együttesek dalait dolgozza fel, mint az AC/DC, a Thin Lizzy, a Boston, a Cheap Trick, a Journey és a Rush. Utóbbi zenekar Anthem című száma hallgatható meg elsőként, ami egész jó választásnak tűnik az Anthrax részéről tudván mekkora hatással volt a tagokra a kanadai progresszív rock formáció. Charlie Benante dobos még arról is beszélt a Rolling Stone-nak, hogy a Rush egyik koncertlemezét hallgatta fejhallgatón, amikor dobolni tanult és az első találkozásakor a metallicás Kirk Hamettel és Cliff Burtonnel arról beszéltek, hogy milyen nagy hatással volt rájuk a kanadai együttes. Az Anthraxból egyébként január elején kiszállt Rob Caggiano gitáros, helyét - egyelőre csak a turnékon - Jon Donais vette át a Shadows Fallból. Hajtás után megmutatjuk a feldolgozást.
Species at War címmel január 22-én jelenik meg a finn Rotten Sound új EP-je, ami hat számot tartalmaz 8 percben, szóval még csak annyit sem vesz el az életünkből, amennyit egy közepesen epikus My Dying Bride-dal venne. Azon meg sem lepődünk, hogy a 
Rockrajongóknak talán feltűnt, hogy van egy zenekar, amelyikért mostanában oda vannak az olyan zenészek, mint a Metallica, a Foo Fighters vagy a Mastodon tagjai, és ezt a csapatot Ghostnak hívják. A svéd együttes 2010-ben adta ki első nagylemezét, amin Black Sabbath- és Mecyful Fate-hatású okkult rockzenét játszik, ami mostanában annyira nem is szokatlan (