Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A rockzene fél évszázados története tele van duók komoly és vicces sztorijaival. Énekes-kettősök, gitáros-gitáros- és gitáros-dobos-kombók mindenfelé, amerre csak nézünk, zsákszámra. A zenei kettősöknek megvan persze a maga speciális bája, gondoljunk csak a családi verekedésben is nagyot alkotó Ike és Tina Turner párosára, a sötét new wave-pionír Suicide-ra, a zseniális Mickey and Sylvia párosra az ötvenes évekből, vagy mostanában az önmagát félelmetes szakmai sikerbe katapultáló The Black Keysre.
Persze a duók akkor a leginkább csodálnivalók, ha nem vendégzenészeket, pláne nem kísérőzenekart alkalmaznak élő fellépéseik során, mint az említettek. Na, de ha meg kettesben foglalják el a deszkákat, akkor is életbe léphet a dolog legnagyobb hátulütője, vagyis hogy az első blikkre cukinak és figyelemfelkeltőnek tűnő kettősöktől általában langyos-lapos Ting Tings-jellegű ásítós koncerteket kapunk, mintsem a szintén duó Kills vagy a már kimúlt, de erős hatást maga után hagyó White Stripes energiáját. Az unatkozós verzió azonban - előre szólunk - kizárva április 2-án az A38-on, amikor is két brit duó, a Blood Red Shoes és a Slaves lép a színpadra.
Az első produkció a dobos-énekes-gitáros-lány közös energiájára épül, és talán ma a legéletképesebbnek tűnik a "széplány gitározik és énekel, énekes fiú dobol"-kontextusból. Laura-Mary Carter nemcsak természetes megjelenésével emelkedik ki szőrös alkarú kolléganői sorából, hanem azért is, mert nemcsak magával ragadó stadion-riffes gitáros, hanem jó énekes is, már persze a jelző Kim Gordon-i értelmében. Steven Ansell dobossal az elmúlt hónapban hozták ki erőteljes negyedik lemezüket. Egyszerre minimalista és monumentális, fesztiválos és táncparkettes, csajos és karcos. Valóban véresre lehet táncolni a cipőnket tőle. (A zenekarnév egy álomgyáros anektodából származik: a legendás Ginger Rogers ugyanis egy musical-film forgatásakor annyira véresre táncolta a lábát, hogy a stáb azt hitte: lecserélte fehér cipőjét vörösre.) S ha már szóba jött Kim Gordon a Sonic Youth-ból, akkor a szcéna másik ősállatát, a Pixiest is említsük meg, hiszen a nagy múltú zenekar - vagyis annak már csak sajnos romja - hívta meg a Blood Red Shoest a nagy presztizsű All Tomorrow Parties fesztiválra, tehát az öregek is figyelik a stafétabotot átvevőket. Az új Blood Red Shoes-lemezről íme egy klip, An Animal:
Illetve egy régebbi berlini, teljes hosszúságú koncertfelvétel:
Az indie-zászlót magasba tartó Blood Red Shoesnál punkosabb verzióját adja a kettesben zenélésnek az est másik fellépője, a kenti illetőségű Slaves. mely a legendás, punknak hippi, hippinek meg túlságosan is anarcho-punk Crass együttes hagyományait viszi tovább, azt nyakonöntve kis UK Subs-szal, ideges, energikus, fusztrált és keménykedős szövegekkel, szituacionista kapitalizmus-kritikával és 70-évek végi brit agitátor-attitűddel. Íme egy önmagáért beszélő című Slaves-dal:
Na, kábé ilyen bulira számíthatunk az A38-on!
Végül összehasonlításképpen egy mini zenei-lexikon pár nagyon is érdekes rock-duóval, a közelmúltban újra összeálló karcos Death From Above 1979-től a Hüsker Dü nyomvonalán haladó Japandroidson át az alig ismert Local H-ig. Megjegyznénk csöndesen és bizakodóan, hogy mindegyiknél tökösebb lesz szerdán élőben a Blood Red Shoes és a Slaves kettőse, ám érdemes azért pár percet a szintén édes kettesben alkotó pályatársaikra is szánni.
