Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Álszent és erőltetett dolog lenne, ha úgy tennék, mintha a Blind Myselfhez nem kötnének személyes kapcsolatok. A zenekar énekesével, Tóth Gergővel egy időben együtt is dolgoztam, de már lehet az is elég, hogy a legelső demót még kazettán rendeltem meg tőlük. A Blind Myself karrierjének minden részét láttam, hallottam (vagy legalábbis jóval többet, mint egy átlag rajongó), talán minden felállást láttam koncerten, bár ezt az utóbbi időben nehéz összehozni. Szóval nagyon messziről fogom kezdeni, hogy aztán eljussak a Négyszögölig. Ez annál is inkább indokolt, mert a Négyszögöl a zenekar legerősebb váltását jelenti, szóval érdemes megnézni honnan hová jutott a Blind Myself.
Az említett demo a maga idejében friss szél volt Magyarországon. A numetal többek között rajtuk keresztül szivárgott be hozzánk, és valóban feltűnő volt az a lendület és határozottság, ahogy az egész zenéléshez hozzáálltak. Aztán az első lemez, a Heaven’t ezt a numetal skatulyát már rögtön le is akarta vetkőzni, és elindult a Neurosis nyomasztó irányába. Ellentmondás talán, hogy éppen ehhez a korszakhoz köthető a zenekar talán máig legnagyobb slágere, a Kain.
A Blind Myself Magyarországon sikeres volt, de többre vágyott, ezért összecuccolt, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Ez az a pont, ahol tulajdonképpen minden megváltozott. Az utazás, az ezzel járó nyűgök és megpróbáltatások szét is zilálták a zenekar stabil felállását. De előtte még megcsinálták azt a lemezt, ami mind a mai napig egyedülálló a magyar zenei palettán. Ugyan Gergő azt mondta nekem többször, hogy a Product Of Our Imagination nem elég eredeti, mert a Converge-féle noisemetal túlságosan rányomta a bélyegét, de én azt gondolom, hogy ennél zsigeribb, nyomasztóbb metállemez nem született még magyar zenekartól előtte és utána sem. Az is fontos, hogy bár valóban ott van rajta a Converge nyoma, de annál sokkal punkosabb, szerteágazóbb. (Milyen érdekes, hogy a Converge éppen most fordult ehhez hasonló irányba.)
Miután az amerikai kaland nem váltotta be a reményeket, és a zenekar egy része hazajött, a Blind stabilan ott mozgott a magyar színtéren, de a zene elment egy sokkal tervezettebb, szervezettebb irányba. Gergő mellett tulajdonképpen teljesen kicserélődött a felállás, sőt lehet mondani, hogy azóta is folyamatosan cserélődik, annak ellenére, hogy most úgy tűnik, Édes Gergely és Horváth István személyében egy stabil gitáros és szerzőpárost kapott a zenekar. A változó zenekari tagság meglepő módon egyébként nagy változásokat nem hozott a zenébe, emiatt az ezalatt készült lemezek kissé összefolynak, bár a Budapest, 7 fok, eső a magyar szövegeket is elhozta a zenekar életébe, illetve természetesen itt is vannak kifejezetten emlékezetes dalok.
A másik, a nagyobb közönségnek talán kevésbé észrevehető változás, hogy bár a Blind hozzáállása továbbra is profi és határozott, a kiállás, a megjelenés, a színpadi produkció kevésbé komoly. Míg a korai időkben a zenekar koncertjei letaglózóak voltak, most már inkább a szórakoztatás a cél. Akkor még Gergő nem is konferált, most már viccel, ironizál a számok között, és ez a hozzáállás beszivárgott a zenébe is. És így érkeztünk el a Négyszögölig.
A zenekar több részletben mutatta be azokat a dalokat, amiket most Négyszögöl címen egyben is kiadott. Azt már az első alkalomnál hallhatta mindenki, hogy a korábbi Blind Myself-világnak véglegesen búcsút lehet inteni. A zene továbbra is metál, de rengeteg a tiszta ének, a samplerek, a még szokatlanabb elemekről, például a rapbetétről már nem is beszélve.
Ahogy a cikk miatt végignéztem a teljes életutat, majd többször is meghallgattam az új dalokat, nyugodtan kimondhatom, hogy nekem nem jön be ez az irány. Minőségbeli mélyrepülés nincs, még azt is mondhatom, hogy jó dalok vannak a Négyszögölön, sőt azt is hallom, hogy ez egy egyedi vonal (amivel főleg koncerten szembesültem, ott nagyon érdekes élményt jelentenek ezek a dalok), de valamiért nálam nem működik. Talán az hiányzik, hogy fajsúlyosabb legyen, talán az zavar, hogy Gergő énekel, pedig nem elég magabiztos hozzá. Ezek után persze hihetetlen, de én valóban értékelem, ha egy zenekar nem ragad meg egy világban, viszont a Blind Myself váltását nem tudom megkedvelni.
Hogy mégis miért becsülöm őket mégis? Mert ez a váltás éppen azoknak szól, mint én. Határozottan mondja ki, hogy nem annak akar megfelelni, amit elvárok. Illetve az is egyértelmű, hogy a mostani produkció sincs fél vállról véve. Kifejezetten azoknak ajánlanám a Négyszögölt, akik nem rendelkeznek olyan mértékű prekoncepcióval, mint én. Egyáltalán nem csodálkoznék, ha éppen annyian kedvelnék meg őket, mint amennyi embernek elment a kedve a Blindtól.
A teljes lemez (az online része, mivel a cédén még több dal van):
