Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Mintha csak tegnap lett volna, hogy Calvin Harris zöld lézerei megtörtek az ugráló tömeg fényrudain, a 2013-as Balaton Sound nagyszínpadának utolsó programjaként, máris újra itt a tóparti fesztivál, ami sok visszatérő mellett bőven hoz új neveket is. A kínálat az utóbbi éveket nézve talán kicsit homogénebb, mint eddig, de mivel az egész mainstream e-zene amúgy is egy irányba tart, aminek meg ki tudja, mi lesz a vége, ez igazából tökmindegy. Álljon most itt tíz olyan név, amit még holtfáradtan, az előző este megpróbáltatásaitól kicsit még szédelegve sem szabad kihagyni. Természetesen nem csak ennyi program van, mi is megyünk ennél többre, de ezekért ide érdemes kattintani.
Ricardo Villalobos (csütörtök, éjjel egy)
A Minimal maga egy személyben, legyen az techno vagy house, nem számít. Ricardo Villalobos a 2000-es évek elektronikus zenéjének egyik legfontosabb alakja, akár DJ, akár produceri oldalról nézzük. Nem állok neki felsorolni, hogy mi mindenben változtatta meg a modern tánczenét, aki hallott már tőle legalább egy lemezt, vagy egy maratoni show-t, az úgyis tudja. Jó, egy példát muszáj hoznom: még a dubstep-mozgalom feltörésébe is besegített annak idején, amikor mondjuk Sam Shackletont játszott fellépésein és remixelt valami egészen elképesztően. Komolyan, őt hallotta már valaki rossz szettet játszani? Ha már nagyon eleged van a nagyszínpad körüli dühöngőből, nézz be rá, érdemes lesz, már csak a fesztiválviszonylatban igen hosszúnak számító három órás játékidő miatt is. Mondjuk vele rövidebb dózisban nem is érdemes próbálkozni.
Richie Hawtin (szombat, éjjel kettő)
Hawtin az idei Sound egyik legaktuálisabb neve, elsőre nem is gondolnánk, pedig így van. Akárhogy is nézzük, egy 2005-ös kislemez óta semmi saját anyagot nem adott ki, egészen pár héttel ezelőttig. A 2013-as Guggenheim gálán rögzített EX nem annyira váltotta meg a világot, és az utóbbi idők szettjei sem olyan gyilkosak már tőle, mint amilyenek régebben voltak (ki gondolta volna, hogy ő még egyszer Deadmau5-szal együtt fog színpadra állni, sőt még a legendás Plus 8 kiadóján is ad ki tőle anyagot?), de Richie Hawtin akkor is Richie Hawtin marad, ha egy nyugdíjas otthonban fog kocsmamulatóst játszani.
Disclosure (péntek, este kilenc)
Az idei Balaton Sound úgy néz ki, a tesók fesztiválja lesz, a W&W, a Nervo és a Dimitri Vegas & Like Mike mellett jön a friss uk-garage feléledés nagy úttörője, a mainstream és underground közötti egyik legjobb kapocs, a Disclosure is. Lawrence-ék a 2013-as Settle-el egészen Grammy-jelölésig mentek, plusz valamennyi fesztiválon a húzónevek között vannak, ahol csak megfordulnak, sőt, valószínű, hogy 2014 egyik legnagyobb slágere sem jött volna létre nélkülük. A Balatonra élő fellépéssel jönnek, és ilyen csúfság itt biztosan nem fog velük előfordulni.
Lindstrøm (vasárnap, este fél kilenc)
Az északi disco-vonalat tavaly a fesztivál egyik legjobb szettjét adó Todd Terje képviselte, idén a szintén norvég Lindstrømön a sor, hogy ezt a produkciót megközelítse, vagy akár túl is szárnyalja. Terje fellépésénél azért levegősebb előadásra számítsunk, az ő profilja egyértelműen az utaztatás, ezt majd egy másfél órás élő fellépéssel bizonyíthatja vasárnap este. Jövőre várjuk szeretettel Prins Thomast is.
Diplo (szombat, éjjel fél egy)
Ha az elektronikus zenét, mint királyi udvart nézzük, akkor ott biztosan Diplo az udvari bolond, elég csak ránézni mondjuk a Facebookjának hírfolyamára. Minden popzenész őt hívja producerkedni az épp készülő nagylemezére, ha egy kis olyan elektroalapra van szüksége, ami egyszerre épít az éppen futó trendekre, de valahogy mégis megmarad undergroundnak. Neki minden esélye megvan rá, hogy az idei Sound egyik legemlékezetesebb fellépését nyújtsa, de az is benne van, hogy lerongál mindenkit, aztán röhög egy jót magában.
Azealia Banks (vasárnap, délután hat)
A musical felől jövő Azealia Banks Harlem minden taplóságát beépítette a zenéjébe, és már elég sokmindenkivel összeveszett a környezetében, akivel meg még nem, azzal úgyis össze fog majd valamikor. De azért eléggé bírjuk, mert hiphopot és elektrót kevesen ötvöznek nála jobban. Az idén nyáron érkező debütáló lemezét. a Broke with Expensive Taste-et (ami eredetileg két éve jött volna) már nagyon várjuk, mert amin Boddika, Pearson Sound, Machninedrum, Lone vagy SCNTST producerkedik, azt egész egyszerűen nem lehet elcseszni.
David Guetta (péntek este, fél tíz)
A francia az egy évvel ezelőtti szigetes produkciója után most újra Magyarországon lép fel, ha jövőre is eljön, már sosem mossa le magáról azokat a jelzőket, amiket Dub FX, a Pendulum vagy a Prodigy kap itthon. Ezúttal nem a fesztivált zárja, hanem a középmezőnyben kapott helyet, egész pontosan a pénteki nap utolsó szabad helyét kapta meg a nagyszínpadon. Armin van Buuren zárását leszámítva tippre itt lesz a legnagyobb forgalom a küzdőtéren, szóval csak óvatosan, aki arra jár éppen akkor. Guetta mintha mostanában energikusabbnak tűnne, mint eddig bármikor, az idei Ultra Music fesztiválon sem nagyon fogta vissza magát, íme:
Deep Dish (péntek, éjjel egy)
Az iráni-amerikai Sharamot és Alit valószínűleg csak annak kell bemutatni, aki hermetikusan elzárta magát a 2000-es évek eleji-közepi nagy proghouse-láztól, de a Say Hellót talán még ők is hallották valamilyen tömegrendezvény időhúzó zenéjeként. Útjuk 2006-ban különvált, előbbi még abban az évben kiadta a legnagyobb slágerét, a Party All The Time-ot, és 2009-ben volt egy félrecsúszott nagylemeze, a Get Wild is. Ali Dubfire-ként a populáris minimál technóval próbálkozott, inkább több, mint kevesebb sikerrel, volt idő, amikor az mp3-lejátszós mobilok 90%-ából ez a remix szólt az utcán, vagy annak hazai mashupja. Ugye mindenki emlékszik rá? Na ők ketten idén év elején úgy döntöttek, hogy együtt azért mégis többre mennek, így nyolc év szünet után összeálltak és kidobták a szólóstílusukat fele-fele arányban hozó Quincy-t, amit Zamárdiban is biztosan ellőnek majd.
Armin van Buuren (vasárnap, este kilenc)
A holland trance nagy öregje kapcsolja majd le a villanyt a fesztivál nagyszínpadán, az ő szettjeiben már sajnos már nagyítóval is csak alig lehet megtalálni a műfaj igazi értékeit, a tavalyi soundos bulijáról például kifejezetten rossz emlékeim vannak. A munkabírásába viszont tényleg nem lehet belekötni, heti rádióshow-ja, az A State of Trance már 2001 óta fut, és a hónap elején élte meg a 670. adását, ami nem kis teljesítmény. Plusz szerintem a DJ-k közül ő tudja mindkét karját folyamatosan a legtovább a levegőben tartani, ami legalább akkora szó!
Sven Väth (péntek, éjjel fél egy)
Ezt kimondani is húzós, de Sven papa több mint 30 éve van benne az iparban, a német techno nagyon sok mindent, többek között Loco Dice-ot, Guy Gerbert és az Extraweltet köszönheti meg neki, és az általa alapított Cocoon kiadónak. Igazi régivonalas figura, kizárólag vinylről dolgozik, a 2000 óta évente megjelenő ibizai szezonösszefoglalóira pedig mindenki odafigyel. Ilyesmire azért ne számítsunk péntek este, de ezt a klasszikust muszáj berakni tőle:
