Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
A Telekom Zenetesó kampányával már többször is foglalkoztunk. Tudjátok, ez az, amelynek résztvevői megadhatják a számukra legfontosabb dalokat, majd ezekből kiindulva hasonló zenei ízlésű barátokra lelhetnek a közösségi médián keresztül. Az alkalmazást több híres zenész is kipróbálta, akiknek pedig a legjobban hasonlított a saját listájuk az övékére, azok személyesen is megismerhették újdonsült zenetesóikat. Ezen programok közül kettő már le is zajlott, úgyhogy most elmeséljük, milyen is egy közönségtalálkozó Hősök- és Mary PopKids-módra.
Időrendben a Hősök közönségtalálkozója volt előbb, ezért először jöjjön pár szó arról. A zenekar igazán különleges programmal készült a zenetesói számára, azok ugyanis részt vehettek legújabb daluk stúdiófelvételén. A szerencsés testvérpár elég gyorsan belejött a feladatba, rögtön ráéreztek, hogyan kell ezt csinálni. Konkrétan annyira jók voltak, hogy a dal végleges változatának refrénjében hallható lesz majd az ő hangjuk is. Ráadásul a zenekar is nagyon jól érezte magát velük, mert nyitottak és lazák voltak, Eckü elmondása szerint pedig az külön jó érzés volt a banda tagjai számára, hogy a testvérek sok rap zenét hallgatnak, és szeretik a Hősök dalait. Szóval ez egy király élmény volt mind a banda, mind a zenetesói számára.
Most pedig kicsit részletesebben Kamáék programjáról.
A Mary PopKids közönségtalálkozója a banda próbatermének helyszínén, a Keleti Blokkban volt, de amikor odaérkeztem a helyszínre, még csak a zenekar üldögélt az épület előtt, egy padon. A versenyen győztes két főiskolás lány csak valamivel később érkezett meg, és csak, hogy ne idegeskedjenek, bemutatkozás helyett rögtön kamerások vették körbe őket, és felvették azt, ahogy végigsétálnak a járdán. Háromszor. A zenekarral való találkozás csak ezután következhetett.
Úgy gondolom, hogy egy ilyen közönségtalálkozó sikeressége két dolgon múlik. Az egyik az, hogy a zenekar hogyan áll hozzá az egészhez – úgy, hogy ez egy kötelező, macerás PR-esemény, ami csomó kényelmetlenséggel jár, vagy úgy, hogy ha már úgyis meg kell csinálni, legalább érezzük jól magunkat, pluszban meg még tök jó az is, hogy olyan emberekkel találkozunk személyesen, akik szeretik azt, amit csinálunk. A másik faktor meg persze a rajongó, aki lehet annyira megilletődött, vagy annyira túlpörgött is, amitől az egész találkozó roppant kínos lesz, de ha lazán, érdeklődően és jókedvűen viselkedik (vagy másképp szólva, ha igazából jól érzi magát), akkor maradandó élmény lehet számára az esemény.
Ezt a két tényezőt figyelembe véve ez egy nagyon jól sikerült közönségtalálkozó volt. A zenekar és zenetesóik egyaránt nagyon felszabadultan viselkedtek a Keleti Blokk egyik közösségi termében, ahol egy nagy körben ülve végigbeszélgették a rendelkezésre álló időt. A találkozó után a banda tagjai külön kiemelték, hogy a lányok tök gyorsan feloldódtak, és érdekes kérdéseket tettek fel nekik, Sári pedig még azt is hozzátette, hogy ha nem lettek volna ilyen lazák, ők is befeszültek volna. Egyébként az érdekes kérdések közül egy pont neki lett címezve, méghozzá az, hogy milyen a zenekar egyetlen női tagjának lenni. Ő rögtön rávágta, hogy borzasztó nehéz, de azért jól tűri.
A zenekarról ugyanaz a benyomásom keletkezett, mint amit néhány nappal korábban a velük interjút készítő kollégám is leírt, nevezetesen az, hogy igazi zenészek alkotják. A beszélgetés során végig pötyögtek, csörögtek, doboltak valamin: gitáron, gitártokon, a falnál álló lepukkadt zongorán, vagy éppen csörgőkön. Előadtak három dalt is a vendégeiknek, és annak ellenére, hogy igazi hangszerből csak az említett gitár volt náluk, nagyon komplett hangzást tudtak csinálni, és tényleg tök jó volt hallgatni őket. A folyamatos alapzaj közben aztán előkerültek még olyan érdekes témák, mint a lányok szerelmi élete, meg az, hogy az egyiket út közben megbüntették a BKV-n („de nem baj, valahogy ide kellett érni”) vagy például a zenekar kedvenc nyári fesztiválfellépése (Sziget, Fishing on Orfű), és külföldi koncertjei (amik közül volt ötvenéves cigizgető bácsik előtt tartott, meg tök jól sikerült buli is).
A találkozó végén a banda még gyorsan megmutatta a turnébuszát és a próbatermét, aztán egy kis beszélgetés és kajálás után indultak is, hogy odaérjenek vidéki fellépésükre. Alig másfél óra volt az egész program, mégis maradandó élményt okozott mind a lányoknak, mind a zenekarnak. A tagok ugyanis elmondták nekem, hogy az összes eddigi közönségtalálkozójuk közül ez sikerült a legjobban.
A Zenetesó alkalmazást itt tudjátok kipróbálni!
